Amikor az egész világ a lábad előtt hever,mindenki rettegi a neved és félnek tőled. Te vagy az alvilág egyetlen ura, akinek a szava szent és nincs, aki nemet merne mondani neked. A lányok pedig egyszerűen csak a karjaidba omlanak. Azonban soha egyet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Zoé azonban ledobta magáról, a köntöst felvéve nyitotta ki az ajtót, kinyújtva rá a nyelvét. Clark sóhajtva ül fel, ezért még számolunk mondja neki kis mosollyal a szája sarkából.
A pincér betolta a kis asztalt, látva a meseszép lányt, akinek a vállain lecsúszott a köntös szabadon hagyva azt, le sem tudta venni róla a tekintetét, mikor észrevette Clark iszonyú haragra gerjedt, mérgesen lépett felé és kapta el a torkát megemelve, hogy mit gondol, kit néz? Zoé megijed, gyorsan rácsap a kezére és kéri engedje el! Ekkor engedi csak el:
– Édesem, hisz előttem nézett téged! A szemem előtt, pont téged! – Zoé ekkor elneveti magát, majd kéri a pincért ne törődjön vele, csak féltékeny! Sorra kérdezi a szendvicseket, hogy melyikben, mi van. Clark mintha ott sem lenne a pincér fordítja maga felé Zoét, aki épp akkor kóstol meg egy szendvicset:
– Édesem, te az enyém vagy, ezt mindenkinek tudnia kell! Rád sem nézhet más rajtam kívül!– Zoé elhúzza a száját, mikor Clark a fülébe súgja, várja csak meg mit kap ezért! Zoé ekkor néz fel rá a szendviccsel a szájában. A pincér keze remegett, félve mondta végig a menüt. Zoé nem is foglakozott mással, hisz ezek mind a kedvenc ételei voltak, el is felejtette egy pillanatra miért is van ott. A pincér nem mert mozdulni sem, csak állt és várta az utasítást. Zoé mondja menjen csak és megköszönte nagyon kedvesen az ételt. Clark összeráncolja a szemöldökét, nekidőlve a kanapé hátának, áll zsebre dugott kézzel, majd int a pincérnek. Aki illedelmesen kíván jóétvágyat és el is ment, tudta vége az életének, mert ismerte jól az elnök természetét.
Zoé nem is figyelt semmi másra csak a finomabbnál finomabb szendvicsekre és köretekre, sorra kóstolt mindent, ami ízlett neki abból adott Clarknak is, aki ettől teljesen ledöbbent, mindenre számított csak nem erre a közvetlenségre, nem szólt azonban, csak megkóstolta boldogan, amiket adott neki.
Zoé nagy kézmozdulatokkal kezdte el mesélni az ő híres szendvicseit, amiket otthon csinált a lusta testvérének. Fogott egy tányért és leült a kanapéra a lábait felrakta kényelmesen és csak mesélt- mesélt teljesen elvonva a figyelmét Clarknak, akinek az egészvilág szűnt meg hirtelen és csak a kis szemtelen lányra figyelt, semmi más nem érdekelte. Zoé nagyon sokat mesélt és evett, egy-egy falatot adott Clarknak is, hangosan felnevetve, mert csak egy falatot adott, a többit ő ette meg. Nagyon sokáig mesélt, Clark egy pillanatra sem vette le róla a tekintetét, az édes kis bája, az esetlen mozdulatai teljesen megzavarták. Egy üveg nagyon jó bort is kinyitott és hagyta, hogy Zoé megigya, aki hamar becsípett tőle, akkor még kedvesebb volt és még több történet jutott eszébe. Nagyokat ugrálva a kanapén, egyik pillanatban hirtelen beugrott Clark ölébe átölelve a nyakát
– Te maffiózó, tudod te milyen szerencsés vagy, amiért ismersz egy ilyen okos és szép lányt, mint én? El sem hinnéd milyen aranyos tudok lenni! – Clark le sem veszi róla a szemeit, azt egy percig sem kétli, mondja, megakarja csókolni mikor Zoé ad egy csókot a szájára, hogy tudja miért van ott ne aggódjon! Már le is pattant az öléből és felfedezte a szép lakást. Az ajtóban volt két oldalt két bárpult, amiken nagyon sok gomb volt, minden fekete és piros volt. Zoé megállt a nagy ablak előtt és próbálta elhúzni a függönyt, szája szélét rágva próbál meg mindent, majd Clark felé fordul:
