Megszállottak

Egy későbbi jelenetből részlet

Victoria

Zörögtek az evőeszközök, emberek duruzsoltak körülöttünk. A pincér felszolgálta az ételeinket: tésztát rendeltem, míg a férfi kacsát. A tányér egy gyönyörű festmény is lehetett volna: a rubinvörös szósz elütött a sárga, vaskos szálaktól, a rajta lévő, darabos fűszerek pedig mélyítették az összhatást.

Axe inge meg-megfeszült a karján, ahogy elegáns mozdulatokkal felszeletelte a kacsahúst a salátájához. Éles pillantását csak másodpercekre emelte rám, egyszer sem mosolygott.

– Szóval... Mindig is érdekelt, hogy ha valakinek annyi pénze van, hogy bármit megtehet, akkor mi teszi boldoggá.

Szeme rám villant, ragadozóként méregetett. Mennyire nincs tisztában a szerepekkel!

– Gondolom, ugyanaz, mint más embereket.

– Nem hinném. Egy átlagos ember hónapokat gyűjtöget egy új tévére vagy egy új telefonra. Neked ez adott. Neked nem kell semmire várnod, pedig a várakozás izgalma a legjobb érzés.

– Honnan veszed, hogy nem kell semmire sem várnom? – Frissen borotvált arcán megjelent egy halovány mosolyszerűség. – Most is épp azt teszem.

Ja, hát arra várhatsz is. Képzeletben már valószínűleg maga elé térdeltetett, kezét pedig a fejemre rakta, hogy a farkára irányítsa. Addig dugná a számat, ameddig öklendezni nem kezdek, hogy aztán kérdés nélkül a torkomba élvezzen.

Csak szeretnéd, cicám! Pórázon vagy, csak még nem tudsz róla.

Kíváncsi vagyok, milyen arcot fog vágni, amikor nagyot koppan. Ideges lesz? Kiborul? Erőszakossá válik? Megerőszakolna csak azért, mert nem teszem azt, amit mond? Meddig képes elmenni?

A szám kiszáradt az izgatottságtól.

A tányér közepére rendezte a villát és a kést, megtörölte a száját a szalvétával. Én már percekkel ezelőtt végeztem a tésztával, a tengeri herkentyűk kellemes édese betöltötte a számat. Megjelent a pincér, és leszedte az asztalt.

Kezemet illedelmesen az ölembe ejtettem, ujjaimat összefűztem, akár egy jó kislány az iskolapadban.

Farkasszemet néztünk. Megemelte a poharát, ivott a borból egy kortyot, mielőtt megszólalt.

– Kérsz desszertet? – Rekedt hangjától megborzongtam.

– Az nem te leszel?

Basszus! Elrontottam. Anna nem mondana ilyet! Axe-nek viszont nem tűnt fel ez a baki, felállt az asztaltól. Követtem kifelé, a számlát rendezte a bejáratnál. Ez így jócskán megnehezíti majd a dolgomat...

Mellém lépett, kezét a derekamra csúsztatta, ruhán keresztül is elért hozzám az érintésében rejlő irányítás, mellem megfeszült tőle.

Némán haladtunk az autóig, forró tenyerét továbbra is birtoklóan rajtam tartotta.

Az égbolton ezernyi csillag fürkészte ragyogva a következő felvonást. Meg az étterem bejáratára rögzített két kamera.

És még egy, ami a parkolót pásztázta. Kiszúrtam az Escalade-et, amiben Sam őrzött távolról. Ha Axe nem értene a szép szóból, még mindig ott van a B-tervem is.

A torkom enyhén összeszorult.

Megálltunk sötétkék autójánál.

– Tudom, hogy mást beszéltünk meg...

Határozottan elkapta a nyakamat. A számra tapadt, ajka felperzselte az enyémet, belém fojtotta a szót. A hideg autónak préselt, kemény testével beszorított. Nyelve követelőzve derítette fel a szám minden zugát, hogy aztán sikamlósan keresse meg az enyémet. Fogaink összekoccantak, ahogy mélyebbre fúrta magát, majd kihúzta és újra bedöfte... a farkával is ezt tenné. Nem összeolvadna velem, hanem leuralna. Forróság öntötte el minden porcikámat.