𝐿𝑒𝑐𝑠𝑎𝑝𝑎́𝑠 (𝐽𝑖𝑘𝑜𝑜𝑘) 𝐵&𝐵

Bevezető

- Ahhh.. - nyögtem miközben a suli legveszélyesebb bandájából jól megrugdosták a hátsómat. Itt még fogalmam sem volt róla, hogy mennyi minden fog még történni az életemben. Park Jimin vagyok, mindössze 16 éves, eléggé gyerek. Mint látható a suli nem épp legmenőbb sráca lennék. Igazából strébernek tartanak a legtöbben, csak mert mindig jó jegyeket szerzek. Napi szinten bántalmaznak a suliban, viszont mivel otthonról kitagadtak mikor megtudták homoszexuális beállítottságom, így nekem még az 'otthon' szó sem mond semmit szinte. De nem panaszkodom, van egy barátom, Yoongi. Ő 4 évvel idősebb tőlem, de még suliba jár mert sokat halasztott és bukott is nem keveset. Néha ő is megverne mikor idegesítem, de ő mindig mellettem volt a nehéz időkben is. Rá mindig számíthatok.
Mikor mindenki elment órára, én inkább lógtam az udvaron Yoongival a mai nap is. Nem gyakran szoktam lógni csak mikor annyira megvernek hogy inkább nem akarok a fájó tekintetemmel emberek közé menni, ahogy most.
Főleg az idegesít hogy a tanárok is tudják hogy engem is, meg még sok embert bántanak a suliban, azonban mégsem tesznek ellene semmit és nem mernek szólni. Az igazgatóról pedig nem is beszélve.
- Hali - köszönt felém barátom mikor meglátott kijönni az épületből, majd elő kapott egy szál cigit.
- Szia.. - hajtottam le a fejem és elhesegettem a szörnyű büdös füstöt. Utálom, mint látszik. Ezért nem is szeretem mikor ő, vagy más dohányozik. Csinálják felőlem, csak ne körülöttem ennyi a lényeg.
- Megint megvertek, mi? - fújta ki a füstöt miközben mutatott maga mellé hogy üljek oda, én pedig úgy tettem.
- Hát.. ja ja valami olyasmi - nyújtotta felém a cigit én pedig nemlegesen ráztam a fejem mellé pedig vágtam a fintorokat.
- Azok nem csak veled verekedtek ma. - pillázott rám cigijét pedig elnyomta. Még hamar, néztem. - Axel, ma megvert valami lányt is. Az igazgató pedig behívatta. Csoda hogy még nem csapták ki, nem? - bohókás nevetése engem is mosolygásra késztet. Mondanám hogy örülök annak hogy az igazgató beszélt a fejével, de úgy se ért el vele semmit. Annál a srácnál már elkéstek a neveléssel. Yoongi az egyetlen ember aki miatt még úgyis tudok mosolyogni hogy fájdalmaim vannak. Igazi jóbarát. Imádom, hogy mindig megért és egyébként ő biszex. Emiatt simán képesek voltunk elfogadni egymást már az első perctől. Mivel egyedül lakom és ő is, gyakran járunk át egymáshoz de azon is gondolkoztunk már hogy egybe költözhetnénk.
- Jimin - figyeltem a nevemet mondó srácra, s ahogy láttam rendesen elgondolkozott valamin, miközben lesütötte a tekintetét egyenesen a földre. - Még mindig nem akarsz egybe költözni? - veti elém a kérdést mintha tudta volna min gondolkoztam pár másodperccel ez előtt. Tényleg sokat gondolkozunk ezen, de lehet hogy nem lenne olyan jó mint azt gondoltuk pár éve fiatalon.
- Nem tudom - nem akartam ezt mondani de nem éreztem úgy hogy nekünk, mint haverok egybe kéne élnünk. Még azt mondom hogy koliban oké, de barátként csak úgy együtt lakni nem jó ötlet az én szememmel nézve. Reméltem hogy ő is elgondolkodik, és belátja, hogy igazam van.
- Hát oksa. Most viszont mennem kell Taehyunghoz. - mászott le az udvoron lévő fa pad háttámlájánról.
- Rendben. Később találkozunk. - intettem mikor már odébb állt. Néha viccelődtünk azzal hogy egymásé vagyunk de legjobb barátoknál ez normális volt. Persze, kb 15 voltam ő meg 16. Ő ébresztett rá hogy ki is vagyok valójában és hogy tév hitben éltem az életem addig. Ő viszont akkor elkezdte a kicsatangó életet hogy így mondjam. Vagyis ha kanos vagy bármi, bárki bemehet alá több éjszakára is. De nyugi, elfogadtam hogy azóta haverok vagyunk, viszont, nehezen, ezért is nem akarok vele élni. Sok mindent elhitetett velem akkoriban és ezért nem tudok már 100%-osan bízni emberekben. Sőt, nem is akarok.
***
Haza érve nem telt el sok idő csak annyi hogy ettem meg átöltöztem mert Yoongi korábban beállított hozzám mint vártam. Később sütöttünk pizzát ami isteni lett. A készítése közben csupa lisztesek lettünk amin sokat nevettünk. Vegül már annyira járt az óta hogy azt kellett mondjam aludjon nálam. Nem számítottam rá hogy így fog alakulni de Yoonginak nincs sok igénye. Utánam letusolt, és elaludt egy szál boxerban mellettem.

Reggel holt kómásan keltem fel és fájt minden végtagom. Yoongi már nem volt ott de hagyott nekem egy sárga cetlit az éjjeli szekrényemen. "Mikor felkeltem fel akartalak ébreszteni de úgy tűnt fájdalmaid vannak a nyöszörgésedből ítélve, nagyon forró is voltál mikor megnéztelek, ezért nem nyaggattalak sokáig. Pihenj sokat, majd később beugrok ha úgy van!! Írj ha felkelsz és elolvastad az üzim. Yoon<3"  Mikor elolvastam elmosolyodtam. Mosolyogva ragasztottam vissza cetlit oda ahol találtam, majd előkaptam a telefonomat és hagytam egy üzenetet Yoongi-nak amiben annyit írtam:"köszönöm♥️". Ezután fogtam magam és lesétáltam az emeletről, majd benéztem a hűtőbe, találtam egy tál zabkását amit biztos Yoongi csinált reggel, csak meghagyta a felét. Így kivettem azt, majd leültem az ebédlő asztalhoz és elővettem a telefonomat. A YouTube pörgetés e közben elfogyasztottam a reggelimet. Ezután visszamentem a szobámba és úgy gondoltam hogy ha veszek egy forró fürdőt akkor jobban leszek, mert most elég gyengének érzem magamat. A fürdőt teleraktam fűrdő sóval és egy fürdő bombát is beledobtam, amely kellemes illatot nyújtott az egész fürdőszobának.
***
Jól is gondoltam. A fürdővel kitisztultak a pórusaim és felfrissültem. Annyira már nem is voltam fáradt mint 40 perccel ezelőtt. Miután magamra vettem egy melegebb pizsamát, ismét lementem, majd összedobtam magamnak egy gyógy teát sok mézzel ugyanis eléggé kezd kaparni a torkom. Szerintem meg fogom mondani Yoonginak hogy ma ne jöjjön át, nehogy elkapja ő is tőlem. Mikor végre már az ágyamban feküdtem betakarózva, elővettem a laptopomat és egy Barbie mese megnézését követően bealudtam.
Nem tudom hány óra lehetett de valaki hívott, így felébredtem. Yoongi volt az, persze ahogy gondoltam.
Én:Szia Yoon.
Yoongi:Hello. Jobban vagy?
Én:Ühüm, a hívásod keltett fel.
Yoongi:Bocsi.
Én:Nem gond. Szólni is akartam hogy szerintem nem kéne át jönnöd nehogy megfertőzzelek.
Yoongi:Szóval beteg vagy?
Én:Igen, szerintem valami influenza.
Yoongival:Akkor pihenj sokat
Én:Úgy lesz. Vigyázz magadra.
Yoongi:Mindig vigyázok. Szia.

Hívás vége.

Igazából nem bántam hogy felkeltem mert lassan este lesz, aztán semmit nem fogok tudni aludni, pedig betegen nem ártana meg. Máris erősebbnek érzem magam 3 óra alvás után. Egyébként én szinte semmilyen platformon nem vagyok elérhető. Pedig kisebb koromban híres akartam lenni. De most őszintén, melyik gyerek nem? Én amúgy más vagyok mint a többi velem korú srác. Nem volt még párom soha sőt, első csókom sem. Tudom ciki, de nehéz elérni hogy valaki komolyan érdekeljen engem. Szeretem Lana Del Rey-ét mert ő a szomorúság istennője.
De mondom tovább, a rózsaszínűt, na meg a lilát is, és a lányos ruhákat, sminkeket imádom. A testalkatom olyan mint egy lánynak. Eléggé vékony vagyok, viszont annyiban különbözöm a lányoktól hogy nincsen mellem, elég lapos vagyok igazándiból. De én szeretem így magam. Ítélkezhettek felőlem, mert tudom, ez nem mindennapi infó. Hallgatok K-popot is amit szerintem le lehet venni a stílusomból. A BTS a kedvenc bandám gondolom sokatoknak. Jungkook személyisége fog meg nagyon, ha énekel, olyan mintha megmozogna alattam a föld. Kár, hogy ő, a létezésemről sem tud. Nem is fog ameddig nem leszek társasági ember. Az, hogy az az idő eljön e valaha, nem tudom még én sem. De ha el is jön, egy olyan ember miatt fog, aki szemrehányást sem vetne rám.
Egy bizonyos napig.

Sziasztok, remélem tetszett ez a kis bevezető.
Puszi nektek. <3
ℒ