The Boy from My Dreams | MinSung |

Prológus

A fiú már vészesen közel volt Jisunghoz, kezeit pedig derekán pihentette, miközben csodálatos barna íriszei a másikét figyelték. Tekintete mámorral teli, teljesen elveszett Jisung csillogó szemeiben.

- Szabad? - kérdezi halkan, miközben lepillant a fiatalabbik dús ajkaira, de azonnal visszanéz szemeibe.

Jisung meg sem mer szólalni, zavarában csak lágyan bólint egyet, a másik pedig már hajol is közelebb.

~~~~

- Ébresztő!! - kiabált fel Jisung édesanyja, amire azonnal megébredt a fiú.

- Anya nemár - kiabált vissza azonnal, hisztisen, hiszen az egyik legjobb álmából lett éppen felébresztve.

Kimászott ágyából és próbálva kitörölni szemeiből a fáradtságot, elővett magának ruhát a napra.

Szeptember 1. Az egyetlen ok, amiért várta ezt a napot, az az, hogy újra találkozhat barátaival, akiket valamilyen okból kifolyólag nem tudott látni a nyáron. Nyaralás, vagy esetleg munka miatt sajnos nem nagyon lehetett összehozni a találkozókat.

Amint sikerült a fiúnak felöltöznie, már szaladt is le a kitűzőkkel teli táskájával hátán, majd még gyorsan arcot és fogat mosott.

- Ma nem reggelizek itthon. Felixel megbeszéltem, hogy beülünk a sulihoz közeli boltba - nyomott mosolyogva egy puszit édesanyja, majd a kanapén ülő édesapja arcára. - Sziasztok! - köszönt el, majd már szaladt is kifele semmi utószót sem várva.

Szinte végigrohanta az otthona és a bolt közötti távot, s mire odaért, Felix már ott várta a bejárat előtt.

- Kicsit késtél - kuncogott, majd magához ölelte rég nem látott barátját a szőkeség.

- Pedig szerintem időben ébredtem. Kár, hogy anya felébresztett. Éppen az egyik legjobb álmomban voltam - gondolt vissza még az álom utolsó pillanataira, amik még nem estek ki fejéből.

Általában ezeket leírja, hogy vissza tudja olvasni és boldoggá tegye saját magát az emlékeztetőkkel, miszerint ha már a valóságban nincs senkije, legalább az álmában szereti valaki.

- Megint az a fiú, igaz? - húzta mosolyra száját Felix, miközben elindult befele a boltba.

- Megint... kár, hogy csak az álmaimban létezik - válaszolt csalódottan.

- Majd egyszer találni fogsz magadnak valakit, ne csüggedj - nézett vissza Felix Jisungra, majd oda is ment az egyik mélyhűtőhöz.

Elővett két pohár jeget és ahhoz vett le magának epres üdítőt, majd Jisung is választott magának kávét, amihez el is ment tejet keresni, amivel szokta inni az itteni jeges americanot, ugyanis tej nélkül neki túl erős. Ez után pedig kerestek maguknak instant rament.

Amint kifizették a kiválasztott reggelijüket, fel is engedték forró vízzel az instant rameneket, le is ültek az egyik asztalhoz és felbontva a pohár jegüket elkezdték megcsinálni reggeli italukat is.

- Eljöhetnénk ide heti rendszerességgel. Annyi ízű üdítő van itt, muszáj lesz megpróbálnom az összeset. Ráadásul ott van az a sok instant étel is. Nagyon jól néznek ki, azokat sem szabad kihagyni - áradozott Felix, majd belenyomta a szívószálat az üdítőjébe és bele is kortyolt.

- Nem is drága, szóval szerintem jöhetünk majd még - mosolygott Jisung is.

Pár perc után már kész is lett a ramenjünk, amiből a közelükben levő csapba ki is öntötték a forró vizet, így már evésre készen is volt a reggelijük.

Jisung vett elő pálcikákat, az egyiket pedig odaadta Felixnek, majd helyet foglalt.

- Jó étvágyat - mosolygott mindkettő, majd el is kezdtek enni.

Talán ételük felénél tarthattak, mikor az ajtó csengett, jelezve hogy valaki bejött a boltba. Nem szenteltek neki nagy figyelmet, csak akkor amikor már a két fiú a kasszánál volt.

Mivel Jisungnak tökéletes rálátása volt a fiatalokra, megerőltetés nélkül pillantott fel, majd vissza ételére.

Azonban valami hirtelen megzavarta. Újra vissza kellett néznie, ugyanis csak később esett le neki mit is látott.

Az a fiú volt az... az álmaiból.

Sziasztok!

Tudom, tudom, megint egy új könyv, miközben a másikat írom, de egyszerűen muszáj volt.

Minden esetre... remélem, hogy tetszik. Gondoltam dobok nektek egy kis betekintést a könyv témájába, kiteszem, talán kapok rá visszhangot.

Ha tetszik, mindenképpen írjátok meg és próbálom nem az én csiga tempómban írni, hanem kicsit gyorsabban hozni a részeket.🥰