Hibánk neve szerelem

HATODIK

Az elmúlt két napban Melanie és én minden erőfeszítésünkkel azon voltunk, hogy Patrick bulija végre meg legyen tervezve. És lényegében sikerült is, meglesz a buli. Bár kár értve, mert Patrick úgy sem fogja értékelni az egészet. A buli témája fekete. Fekete díszek, asztalok, lufik. Mint egy temetés. Azt is kitaláltuk, hogy a férfiak szmokingban jelenjenek meg, a nők pedig valami elegáns fekete ruhában. Az álarc pedig kötelező lesz. Titokzatos buli lesz, amíg nem nem szólal az előtted álló, lehet fel sem fogod ismerni őt. Ma péntek van, a buli pedig vasárnap lesz. Még egy valamit kell elintézni, az pedig Patrick odajuttatása. Mármint, esélytelen lesz rá szedni hogy jöjjön el velünk egy szmokingban, de nem mondjuk el, hogy hova.

Melanie mellett ültem a kanapén, közben bal kezemen levő fekete köves gyűrűmmel játszottam. Édesanyámé volt, és nekem csak ez maradt meg belőle. Na meg a világító zöld szemem, amit tőle örököltem. Viszont tüzes vörös hajának génjeit sajnos nem adta tovább. Helyette megkaptam apám piszkos szőke fürtjeit. Gondolataimból az zökkentett ki, hogy már nem éreztem magam mellett Melanie édeskés parfümének illatát. Mire felemeltem a fejem Melanie eltűnt. - Sajnos ritkán vannak itthon, sok megbeszélésen vesznek részt, tárgyalások, vagy csak szimplán a saját gyárukban vannak. Sőt, a reggelinél valami üzleti útról beszéltek, ami Tokyoban lesz. De hogy mikor, azt nem tudom. - Megint egyedül.

Patrick reggeli után elhúzta a csíkot, és azóta sem hallottunk felőle semmit. Ha pedig itthon volt, hozta magával a medencés buliból való csajt, akinek neve Cassandra, és történetesen az új barátnője.  Nem szimpatikus a lány, ahányszor itt volt annyiszor nézett rám úgy, mint akit meg akar ölni. Na meg ijesztő is. Fekete vállig érő haja, és sötét barna szemeitől, mely körül sötét szemhéjsmink lapul kiráz a hideg. Cassandra lenne Patrick lány verziója. Talán épp ezért találtak egymásra. Na de, vissza Patrickre! A buli óta egy szót nem váltottunk egymással, ha pedig egy helyiségben vagyunk, csak mi ketten, akkor fáradt tekintettel néz rám, én pedig próbálom kerülni a társaságát.

Felmentem a szobámba, majd leültem egy kisebb vászon elé. Most festeni lett kedvem. Aztán eszembe jutott a múltkori rajzom, az a bizonyos tájkép... Kivettem a fiókból, mégegyszer szemügyre vettem, majd össze gyűrtem és a kukába dobtam a rajzot amely a baleset utáni pillanatokat ábrázolta. Nem a legjobb módja a gyásznak.. Nem kell nekem ez. Vissza ültem a vászon elé, majd kezembe fogtam egy grafit ceruzát. Először nagyjából megrajzoltam a vonalakat, majd a hibák kijavítása után folytattam az apróbb részletekkel, ekkor lépteket hallottam magam mögül.

– Miben mesterkedsz? – állt meg mellettem egymásba font karral, majd az ágyamra nézett. – Szabad? – kérdezte, majd bólintásom után leült.

– Festek – válaszoltam röviden.

– Na és mit? – kérdezte, majd az ágy mellett elhelyezkedő íróasztalomat kezdte nézni. – Ő az anyukád? – emelte le róla a családi fotót, majd mosolyogni kezdett. – A szeme a tiéd.

– Sokan mondják – válaszoltam, miközben már Patrick felé fordulva ültem. – De az övé élénkebb volt egy kicsit.

– Meglehet – bólintott, majd a tizenöt éves énemet kezdte bámulni. Rám nézett, majd újra a képre, aztán megint rám és megszólalt. – Nem változtál sokat. Itt hány éves vagy?

– tizenöt – válaszaim még mindig rövidek voltak, amit sejtéseim szerint Patrick is észrevett, mert lerakta a képet majd sóhajtott egy nagyot.

– Hányszor kell még bocsánatot kérnem, hogy végre legalább rám nézz? Tudod, engem egy cseppet zavar, hogy rám sem nézel napok óta, hiába teszek bármit – mondta, majd megdörzsölte orrát. – Na, Árvácska! Ne legyél már ilyen, ez kikészít!

– Milyen ne legyek? – kérdeztem vissza. – Patrick, felfogtad te azt, amit csináltál?

– Igen, felfogtam – válaszolt lekezelően. – De megoldottam. Kihívtam egy mentőt, ahogy kérted. Sőt, be is mentem vele a kórházba, az orvosok szerint minden rendben lesz, szerencsére nem szakadt be nagyon a feje. Megoldottam, jó? Kérlek, ne csináld már ezt velem, Alexa – suttogta nevemet, amitől kirázott a hideg. – Bocsáss meg a bátyuskádnak, na légyszi! Alexaaaaa – húzta el az utolsó szót.

– Jó – válaszoltam, majd ismét az állvány felé fordultam. – Legközelebb pedig kopogj! Most mi lett volna ha én például öltözöm, te meg be nyitsz?! – fordultam ismét felé. Erre már nem kaptam választ, csak lehajtotta a fejét és elmosolyodott. Most mit mosolyog?!

– Legközelebb kopogok – mondta miközben felállt. – Vagy nem – állt meg az ajtó előtt, majd rám vigyorgott. – Jól van, vicceltem. Kopogok!

– Még jó, hogy csak vicceltél – röhögtem ki. Mire megrázta fejét. – Na sipirc!

Amint kész lett a festmény alapja, kimentem a kertbe körül nézni a színvilág miatt. - A kertet szeretném lefesteni, egyszerűen olyan gyönyörű - Körbe sétáltam a virágágyásokat, majd az égre néztem, aztán megláttam Patricket, amint az ablakban cigizett. Ajkai közül lágyan fújta ki a káros füstöt, majd a kertre nézett és meglátott engem. Elnyomta cigarettáját, majd azt kidobta az ablakon. Ezek után a párkányra könyökölt, öklén megtámasztotta fejét, majd egy puszit küldött felém. Válaszképpen felmutattam középső ujjamat, majd hátat fordítottam neki. Fafej.

– Tudom, hogy szeretsz – szólalt meg mély hangján. Azon a fajtán, amitől tested minden egyes porcikáját kirázza a hideg.

– Imádlak – mondtam gúnyosan, majd ismét szobájának ablakára pillantottam. – Élek-halok érted, Patrick Woods – folytattam, mire arcára kiült egy apró mosoly. Ezt a fajta mosolyt még nem láttam, fogalmam sincs miért villantotta meg pont most. – Tudod, annyira tökéletes vagy, minden lány álma! A gyönyörűen csillogó kék szemeidben el lehetne veszni, és az, ahogy a mogyoróbarna hajadba túrsz, annyira szexi – kontráztam rá, miközben úgy tettem mint aki mindjárt elolvad. Csak hogy kihozzam a sodrából. Az utóbbi mondatom hallatán Patrick arcáról eltűnt a mosoly, majd megszüntetve a szemkontaktust becsukta az ablakot és távozott látóteremből. Azt hiszem, túllőttem a célon.

Miután végre sikerült memorizálnom a kertet, elindultam vissza a házba. Bementem az ajtón, majd megláttam Patricket aki a csap előtt áll, és éppen vizet ereszt magának. Mikor rám nézett úgy éreztem az előbbi után nem kéne maradnom, így hát a lépcső felé indultam - vagyis akartam - csakhogy, a pólóm ujja beakadt az ajtó kilincsbe, így ez egy kicsit vissza rántott. Patrick pont belekortyolt a vízbe, majd mikor mindez megtörtént elröhögte magát és véletlenül kiköpte a vizet. Fehér pólója testére simult, kidomborult az összes izma. A konyha közepén állt, tanácstalan arckifejezéssel ezért gondoltam segítek, és feltörlöm helyette. Megkerestem a felmosórongyot, majd feltörtem a vizet, miközben Patrick még mindig ugyan ott állt.

– Cserélj pólót – veregettem meg vállát. – A kanapén vannak a tiszta ruhák. Ha jól emlékszem, az egyik pólódat is láttam ott.

– Oké – mondta, majd egy mozdulattal lekapta magáról a vízben úszó fehér pólóját, majd a kanapé felé sétált. Én pedig lefagytam. Lehetséges egyáltalán, hogy egy embernek ennyi izma legyen? Gondolkoztam, miközben a konyha közepén állva Patrick hátát bámultam, aki hirtelen megfordult miközben belebújt fekete felsőjébe. – Most mi az? – vigyorogta el magát öntelten.

– Semmi – válaszoltam, majd ezúttal tényleg a szobámba indultam, amikor Patrick újra megszólalt.

– Ezt dobd már be nekem a mosó konyhába. Légyszi – mondta, majd felém dobta az előbb viselt fehér pólót. – Szép fogás! – dicsért meg, mikor elkaptam a pólót.

Patrick pólójának mentolos illata beszivárgott orromba, ez az illat... Jézusom, mit csinálok?! Megráztam fejemet, majd ahogy kérte a mosókonyhába vittem a pólót. Ezután pedig már tényleg a szobába mentem, több kitérő nem volt. Na de, most elment a kedvem a festéstől. Szokásomhoz hívően, ledőltem az ágyamra. Basszus! - ültem fel. Nekem egyetlen egy fekete ruhám sincs vasárnapra! Ami azt jelenti, hogy van két napom találni valami normálisan kinéző ruhát. Egyébként utálom a ruhákat, szóval nálam ez plusz hátrány. Lehet beszélek Melanie-val, neki biztosan sok ruhája van. Talán akad egy fölös fekete is. Ha nem, kénytelen leszek pénz költeni egy ruhára, ami életemben egyetlen egyszer lesz rajtam, Patrick buliján. Hurrá!

Előre félek, hogy azon a bulin mi fog történni.