Véletlen egybeesés...

❤️1❤️

Angelina Carpentier

Május 22., Hétfő

Ma is szokásosan késve indulok a munkába.
Gyorsan felkaptam a cipőmet és a kabátomat magamra rángattam azután felkaptam a táskámat és kirontottam az ajtón.
Persze, hogy ma kellett a szüleim kocsijának elromolnia és emiatt elvitték az enyémet. Így nekem jutott a busz.
Kiszaladtam a kapun a busz megálló irányába. Futnom kellett a buszhoz mert ha nem teszem le fogom késni.

Már majd nem odaértem mikor beleütköztem egy velem egy idősnek látszó férfiba aki emiatt magára öntötte a kávéját.

-Bassza meg! Most cserélhetem ki! Maga meg nézzen már a lába elé! - morgott a férfi.

-Basszus, neked is pont itt kell lenned! - és a férfira rá se hederítve tovább futottam a busz felé.

Pont elértem a buszt így felszálltamrá és elsétáltam a végébe és ott leültem. Ekkor vettem észre, hogy a blúzomra került egy kicsi a férfi kávéjából.

-Na ezt a életben nem szedem ki belőle. - morogtam az orrom alatt.

▫️

Leszálltam a buszról és bementem az épületbe (Még szerencse hogy pont az utca másik fele). Gyorsan oda köszöntem még Ellie-nek a recepciós lánynak aki vissza mosolygott rám és már mentem is tovább.
Beszálltam a liftbe és megnyomtam az 5-ös gombot. Apámék egy szintel feljebb van mint én.
Gyorsan kiszálltam a liftből és siettem Brandon irodája felé ahová szinte beestem.

-Szia Brandon, bocs a késés ért. Ma csak busszal tudtam jönni és még kávéval is leöntöttek szóval jól indul a nap. - mondtam neki szinte lihegve.

Szia Lina. - nézett fel a gépből mosolyogva - Semmi baj, de kérlek foglalj helyet és kezdjük a munkát. Ja és mielőtt elfelejtem apád hivat. - nézett vissza gépébe.

-De jó. Akkor mehet ma még oda is. Így is elvagyok havazva, mégis mit akar még rám bízni. - ezzel elindultam a lifthez aki ma úgy látszik hű társam. Igaz, fel is lépcsőzhettem volna ezt az egy emeletet de ehez kinek van kedve. Mindegy, felértem és elindultam apa irodájába.

-Szia apa. Miben állatok ma is a szolgálatodra? - kérdeztem cinikusan.

- Angelina, fejezd ezt be. - szólt anyám.

-Oki, de miért hivattál? - mondtam neki kíváncsian már normális hangsúllyal.

-Azért, édes kislányom, mert szeretném ha megjelennél velünk együtt a vacsorai megbeszélésünkön, holnap után, amin egy új ügyféllel tárgyalnánk. - csodás. Még egy puccos vacsora parti ami az üzletről és a felszínes beszélgetésekről fog szólni. Hurrá.

-Muszáj? - kérdeztem vissza olyan arccal mint aki reméli hogy nem lesz a válasz.

-Igen, muszáj. Szeretnénk ha elkísérnél minket, mert ha ez sikerül az a cégünk legfontosabb munkája lenne.

Hát jól van. Csak kibírom valahogy.

-Oké, legyen. Mikor lesz? - kérdeztem olyan hangnemben mint aki beletörődött a sorsába.

-Holnap, este nyolc. Hárman megyünk egy kocsival. Ma elviszem a kocsink szervizbe így addigra jó lesz.

-Oké. Viszont holnap reggel gondolom még nem lesz kész, nem?

-Nem gondolom. Miért?

-Mert akkor mehetnénk reggel ám hárman is, hogy ne kelljen a buszhoz futnom.

-Rendben, akkor holnap együtt jövünk, de akkor kelj korán és készülj el időben!

-Megpróbálok, köszi apa. Viszont most megyek vissza mert vár a meló. - nyomtam egy gyors puszit a szüleim arcára és már mentem is vissza az irodába.

▫️

Ez a nap a sok meló ellenére hamar eltelt. Így felálltam az asztaltól és felvettem a kabátom.
Már épp indultam volna kifelé mikor Bran megszólalt.

-Már mész is? És amúgy mit akart Mr. Carpentier?

-Igen megyek mert mára végeztem a dolgaimmal és holnap korán kelek és még egy elintézni valóm is van és amúgy apa csak kért tőlem valamit. - álltam meg az asztala előtt.

-És mit kért, hogy ha szabad tudnom? - kérdezte úgy mint akinek mindenről tudnia kell.

-Csak lesz egy uncsi puccos vacsi parti egy lehetséges új ügyféllel. Szeretné ha ott lennék, mert szerinte ez a munka nagy lehetőség a cégnek. - daráltam le gyorsan ami apu mondott. - De, nem akarok menni.

-Mi? Miért nem? -kérdezte csodálkozva Brandon és közben felállt az asztaltól és félvette a dzsekijét. - Gyere, haza viszlek, már én is végeztem. Menjünk. - tessékelt ki az ajtó felé.

Elindultunk a liftel lefelé majd elindultunk a kijárat irányába.
Én még gyorsan oda mentem Ellie-hez és mondtam hogy mondja meg a szüleimnek ha keresnénk, hogy elmentem.

Ki mentünk az ajtón aztán beültünk Bran puccos autójába és elindultunk.

-Tudsz a kikötő felé menni? - kérdeztem remélve.

-Minek mész te a kikötőbe? - kérdezte vezetés közben.

-Mert ott van elintézni valóm. - igazából ha a barátokkal való talizás ezt jelenti akkor jók vagyunk. - És amúgy, meg azért nem szeretnék menni a vacsora partira mert nem szeretem a puccos vacsikat és felszínes beszélgetést. Ott az embernek nincs saját véleménye csak amit a társadalom diktál, de ha megszólalsz a saját véleményeddel akkor elítélnek. Ez ilyen egyszerű. - daráltam el a véleményem kissé idegesen.

-Értem. - mondta úgy mint aki nem mondja el erről a monológról a véleményét mert abból csak vita lenne.

Már majd nem oda értünk a kikötőbe amikor mondtam Brandon-nak, hogy itt jó lesz ha ki tesz. Ez egy utcával arrébb volt. Azért kértem meg erre mert nem akartam hogy lássa, hogy csak a barátaimhoz megyek.

Ez volt az első rész. Remélem tetszett. A véleményetekre vote vagy komment formájában kíváncsi vagyok.

💟 Zs 💟