Kezdeti Nehézség-Végzeti Boldogság

8. rész

-Laci szemszöge-

A lányok jelenete után az öltözőbe mentünk a fiúkkal és elkezdtünk dumálni az eseményekről.

-Elég szép műsort rendeztek a lányok.- jegyezte meg Bálint.

-Ja. Azért az új csajt se kell félteni. Elég harcias.-értett egyet Zsombi.

-Kis vadmacska.- suttogtam magam elé.

-Te már csak tudod.- lökte meg röhögve a vállam Brúnó.

-Na és az ágyban is ilyen vadóc vagy csak most nagy a szája?- kérdezte perverz mosollyal a szályán Zsombi.

-Még nem fektettem meg, csak három napja ismerem.

-Még?- húzogatta a szemöldökét Brúnó.

-Jólvan le lehet rólam szállni.- szóltam rájuk.

Időközben elkészültünk és kimentünk az öltözőből.

-Mi van tesó, nem jössz?- fordult hátra Bálint.

-Nem menjetek csak, majd este találkozunk.-köszöntem el tőlük.

Nekidőltem a falnak az ajtó mellet és úgy vártam tovább. Egyszer csak kivágódott az ajtó és nekem jött valaki. Pontosabban az a személy, akire vártam.

-A barátnőd még öltözik.- vágta nekem oda flegmán.

-Nem tudom, miről beszélsz. Nincs is barátnőm.- értetlenkedtem.

-Arról beszélek, akivel reggel faltátok egymást az osztályban.- nézett rám unottan. Végigpörgetettem magamban az eseményeket és végül rájöttem kire célzott.

-Ő nem a barátnőm. Semmi közöm nincsen hozzá.- szabadkoztam.

-Nem érdekel, kivel milyen kapcsolatot ápolsz, csak engedj el, had menjek tovább.- kérlelt.

-Jó, de csak akkor engedlek el, ha este át jössz.- egyezkedtem vele.

A mondatom végén megjelent egy nem kívánt személy, akihez most semmi kedvem nem volt.

-Á szia, édes engem vártál? De cuki vagy!- mászott egyből a nyakamba.

-Nem, nem téged vártalak, és ne hívj édesnek.- bunkóztam Jázminnal.

-Hát mégis kire vártál, ha nem rám? Erre a kis ribancra?- háborodott egyből fel.

-Egy kettőnk közül nem én vagyok a ribanc, csak nézz magadra. Kettő nem érdekel a kettőtök románca, ezért ne keverj ebbe bele.- védte meg magát Réka majd elviharzott.

-Mit képzel ez magáról?! Nem tudja kivel kezdett.- sértődött be Jázmin.

-Egy te sokkal többet képzelsz magadról. Kettő hagyd őt békén velem együtt.- oktattam ki majd otthagytam a csatlósaival együtt.

Az épületből kiérve kocsiba pattantam majd elindultam haza. De út közben találkoztam Rékával, aki a járdán sétált. Lehúzódtam, Kiszálltam a kocsiból és utána indultam.

-Réka! Várj meg!-kiáltottam utána.

Megtorpant majd hátrafordult és döbbenten nézett rám.

-Mit akarsz már megint?- kérdezte

-Csak haza szeretnélek vinni.

-Nem kell! Hazatalálok egyedül is.-utasította vissza az ajánlatomat.

Ahogy ezt kimondta elkezdett szakadni az eső.

-Az istenit már az időjárásnak!- szitkozódott miközben a táskájában keresgélt.

-Biztos, hogy nem kell egy fuvar?- kérdeztem meg újból.

-Jó de, csak mert nincs nálam esernyő és nem akarok szarrá ázni.

Futottunk a kocsiig majd beültünk és elindultunk haza. az utunk csendben telt.

-Köszi hogy haza hoztál.- nézett rám hálásan.

-Nincs mit. Remélem este látjuk egymást.- mosolyogtam rá.

-Még át gondolom.- mosolygott rám vissza majd kiszállt a kocsiból és ment a házukba. Én meg beálltam a kocsival a garázsba.

A ház üres volt, mivel a szüleim ma nem jönnek haza, Anna meg még suliban van. Elkezdtem készülődni a bulira. Előpakoltam a rágcsákat meg elmentem a boltba piáért. Ezzel eléggé elszaladt az idő, úgyhogy felmentem lezuhanyoztam és átöltöztem. Mire kész lettem a fiúk meg is érkeztek.

-Cső tes!-Csőcső!-Szevasz, tesó!- köszöntek a fiúk

-Csősztök! Gyertek bentebb!-hívtam őket beljebb.

Elkezdtünk iszogatni meg a szokásos témákról beszélgetni, mikor csöngettek.