𝐍𝐞𝐯𝐞𝐫𝐭𝐡𝐞𝐥𝐞𝐬𝐬 | 𝑱𝒖𝒏𝒈𝒌𝒐𝒐𝒌 |

Yeolnes

Reggel hirtelen ültem fel az ágyban. Az első amit megláttam, az Jungkook volt, aki még békésen szunyókált. De én cseppet sem voltam most nyugodt.
Még elakarok köszönni anyától.

Fogtam magam és lerohantam a lépcsőn. De ami ott fogadott az maga volt a pokol...

-Ne, ne, ne... -ezt ismételgettem amíg odaértem a konyha asztalhoz.

Ugyanis egy cetli fogadott amin ez áll:

"Szia Kincsem és Jungkook!
Mint tegnap mondtam, ma reggel elindultam. Nem akartalak felébreszteni titeket, mert aranyosan aludtatok. Viszont én már nem bírtam ezt az egészet tovább. Egyszerűen nem bírom felfogni hogy ez történt velünk. Muszáj megnéznem, hogy a nagyiék jól vannak vagy sem. Ha gondolod, akkor gyertek el ti is oda, ott megtaláltok engem. Nagyon de nagyon vigyázzatok magatok. Én tudom, hogy nem lesz semmi bajotok. Kitartást!"

Én... nem is tudom mit csináljak most. Erre nem voltam felkészülve. Csakúgy itt hagyott minket? Nem is köszönt el tőlünk?

Itt már nem bírtam tovább... Elkezdtem bőgni. A mellkasom szorított, ezért odakaptam és megszorítottam az ott lévő anyagot. A lábaim is felmondták a szolgálatot, ezért ott helyben összerogytam.

-Basszus, mi a baj? -hallottam meg Jungkook hangját.

-Itt hagyott... -nyögtem ki, majd oda adtam neki a levelet, ha mondhatom így.

Miután elolvasta, átölelt, én meg a vállába nyomtam a fejem, hogy tompítsam a hangokat, amiket én okozok a sírásommal.

Kicsivel később erőt vettem magamon, mert erősnek kell most lennem, nem igaz?

Elváltam Jungkooktól, majd kifújtam az orrom és úgy ahogy, de lenyugtattam magamat.
Ezután gyorsan megettük még a tegnapi pizza maradékát, majd felmentünk átöltözni, elkészülni és újra vissza mentünk a nappaliba. Egész hamar megvoltunk ezzel.

Mindeközben azon gondolkoztam, hogy mi lenne ha Kook megtanítana az önvédelemre. Ez elterelné a figyelmem legalább anyáról. Meg is kérdezem tőle, ha már itt van. Mondjuk mostantól mindig itt lesz, amit nem is bánok de azért na. Anya is kurvára hiányzik, már most is.

-Te... figyelj csak... mi lenne, ha megmutatnád, hogy hogyan védjem meg magamat... tudod, önvédelem. -kezdtem bele zavartan.

-És honnan tudod, hogy én tudok ilyesmit? -kérdezte nevetve.

Legalább neki jó kedve van. Ez fontos.

-Hát... kinézem belőled.

-Akkor.... eltaláltad. Tudok "harcolni" vagy hogy is mondjam. -mutatta az idéző jeleket.

-Megtanítasz? Légyszi... -kértem őt.

-Aha. A mai világban már úgysem fogjuk tudni, hogy mire számítsunk, ezért fel kell készülni mindenre is. -ebben teljesen igaza van. Nem tudhatjuk, hogy meddig fajul ez az egész.

-És mikor kezdjük el?

-Lehetőleg minél előbb. Fegyvereket is bekell szereznünk. -jelentette ki.

-Mi? Minek? -lepődtem meg.

-Ha logikusan vesszük, akkor mivel már nincs sok kaja, így a maradék ember egymásnak fog esni, hogy ellopják a másiktól azt, ami van neki. Szóval így nézve, már szerintem legális a fegyver használat nyílt utcán is. -fejezte be gondolatmenetét.

-Mondjuk ez igaz... És honnan szerzünk fegyvert?

-Gondolom csak van itt valami bolt, amiben árulnak.