Pánikszoba

18 3 0
                                    

Fél órája zokogok egyedül a szobában miközben a szüleim alszanak. Maja egy órája próbál feleslegesen megvígasztalni, az utolsó mondat után elveszíti minden optimistaságomba vetett hitét és annyit mond, Linda vegyél be egy Xanax-ot. Kihúzom a füzetes fiókom ahol titokban a nyugtatóimat tartom. Nem rég kaptam Majától két teljes dobozzal. Nem látok a könnyeimtől. A cseppek a szemüvegemre ragadtak és rászáradtak. Leguggolok és kihúzom a fiókot, egy doboz aspirin és két doboz Xanax csücsül a sarokban. Az egyikből kiveszem a tíz pirulát tartalmazó tárolót. Az asztalomra helyezem a gyógyszereket majd elsétálok a polcig ahonnan leveszem a fél évszázadot megélt mozsaramat. Már nem kell pipiskednem azért hogy felérjem a negyedik polcot de ettől függetlenül is majdnem sikerül leejtenem. Jobból a bal kezembe veszem és az asztalra teszem. Leülök a rózsaszín székbe, a jobbommal megmarkolom a pirulákat és a tálba dobom. A hozzátartozó vasdarabbal homokszem méretűre aprított Xanax-ot egy pohár hideg vízbe teszem. Már hallom Maja jajveszékelését az ágyam felől de szerencsére David Kushner Daylight-ja szinte teljesen elnyomja. Felveszem a poharat, majd kettőt körzök vele a levegőben és gondolkodás nélkül húzóra iszom meg. Lekapcsolom az órák óta pislákoló éjjeli lámpát. Kordinálatlanul kiszállok a székből és az ágyam felé indulok. Érzem ahogy elveszítem a lábaim feletti irányítást és lassan összeroskadok mint egy rosszul felállított faházikó. Az párnámon landol a fejem és a felső testem. A hátamra fordulok és hasizomból felteszem a lábaimat is az ágyikóra. Ismét pozíciót váltok, hogy a hasamon feküdjek. Még a fejemet a párnámra sem teszem. Érzem ahogy rohamosan kezdek bekábulni, ennyire még sosem voltam kába miután gyógyszert vettem be, lehet hogy kicsit túl lőttem a célon, és brutálisan átestem a ló túloldalára. Még hallom ahogy Maja a megváltást jelentő "jól vagyok"-ért szólongat de mind hiába. Alig tudok beszélni. Számolnom kellett volna ezzel az opcióval viszont abban a pillanatban sokkal fontosabbnak tűnt hogy ne kapjak ismét egy brutális pánikrohamot. Maja elhalkul én pedig lassabban veszem a levegőt, de a pulzusszámom egyértelműen azt mutatja hogy életben vagyok. Érzem ahogy elveszítem az eszméletem és elájulok....

Amiről nem írnak a romantikus könyvek Where stories live. Discover now