We Were Meant to Be

Aviva

Egy nagy sóhajjal húzom be a cipzárt a már telepakolt bőröndömön, majd felállítom és kitolom a szobámból, egyenesen a folyosóra a többi közé. Csípőre tett kézzel pillantok körbe a már szinte majdnem üres szobámon, ellenőrzöm, hogy van-e még valami amit elfelejtettem eltenni. Szomorúan vetek még egy utolsó pillantást a puha ágyamra, amit egy jó ideig most nem fogok látni, majd észreveszem az ágy sarkában csücsülő plüss medvét, és elfog egy hirtelen rossz érzés. Elvigyem vagy ne? Ha elviszem és meglátják, akkor lehet, hogy ki fognak nevetni miatta, de ha itt hagyom, lehet meg fog haragudni, valamint azt se felejtsük el, hogy 2 éves korom óta vele alszom minden egyes éjszaka, nem tudom képes lennék-e nélküle elaludni. Ő az egyetlen aki lenyugtat, ha pánik rohamom van. Hezitálok és erősen szemezek a már rongyos, öreg medvével, mígnem hirtelen egy kiáltás térít magamhoz.

-Avi! Kész vagy már? Lassan indulnunk kellene, késésben vagyunk és még fel kell vennünk az unokatesódat és Camila-t is.-kiált fel a lépcső aljából anyukám és hallom lépteit, amint elindul felfele. Pánikolva cselekszek minél gyorsabban, szinte nem is gondolkodok, odafutok az ágyamhoz, megfogom a macit és belegyömöszölöm a táskámba, majd egy 180 fokos fordulattal fordulok az ajtó felé, ahol már anyukám tekint vissza rám kérdő tekintettel.-Mit csinálsz?-lép be a küszöbön és elsétál egészen elém. Ciki lenne ha elmondanám neki, hogy magammal viszem a plüssömet, így csak megrázom a fejemet egy apró mosollyal.

-Semmit. Csak elbúcsúztam az ágyamtól..azt hiszem.-nevetek kínosan a lehető legostobább kifogáson, amelyet ember valaha hallott, de mégis úgy tűnik, hogy bevette.

-Jaj kincsem, tudom, hogy nehezedre esik elhagyni a szobádat, a házat és engem is-átkarol és elindul a folyosóra miközben húz magával-de szerintem itt az ideje, hogy kimozdulj végre. Dr.Choi is azt mondta, hogy jót tenne neked a környezet változás. Nem azt mondom, hogy nem fogsz hiányozni, mert hát bevallom, másfél hónap eléggé hosszú idő, de én csak jót akarok neked. Nem leszel egyedül se, hiszen a két legjobb barátod lesz veled, nincs mitől félned. Nem mellesleg, szeretném, ha szereznél magadnak végre új barátokat is.-szembe fordul velem és mindkét kezét arcomra simítja, arra késztetve engem, hogy szemébe nézzek.-Mióta apukád és én elváltunk nem igazán voltál nyaralni, jót fog tenni. Bízz bennem.-a hangja lágy, nyugtató. Mondandóját azzal zárja, hogy megpuszilja a homlokomat és szorosan magához ölel. Beszívom virágos illatát, amitől most el kell búcsúzzak egy kis időre. Nagyon fog hiányozni, borzasztóan, de nincs mit tennem. Nem mondhatom vissza legjobb barátnőm kedvességét, nehéz lesz hozzászoknom az új környezethez és az új emberekhez..-Na gyere. Segítek lecipelni a bőröndjeidet.-enged el egy hosszú ölelés után, és a nagyobb bőrönddel, valamint 2 táskával elindul lefele, a kocsihoz. Veszek egy mély levegőt és én is magamhoz veszem a maradék cuccomat és követem anyukámat. Amint kiérek a kocsihoz, Marley szalad oda hozzám, szájában a kedvenc gumicsontjával. Ledobja elém és izgatottan várja, hogy eldobjam neki és játszak vele. 

-Szia kishaver-térdelek le mosolyogva a már idős labradorhoz és magamhoz húzom, hogy átölelhessem. Tudtam, hogy ez lesz az összes búcsú közül a legnehezebb.-Figyelj csak.-fogom meg a fejét és magam fele fordítom. Lihegve és mosolyogva néz a szemembe..ah istenem-Most egy ideig nem fogunk tudni játszani, mert el kell menjek. Ugye megleszel nélkülem?-kérdem miközben a füle mögött vakarom a kedvenc helyén. Elkezd nyüszíteni halkan és megnyalja az arcomat mire felnevetek, gondolom megértette amit mondtam neki.-Ígérem, hogy ha haza jövök minden nap legalább 3-szor megyünk a parkba és aludhatsz a szobámban is, mit szólsz hozzá nagyfiú?-válaszként elkezd ugatni és megint lihegve mosolyog, rázza a farkát.-Akkor ezt egy igennek veszem.-nyomok egy puszit a homlokára, majd még utoljára eldobom a csontját, aminek szinte azonnal utána ered.

-Indulhatunk?-zárja le anya a csomagtartót miután bepakolta az összes cuccomat. Egy magabiztos bólintással jelzem, hogy útra kész vagyok, majd be is ülök előre, lábam közé helyezem a táskámat és bekötöm magamat. Amint anya is beült az autóba és bekötötte magát, elindítja a motort, majd a gázra lépve hagyjuk el a házat. Én még a visszapillantóból vetek egy utolsó pillantást Marley-ra. Hiányozni fog, az biztos. Ha esetleg még nem lenne világos, hogy jelenleg, hova tartok...engedjétek meg, hogy elmeséljem gyorsan. Az egész körülbelül 4 napja történt.