/Úgy mint régen/

Érdekes álom

Éppen egy vidámparkban sétálgattam a fények szinte elvakítottak ezért nem láttam ki beszél hozzám ,de a hangját fel ismertem.
-Gyere Helen menjünk.-mondta Bucky mosolyogva majd megragadta a karomat ,de ekkor hirtelen.
-Hé csajos ébresztő. 1 óra múlva mennünk kell küldetésre.-kapcsolta fel rám a villanyt Natasha.
-Máris anyu!-kiáltottam utánna.
-Haha nagyon vicces.-szólt még vissza.
Ezek után ki kászálódtam az ágyból össze kötöttem a hajam végét fel vettem az eggyenruhát és ki mentem a konyhába.
-Hű ,de jó illata van!-néztem rá az asztalon lévő juharszirupos csodára.
-Gyorsan reggeliz meg aztán indulás !-szólt rám a vörös hajú csoda.
-Te tényleg olyan vagy mint egy anya.-néztem rá tele szájjal.
-Igen? Ez kedves.-mondta fél mosolyra húzva arcát.
Ahogy végeztem a reggelivel össze szedtem a fegyvereimet majd megindultunk befelé a Stark rezidenciára. Amikor megérkeztünk kellemes fogadtatásban részesültünk.
-Helen!-látott meg Steve.
-Steveeeee!-kiáltottam el magam majd a nyakába ugrottam.
-De rég láttalak.-mondta miközben a két karjában tartott.
-1 hete. 1 hete nem láttad.-nézett furán Natasha majd elmosolyodott.
-De az hosszú idő.-mondta Steve miközben lerakott.
-A 71 év után az már semmi.-mosolyodtam el halványan felidézve az emlékekeket a fejemben.
-Igaz.-kacsintott rám a nagy katona.
-Már el telt egy év atya ég.-mondta Natasha elszörnyedve.
-Hát igen rohan az idő.-mondtam én is.

°°°1 évvel ezelőtt°°°
~~Natasha Romanoff szemszöge~~

Épp egy fontos küldetést hajtottam végre Moszkvában amikor is hirtelen telefont kaptam a SHIELD-től ,hogy mégegy fagyott katonát találtak annyi különbséggel ,hogy őt nem a víz alatti találták meg hanem egy laborban. Tehát egyből gépre száltam ,hogy pár óra múlva már láthassam is ki az.

°°°8 óra múlva°°°

Végre megérkeztem a SHIELD kutató részlegéhez.
-Neve?-kérdezett meg az őr.
-Natasha Romanoff ügynök.-válaszoltam fapofával.
-Üdvözöljük.-mondta majd kinyitotta előttem az ajtót.
-Köszönöm.-monndtam majd be léptem a terembe.
-Nahát Natasha öröm önt látni.-szólalt meg Nick Fury igazgató.
-Önt is Fury.-fogtam kezet az előbb említett emberrel.
-Mit tudunk eddig?-tértem egyből a tárgyra.
-Ezt a nőt a Hydra eggyik kutató laborjában találáták meg valahol Szibériában . A neve Helena Flame háborús hős állítólag és kapaszkodjon meg a mi jól ismert Kapitányunknak a volt jó barátja. Állítólag amíg Rogers elment megkeresni Barnes barátját addig őt és a századját ki küldték terepre és hát ...-itt Fury nagy levegőt vett.
-Állítólag elkapták őket legalábbis pár embert a többit mindet meg ölték ,de ezek szerint Helen-t is elkapták.-nézett rá a fagyott nőre.
Igaz a nő már ki volt olvasztva ,de még nem volt eszméleténél.
Végignézve rajta látszik ,hogy sportos alkata van .
-Keltsük fel.-szólaltam meg.
-Az nem biztos ,hogy jó ötlet lenne mivel nemkizárt ,hogy sokkot kapna vagy éppenséggel az ilyedtségtől támadásba lendül. -mondta Fury a kopasz fejét vakarva.
-Maga nem kíváncsi?-néztem a szemébe.
-Az a baj ,hogy ,de.-mondta majd intett a két orvosnak .
A két férfi tappancsokat ragasztott Helen testére amiből fokozatosan áram ütések jönnek ezzel is vissza hozva az életet a lányba. 10 perc talán még annyi idő sem telt el ,de a lánynak volt púlzusa és egyre gyorsabban vette a levegőt.
-Helena hall engem?-kérdezte meg Fury a lányt.
Helnnek ekkor ki pattantak a szemei fel pattant az asztalról le tépte magáról a tappancsokat és be ugrott a sarokba.
-Maguk meg kik?-nézett szét zavarodottan.
-Én Nick Fury vagyok a SHIELD igazgatója ő pedig itt Romanoff ügynök. Nincs mitől aggódnia.-mondta Nick miközben a fegyverét le tette a földre ezzel jelezve ,hogy bízhat bennünk.
-Milyen évet írunk?-nézett rám elkerekedett szemekkel.
-Az most nem lényeges ,de magának most pihennie kell!-szólalt meg előttem Fury.
-Nem ,nem az nem lehet ,hogy. A háború még tart? Az osztagommal mi van? Nyertünk?-fogta meg a fejét össze zavarodva.
Ekkor láttam ,hogy Nick egy SMS-t küldött Stevenek arról ,hogy sürgősen jöjjön be. Hirtelen Helen elkezdett fel alá járkálni és egyre fusztráltabb lett.
Ekkor Nick inkább már ki küldte az orvosokat is.
Helen le űlt a sarokba és neki dőlt a falnak.
-Ez nem történhetett meg...-fakadt ki.
-Helena nyugodjon meg.-mentem hozzá közelebb. Viszont ekkor hirtelen előrántott egy kést. Ahogy előrántotta a kést a karján felcsúszott a felsője és megláttam a kíséletek nyomát.
A karja tele volt hegekkel vágások ,tűnyomok borították .
-Figyeljen nyugodjon meg nem lesz semmi baj...-vettem el tőle óvatosan a kést.
Borzasztó volt így látni valakit aki mondhatni elvesztette mindenét.
Át érezetem a fájdalmát.
Fury-t megkértem ,hogy hagyjon magunkra és csak Stevel jöjjön már csak vissza.
Amint ki lépett az ajtón Fury Helen egyből nyugodtabb lett.
Én csak le űltem mellé a földre.
-Hova valósi vagy ?-érdeklődtem kedvesen.
-Brooklynból származom te?-nézett rám.
-Sztálingrádban születtem az akkori Szovjetunió területén.-mondtam őszintén.
-Mikor is születtél?-kerekedett el a szeme.
-1984-ben.-mondtam rá mosolyogva.
-Hát az sem ma volt már.-mondta majd az ajtó felé nézett mivel kattant a zár aminek hallatán közelebb húzódott hozzám.
Amikor belépett az ajtón Steve könnyek szöktek Helena szemében.
-S-Steve?-nyújtotta ki egy kicsit a karját.
-Helena te vagy az?!-futott oda hozzá Steve és jó szorosan megölelte szegény lányt.
-Annyira hiányoztál! A fogságban állandóan rólad magyaráztak . Elviselhetetlen volt a hiányod.-mondta a lány mégszorosabban magához szorítva a kapitányt.
-Sajnálom ,hogy nem tudtalak megvédeni.-mondta Steve keserves tekintettel.

°°°Jelen°°°
~~Helena Flame szemszöge~~

-Na akkor mi a küldetés?-néztem szét.
-Te itt maradsz Bannerrel Natasha és Steve ki mennek terepre.-mondta Stark.
-Ahj ne már.-mondtam nyüglődve.
-Figyelj még nem mehetsz ki terepre mivel még csak a képzésed felénél tartasz.-mondta Natasha a vállamat megszorítva.
-Rendben van akkor itt maradok.-mondtam mosolyogva.
-Na ez a beszéd.-kacsintott rám Steve.

-Hello remélem tetszeni fog ez a Marveles iromány jó olvasást✨