"What the Room Requires"

1.

Megéreztem, hogy belépett. Ő, Draco Malfoy, valami furcsa hidegséget hordoz magával. Legalábbis számomra biztosan. Jeges a pillantása, és olyan látványt nyújt, akárcsak a hó.

A nagyteremben ülve kínos csend
telepedett ránk Ronnal, miközben
a nyakunkat nyújtogattuk, és
figyeltük, ahogy Harry, Katie Bell
után siet- a lány után, akit láttunk
a levegőben lebegni, majd egy
láthatatlan erő, egy borzalmas
átok hatására lezuhanni. Malfoy
érkezésére, azonban felpillantottam és szertefoszlottak az emlékeim.

Malfoy éppen előttem és Ron
előtt állt meg. Nem volt rajta az
iskolai talár csak nadrágot, fehér
inget, egy kötött ing-mellényt és
nyakkendőt viselt. Sápadtnak tűnt, a szemei alatt pedig sötét karikák húzódtak. A fú megdermedt ott ahol állt, és egyenesen rájuk nézett Harry-re és Katie-re. Egy pillanatra minden zaj elhalkult körülöttem, és mintha egy hideg követ éreztem volna a gyomromban.

Igazam volt korábban, mikor
Harry-vel beszéltem - Malfoy
tényleg betegnek tűnt.
Abban a pillanatban, még csak fel
sem ismertem őt. Általában mindig hencegve és önelégült vigyorral lépett be a nagyterembe, amit én igyekeztem figyelmen kívül hagyni.

De most.? Most nyoma sem volt
a magabiztosságának. Halványkék
szemei fáradtnak tűntek - mintha
félne valamitől.
Felvontam a szemöldökömet. Vajon hogyan, és mi miatt történt ez a változás?

Nyeltem egyet. Mikor is érdekelt ez engem annyira, hogy kiderítsem?
Draco egész testében megfeszült és hátrálni kezdett. Végigpillantottam folyosón...
Láttam, ahogyan találkozik a
tekintete Harry-ével. A kezem
ökölbe szorult.
És akkor Malfoy rám nézett.

Csupán egy pillanatra,de felém fordítottaa fejét és a szemembe nézett- a tekintete merev volt, mintha körbe csalták volna. Aztán tovább hátrált a zajos csarnokban. Ledermedtem.
A szemem sarkából láttam, hogy
Harry ellép Katie mellől és elindul
felénk, nem, inkább Malfoy felé.
⁃ Állj! - szóltam Harry után akadozó lélegzettel, majd félretéve a döbbenetemet, talpra ugrottam.
Harry tudomást sem vett rólam,
egyszerűen csak továbbhaladt.

Átvetettem magam az asztal felett
ezzel felborítva az italainkat, és
megragadtam a fiú karját.
Hermione! - kiáltott fel Ron,
miközben a töklé az ölébe loccsant
-Mégis mit műve..
⁃ Harry, ne! - sziszegtem a fiúnak,
mit sem törődve a felfordulással,
amit az asztalnál okoztam. Harry
körbenézett, majd közelebb
húzódott az arcomhoz, nehogy
valaki meghalljon bennünket.

Tennem kell valamit! - mondta. A tekintete lángolt. - ő átkozta meg
Katie-t. Láttam az arcán. Tudom bólintottam, miközben megszorítottam a kezét, hogy ne
tudjon elmozdulni mellőlem.-

Pontosan ezért nem teheted azt,
amit tervezel.
Harry megtorpant, a szemei
összeszűkültek.
⁃ Mégis mit gondoltál, mit fogok
tenni?
Olyasmit, aminek nem lenne
értelme -mormogtam, majd
elengedtem a karját, átugrottam a
pad felett és az ajtó felé vettem az
irányt

Hová mész? - kérdezte Ron és
Harry tökéletesen egyszerre.
⁃ Találkozzunk később a
klubhelyiségben - válaszoltam, de
hátra sem néztem. - Ne gyertek
utánam!

Az egyik, a terembe érkező
diákcsapat között utat törve
magamnak kirohantam a helyiségből, és igyekeztem udvarias maradni, miközben a nyakamat nyújtogattam, hogy ellássak a fejük fölött.

Ott. Megpillantottam egy magányos alakot, aki sietős léptekkel szelte át a hosszú csarnokon átívelő lépcsőt. A fogamat csikorgattam, miközben
kettesével szedtem a lépcsőfokokat és igyekeztem olyan gyorsan haladni, ahogy csak bírtam. Nem kockáztathattam meg, hogy szem elől tévesztem a fiút a lépcsőfordulóban és nagyon
reméltem, hogy nem ér vissza a
klubhelyiségük ajtajáig, mert akkor életem végéig hallgathattam volna Harry-től, hogy elszalasztottam a
lehetőséget. Előttem, Malfoy felemelte a kezét és meglazította a nyakkendőjét
⁃ mintha csak fojtogatta volna a
ruhadarab.
Megsürgettem a lépteimet, de
igyekeztem nesztelenül haladni.