-Laci szemszöge-
A lányok jelenete után az öltözőbe mentünk a fiúkkal és elkezdtünk dumálni az eseményekről.
-Elég szép műsort rendeztek a lányok.- jegyezte meg Bálint.
-Ja. Azért az új csajt se kell félteni. Elég harcias.-értett egyet Zsombi.
-Kis vadmacska.- suttogtam magam elé.
-Te már csak tudod.- lökte meg röhögve a vállam Brúnó.
-Na és az ágyban is ilyen vadóc vagy csak most nagy a szája?- kérdezte perverz mosollyal a szályán Zsombi.
-Még nem fektettem meg, csak három napja ismerem.
-Még?- húzogatta a szemöldökét Brúnó.
-Jólvan le lehet rólam szállni.- szóltam rájuk.
Időközben elkészültünk és kimentünk az öltözőből.
-Mi van tesó, nem jössz?- fordult hátra Bálint.
-Nem menjetek csak, majd este találkozunk.-köszöntem el tőlük.
Nekidőltem a falnak az ajtó mellet és úgy vártam tovább. Egyszer csak kivágódott az ajtó és nekem jött valaki. Pontosabban az a személy, akire vártam.
-A barátnőd még öltözik.- vágta nekem oda flegmán.
-Nem tudom, miről beszélsz. Nincs is barátnőm.- értetlenkedtem.
-Arról beszélek, akivel reggel faltátok egymást az osztályban.- nézett rám unottan. Végigpörgetettem magamban az eseményeket és végül rájöttem kire célzott.
-Ő nem a barátnőm. Semmi közöm nincsen hozzá.- szabadkoztam.
-Nem érdekel, kivel milyen kapcsolatot ápolsz, csak engedj el, had menjek tovább.- kérlelt.
-Jó, de csak akkor engedlek el, ha este át jössz.- egyezkedtem vele.
A mondatom végén megjelent egy nem kívánt személy, akihez most semmi kedvem nem volt.
-Á szia, édes engem vártál? De cuki vagy!- mászott egyből a nyakamba.
-Nem, nem téged vártalak, és ne hívj édesnek.- bunkóztam Jázminnal.
-Hát mégis kire vártál, ha nem rám? Erre a kis ribancra?- háborodott egyből fel.
-Egy kettőnk közül nem én vagyok a ribanc, csak nézz magadra. Kettő nem érdekel a kettőtök románca, ezért ne keverj ebbe bele.- védte meg magát Réka majd elviharzott.
-Mit képzel ez magáról?! Nem tudja kivel kezdett.- sértődött be Jázmin.
-Egy te sokkal többet képzelsz magadról. Kettő hagyd őt békén velem együtt.- oktattam ki majd otthagytam a csatlósaival együtt.
Az épületből kiérve kocsiba pattantam majd elindultam haza. De út közben találkoztam Rékával, aki a járdán sétált. Lehúzódtam, Kiszálltam a kocsiból és utána indultam.
-Réka! Várj meg!-kiáltottam utána.
Megtorpant majd hátrafordult és döbbenten nézett rám.
-Mit akarsz már megint?- kérdezte
-Csak haza szeretnélek vinni.
-Nem kell! Hazatalálok egyedül is.-utasította vissza az ajánlatomat.
Ahogy ezt kimondta elkezdett szakadni az eső.
-Az istenit már az időjárásnak!- szitkozódott miközben a táskájában keresgélt.
-Biztos, hogy nem kell egy fuvar?- kérdeztem meg újból.
-Jó de, csak mert nincs nálam esernyő és nem akarok szarrá ázni.
Futottunk a kocsiig majd beültünk és elindultunk haza. az utunk csendben telt.
-Köszi hogy haza hoztál.- nézett rám hálásan.
-Nincs mit. Remélem este látjuk egymást.- mosolyogtam rá.
-Még át gondolom.- mosolygott rám vissza majd kiszállt a kocsiból és ment a házukba. Én meg beálltam a kocsival a garázsba.
A ház üres volt, mivel a szüleim ma nem jönnek haza, Anna meg még suliban van. Elkezdtem készülődni a bulira. Előpakoltam a rágcsákat meg elmentem a boltba piáért. Ezzel eléggé elszaladt az idő, úgyhogy felmentem lezuhanyoztam és átöltöztem. Mire kész lettem a fiúk meg is érkeztek.
-Cső tes!-Csőcső!-Szevasz, tesó!- köszöntek a fiúk
-Csősztök! Gyertek bentebb!-hívtam őket beljebb.
Elkezdtünk iszogatni meg a szokásos témákról beszélgetni, mikor csöngettek.
YOU ARE READING
Kezdeti Nehézség-Végzeti Boldogság
FanfictionEz a történet egy fiú és egy lány kapcsolatáról fog szólni. Akik kezdetben szomszésok majd osztálytársak. De valami idővel meg változik köztük. Fontos hogy ez egy kitalált történet, nem valóságos, ez mind az én elmém szüleménye!!