Hülyeségek és inkább párbeszédek az életemből. Mert amikor az ember unatkozik, akkor nem kreatív dolgokkal tölti az idejét, hanem megosztja a magánéletét a wattpadon 😃👍
Szóval az előző " fejezetben „ volt szó bicajozásrol ugyebár. Annyi minden történt, hogy sztem nem is lesz olyan rövid ez a részlet. Bro ez volt kb a legszarabb napom!!! Lehet ezt megírom, utána megyek a vonatsínre😍
Btw nem egyedül mi hárman voltunk, anyámmal az öcsémmel meg velem még jött plussz három ismerősünk.
Álnevek:
Anyám álneve: Juci Öcsém álneve : Sándor Anyám barátnőjének az álneve: Padlizsán Padlizsán fiának az álneve: Győzike Padlizsán lányának az álneve: Alma
( A nevek lényegtelenek )
1.
Szóval amint elindultunk, kiderült túl korán érkeztünk az állomásra. Ami viszonylag nem volt olyan szörnyű, mert hallgattam zenét.
2.
Már elkezdtük a turát mikor a csodás biciklim kitalálta, hogy Donald kacsa kattogással fogja kisérni az utamat, így próbálva azt varázslatossá tenni. Így mikor észrevettük a kattogást, megpróbáltuk kitalálni a bajt. Nem sikerült. Ki gondolta volna? Természetesen ha ez nem lett volna elég, Anya egyfolytában zaklatott vele, hogy próbáljam meg így váltani, vagy úgy tekerni, de mivel ezek se sikerültek feladtam. Had kattogjon! De Anya így se hagyott békén, így amikor már századjára is csak a magáét mondta rá kiabáltam:
Én: Anya, elég! Nem érdekel, hogy ilyen hangot ad ki, már így marad!!!!
Innentől kezdve békén hagyott, de nagyon nehezen.
3.
Nem elég, hogy a biciklim irritáló krákogás hangot adott ki, nem! Ez még kitalálja, hogy lepukkad! A gumi fogta, és szépen kijukadt! Remek bazdmeg, így is elég frusztrált voltam.
Szerencsére ( vagyis hát nekem nem szerencsémre, mert így nem mehettem haza ) egy random palinál volt vmi ragasztó és megoldotta a kerék defektjét. Így már tudtam tovább menni.
Valahol a közelben volt egy bicikli szerviz, oda bevittük a járművet és megjavították. Még a kattogást is megoldották.
4.
Padlizsán úgy döntött enni akar így valami random étterem szerűbe beültünk. Az öcsém sült krumplit kért én meg bubble teát.
Vártunk a kajára én pedig unalmamban előkaptam a fülhallgatóm. Mivel ragasztottam rá skz-s matricákat megmutattam anyámnak, hogy milyen lett, de később meg is bántam.
Így néz ki a cucc:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Én: Anya nézd! Ragasztottam rá skz-s matricát!
Mutattam anyámnak a remekművem.
Anya: Jesszus, ezek már mindenhol ott vannak.
Én: Nem tehetek róla, fangirl vagyok.
Nevettem fel hangosan, és már vettem volna be a fülembe a kis hangszórót, mikor Alma ( padlizsán kb 16 éves lánya aki valami furcsa módon imádja Azahriát??? Nem tudom hogy kell írni a nevét bocsi ) megszólalt.
Alma: Ki a fangirl? Mi van?
Én( jól tudva, hogy elcsesztem) : Én vagyok fangirl.
Alma: Mit szeretsz?
Anya: Stray Kids. Valami koreai fiúbanda akik úgy néznek ki mint a lányok. Ismered őket?
Alma: Jaaaa, akkor csak nem stimmelt valami a fejemben.
Hát rohadtul nem stimmelt valami a fejedben! Ki az aki Azahriát hallgat?? ( Ezzel azt, aki Azahriát hallgat nem akarom bántani, csak nekem nem jön be )
Me, at that moment:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nagyon gáz, és nagyon cringe volt az egész. ( Közben a fülemben a fülhallgatóból jött a god's menu. Csak képzeld el, DU DU DU DU DU DU👹 )
Na, de történet nem ér véget! Anya rendelt vmi alkohol mentes sört, és még a felénél se járt, mikor kiborította! Egyenesen rám!! Még most is lehet érezni a meggysör illatát a nadrágomon. És a hátralevő 30 km-t így toltam le.
Még egy kis fun fact ide ehhez az étteremhez, anya elfelejtett fizetni, és amikor már tekertünk volna el, jött utánunk a pincér, hogy fizessünk.
5.
Hasfájás, jeeeee! Már nagyon közel voltunk a városunkhoz ahol lakunk, kb 10 km-re lehetett, mikor a hasam görcsbe rándult és elkezdett olyan fájdalommal nyilalni a pocimba, hogy majdnem leestem a bicikliről. Konkrétan majdnem leestem.
Hirtelen megállítottam a járművet és leguggoltam a földre. Mögöttem jött anyám így ő is megállt.
Anya: Becky drágám, jól vagy?
Én: Fáj a hasaaaam!
Anya: Tényleg ezért álltál meg?
Én: Ige- Áááá!!!
Anya: Meg ne halj itt nekem! Padlizsánnál van algopirin, hozok neked.
Bevettem az algopirint, de a hasfájás így se múlt el olyan könnyen.
Ez lett volna a csodás biciklim túrám, ugye milyen fantasztikus? Irigykedhettek! 😝
Viszont nekem annyira elegem van már ebből, hogy megyek és felakasztom magam, bye!😍
Nyugi nem akasztottam fel magam, sose tennék olyat, de azért remélem soha életemben nem lesz még egy ilyen napom, mert még csak sírni se tudok miatta, EEHEHEHEE 🤪💅
