/Úgy mint régen/

A zöld "szörny"

-Szia Banner!-léptem be a laborba.
-Oh szia Helen. Hát te?-kérdezett meg hátra sem nézve.
-Itt kell maradnom veled a küldetés alatt.-vágódtam le az eggyik székre.
-Hát az szívás.-mondta miközben valamit be pötyögött az eggyik gépbe.
-Miért is?-áltam meg a forgással.
-Hát mert itt kell maradnod velem. Egy unalmas alakkal.-mondta majd felém fordult.
-Oh én nem úgy értettem...-hajtottam le a fejemet.
-Semmi baj nyugi megszoktam.-tartotta fel a két kezét.
-De én tényleg nem ...-áltam fel.
-Nyugi rólam ez már le pereg.-fordult vissza a kütyüjéhez.
Ekkor oda sétáltam mellé és fel pattantam a púltra.
-Ez mi?-kérdeztem meg.
-Ez egy stabilizátor amivel szabájozhatom a dühömet ezzel is mellőzve azt ,hogy ...hát megtörténjen a baj.-mondta fentébb tolva a fején a szemüvegét.
-Ahaaa értem. Nem kérsz valamit enni?-száltam le a pultról.
-De köszi.-mondta majd folytatta a dolgát.
Én ekkor ki pördültem a labor ajtaján és fel mentem a lifttel két emeletet. Még most is nagyon csodálkozom azon ,hogy mekkora ez a hely. Nem véletlen ,hogy Tony mindenki szobáját személyre szabatja. Állítólag mindig is nagy álma volt az ,hogy a bosszúállók egy helyen lakjanak ezért hát bele kezdett az álma megvalósításába . Tehát nemsokára már költözhetünk is be a szobáinkba.
Épp a konyhában készítettem a gofrit amikor is egy hatalmas nagy dübbenésre majd egy nagy ordításra lettem figyelmes.
Ezt követően le mentem a lifttel a labor szintjére.
Amikor ki léptem az előbb említett kis helységből elkapott egy furcsa érzés. Valami nem stimmel.
-Bruce?!-kiáltottam be a helységbe.
-Itt vagy? Mi történt? Fel robbant valami...-tátottam el a számat.
Konkrétan hiányzott a falból vagy 3 méter.
Hirtelen fel kaptam a fülesemet és bele szóltam.
-Hé srácok nem tudom mennyire fontos amit csináltok ,de van egy kis baj!-szóltam bele a fülesembe.
-Mi a gond?-szólt vissza Steve.
-Zöld kód!-kiáltottam el magamat.
-Próbáld meg a toronyban tartani!-szólalt meg Stark is.
-Hát max annyit tudok csinálni ,hogy vissza csalogatom.-szólaltam meg.
-Oh baszki.-szólalt meg Nat.
-Valaki csúnyán beszélt!-szólalt meg megint Tony.
-Erre most nincs idő gyorsan tegyétek a dolgotokat vagy szóljatok Clintnek .-kiáltottam idegsen ahogy megláttam egy füstfelhőt a városból.
-Hívom Clintet.-mondta Natasha.
-Rendben.-mondtam majd kinyomtam a rádiót.
Miközben szedelőcködtem kaptam egy SMS-t Nattól ,hogy Clint már úton van.
Mire ki léptem az ajtón Barton már kint várt a motorjával.
-Mi történt?-kérdezte miközben el indultunk.
-Nem tudom épp kaját készítettem amikor hirtelen egy nagy dübbenét hallottam.-mondtam miközben jobban a hátamhoz szorítottam az íjjamat.
Na igen Clint sok mindent tanított az íjjászattal kapcsolatban ebből kifolyólag van ,hogy azzal harcolok.
-Itt balra.-fordultunk be az egyik mellék utcába.
Amit ott akkor láttam az valami borzasztó volt.
Minden össze vissza zúzva a boltok lángoltak a kocsik dirib darbban.
Ekkor megláttam fel egyenesedni Bannert.
-Hé nagyfiú!-kiáltottam oda neki.
-Na ez működik.-mondta Clint annak láttán ,hogy velünk szembe fordult.
Viszont ekkor megindult felénk futni.
-Túl jól működik!Túl jól működik!-csaptam Clint hátára.
Megpróbáltuk ki csalogatni a városból ami össze is jött viszont amikor ki értünk a nyílt terepre teljesen le blokkoltam agyilag.
Eggyik pillnatról a másikra gyorsult fel minden .
-Helen vigyázz!-kiáltott Clint majd fel is borultunk a motorral.
Egyből két külön irányba indultunk el ezzel is megzavarva a nagyfiút.
Épp az eggyik fa tövében gugoltam mert elfogyott a nyilam viszont eszembe jutott a bot amit Tonytól.
Ez lényegében egy olyan bot ami ütődés következtében olyan elektromosságot fejt ki ami még egy elefántot is le dönt a lábáról.
Gyorsan elő is kaptam és ki léptem Banner mögé. Nagyon meglepődtem mivel amikor hátba csaptam a bottal az egyből ketté is tört.
-Na ne már!-mondtam ,de már éreztem is ahogyan neki csapódtam az eggyik fának.
Ahogy ott feküdtem a földön és figyeltem Clint harci technikáját egy furcsa bizsergést éreztem a testemben.
Ekkor hirtelen fel áltam oda léptem Bannerhez aki épp megint egy csicskalángost akart ki osztani és elkaptam a karját.
-Ezt meg ,hogy?-nyitottam ki a szememet.
A két karom meg volt szilárdúlval .
-Helen ez meg mi?-rohant oda Clint.
-Én nem tudom ,de használd ki.-mondtam majd a lábam is megszilárdítottam ezzel megakadályozva azt ,hogy Banner eltoljon.
-Hé nagyfiú megy le a nap...-hallottam meg Natasha nyugtató hangját.
Innentől már csak pár perce volt hátra a nagy zöld rémségnek és már újra Bannerrel álltunk szemben . Legalábbis áltam volna ha nem rogytam volna össze a fájdalomtól.
-Hé hé csajos mi a baj?-futott oda hozzám Barton.
Én nem szóltam semmit csak üvöltöttem a fájdalomtól.
Viszont innentől semmire sem emlékszem.
Gartulálok Helen elájultál.

-✨