The end of the deal

1

Lavinia

Reggeli sietségemben örülök hogy a fejemet nem hagyom el. A fekete elegáns combközépig érő ruha volt rajtam mint általában, mellé a fekete gyöngyökkel díszített tűsarkúm.
-Kisasszony készen van?- kiabált fel az egyik alkalmazottam.
-Egy pillanat Anthony.- kiáltottam és fekete blézeremet és kistáskámat felkapva siettem le.
-Ma is kimondottan csinos!- közölte velem a sofőröm.
-Köszönöm Anthony.- válaszoltam a bókra. Az ajtót zárva az autó felé siettem, mivel egy kicsit késésbe vagyok. Saját magam is vezethetnék, de nem sok kedvem volt vezetni. A városon át egy egész nagy cég épülethez érkeztünk. Miután leparkoltunk Anthony az autóból kipattanva nyitotta nekem az ajtót és miután kiszálltam be is csukta azt. Anthony nem csak a sofőröm hanem részben a testőröm is volt. Leggyakrabban tárgyalásokra és megbeszélésekre ő jön velem. Az épületbe sétálva a recepción értesítettek hogy hova kell mennünk, mikor megcsörrent a telefonom. Nate.
-Vinnie merre vagy?-kérdezte az öcsém aggódva.
-A vállalat épületének liftjében Tonyval. Te? -kérdeztem vissza, de ahogy kinyílt a lift ajtaja megláttam Natet. Telefonomat elrakva sétáltam az öcsémhez ölelésbe vonva. Az öcsém, mégis magasabb nálam. Nathaniel Olsan 186 centijével és sötét fürtjeivel és chartreuse zöld szemeivel igen népszerű a nők körében. Ezt gyakran ki is élvezi, de hogy megmaradjon valaki mellett az lehetetlennek tűnik. Nem akar kapcsolatot, inkább sikereket épít. Én szintén igy vagyok vele. Öcsémmel sok közös van bennünk. Mind külsőleg, mind belsőleg. Sötét fürtök és élénk szemek. Én is elég magas vagyok, pontosan 180 centi. Imádom a vállalatot. Sikereket akarunk öcsemmel. Apám halála után az ország legsikeresebb vállaltának az Olsan építési vállalat tulajdonosa lettem, az öcsém meg az igazgatója, de mintha két tulaj együtt csinálunk mindent a vállalatnál. Egy hatalmas terem kétajtós bejárata előtt álltunk, majd hajamat kissé megigazítva finoman bekopogtam. Belülről két biztonságis ember nyitott ajtót. Nate indult meg először én meg őt követtem. A teremben két körülbelül 190 magas és velünk egyidős férfi állt. Barna haja hasonlóan állt mint az öcsémé, és whisky barna szemeivel kíváncsian fürkészett. Gant inget, Armani nadrágot és cipőt viselt és zakóját a terem elejében található fogasra volt akasztva az öcsémé mellett. Nem tagadhatom borzasztó jóképű, markáns arc és a férfias illat amit vele szemben ülve is éreztem. A másik férfi szőke hajú és kék szemű. Hasonló ruházatban mint a barna hajú. Tovább viszont nem volt időm bámészkodni, mivel a barna hajú férfi megszólalt.
-Lucian Harris!-mutatkozott be és nyújtotta a kezét.
-Lavinia Olsan és az öcsém Nathaniel Olsan akit valószínüleg ismer.- mutattam be magunkat és viszonoztam a gesztust, mert mint ma reggel fel lettem világosítva Lucian az öcsém legjobb barátja. Másfél óra hosszas tárgyalás után sikerült egy kisebb megállapodás kötnünk, és minden papírt elintézve összeszedtük magunkat. Nate visszavette a zakóját és az ajtó felé indultunk.
-Örültem a találkozásnak Lavinia. Nate majd beszélünk.-mondta Lucian.
-Én is örültem. -feleltem, majd elindultam a lift felé nyomomban mindenkivel. Az említett helységbe beszállva indultunk le a földszintre. Nem vagyok az a nagy búcsúzkodós típus, szóval sietve távoztam. Mivel még csak féltizenkettő van ezért az autó előtt megálltam és felhívtam a legjobb barátnőmet, hátha van kedve találkozni. Callie hamar fel is vette és örömmel ment bele a találkozóba. Callie szinte a testvérem, hiszen tíz éves korunkban lettünk barátok. Valahogy úgy mint Lucian és Nate. Igaz Lucian két évvel idősebb az öcsémnél de töretlen és borzasztó erős a barátságuk. Mint Callievel a miénk. Az öcsémet ölelésbe vontam és elbúcsúztam tőle. Mint említettem nem vagyok nagy búcsúzkodós, de egy két ember kivétel. Anthony már az autó mellett várt nyitott ajtóval és miután beszálltam be is csukta.  Majd a vezetői ülésbe sietett és elindultunk a vállalat épületétől. A városban Callievel volt egy kedvenc kávézónk ahol gyakran találkoztunk. Egyetemi éveink alatt minden reggel beugrottunk egy kávéért. Röpke tíz perc alatt meg is érkeztünk, parkolás után a kávézó felé indultam. Az ajtó fölötti kis csengő jelezte az érkezésem aminek a hangjára az egyik boxban ülő barátnőm is felkapta a fejét. Leültem Anthonyval együtt és kértünk kávét. Tony már évek óta dolgozik nekem és így sokszor találkozott már Callievel. Igazán jól kijöttek egymással így már simán elkezdtünk beszélgetni. Szó esett az üzletről és a szokásos csajos pletykálások fő témájáról a pasikról. Callie mindig rákérdez, és én mindig elmondom neki hogy nem akarok kapcsolatot.
-Elég nekem a vállalat. Rettentő sok dolgom van így is és nagy örömöt okoz a sikerem úgyhogy nem kell kapcsolat.-fejeztem be a mondandómat mire Cal felsóhajtott.
-Jó mindegy rád hagyom. De amúgy Lucian jó pasi?-faggatózott a lány, mire felnevettem.
-Igen, kár lenne tagadni rettentően jóképű.-feleltem, mire Callie felsóhajtott.
-Tudom hogy rideg, gazdag és ő sem az a kapcsolat fajta, de azt hallottam múltkor hogy mocskosul jó az ágyban. -mondta a lány mire felnevettem.
-Észben tartom!-mondtam, mire nevetésben törtünk ki.
-Remélem is. Amúgy van egy két új ötletem, valamikor átjöhetnél megnézni őket.- javasolta Cal, mivel hogy a lány az ország egyik legismertebb és legnépszerűbb divattervezője lett. Ruháim nagy része az ő márkája. Fantasztikusan szép és elegáns ruhákat tervez általában, de nyílván hétköznapibb darabokat is meg lehet találni. Már kislány korában tudta hogy ezzel akar foglalkozni. Én is ilyen voltam. Tizenkét éves koromban apám gyakran vitt a vállalathoz, és tanított bele. Már akkor tudtam hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Apám halála előtt egy kicsivel a vállalat sikere elindult lefelé. De az öcsémmel hatalmas erőfeszítések árán az ország egyik leghatalmasabb vállalatává tettük.
-Viszont későre jár, és holnap egy rakás dolgom van   a vállalatnál.-mondtam Callienek.
-Rendben, holnap hívlak.-felelte a lány és egy ölelés után útnak is indultunk. Igazság szerint bámultam ki az ablakon egészen amíg haza nem értünk. Otthon csináltam magamnak vacsorát, és felhívtam Natet.
-Vinnie!-üdvözölt a testvérem.
-Otthon vagy?-kérdeztem, és mivel videó hívásban voltunk ezért megmutatta a mellette ülő Luciant.
-Holnap fél tízkor lesz egy megbeszélés, de nekem dolgom van. Ugorj be helyettem légyszi.- kértem meg a testvéremet.
-Jó rendben.-felelte.
-Viszont nekem mennem kell.-közöltem.
-Rendben, holnap találkozunk.-köszönt, és miután viszonoztam a telefont kinyomva a csapba raktam a tányért, majd az emeleten lévő szobám felé vettem az irányt. Fent lepakoltam, majd beültem a kád forró vízbe. Fél óra pancsolás után megmostam a hajam és megmosakodtam. Miután kiszálltam a kádból törölközőbe csavartam magam és esti rutinom elvégzése után befeküdtem az ágyba. Egy órán keresztül néztem a kedvenc sorozatomat amikor elnyomott az álom. Hatalmas csörömpölés. Ijedten mászok ki az ágyból. A lépcső felé vettem az irányt. Lent a konyha felé vettem az irányt, amikor egy erős szorítást éreztem a nyakamon. Már alig kaptam levegőt. Szédülök! A hurok a nyakamon enyhül, ami azt jelent, abba hagyták a fojtogatást. Oxigén hiányában zuhantam a földre. Innen már láttam az alak kezének lendülését és egy erőteljes fejemre mért ütés után minden sötét. Zihálva ébredek. Az éjszaka fényei halványan sütnek be a szobámba. A telefonomon az időre pillantva rájövök hogy megint ugyan abban az időpontban keltem. 3:15