Johnlock történet a tölgyfánál

Előjáték

– Bármi ötlet?
A kérdés John Watson szájából hangzott el, s terült szét az üres réten. Sherlock Holmes nem tudott felelni. Felnézett a hatalmas tölgyre, ami alatt állodgált. Remegett a keze, felfordult a gyomra, és úgy érezte, mintha a szíve a torkában dobogna. Izzadtság folyt végig az arcán. Persze ez elfogadható, hisz egy pillanattal ezelőtt fenyegették meg, hogy ha nem adja fel magát Neki, akkor...akkor...
– Semmi gond.
   John mocorgott egy kicsit az apró széken, amin állt. Még utoljára megpróbálta kiszabadítani a kezeit a kötél fogságából, aztán lemondóan nézett Sherlockra. Nyakában a hurok kellemetlenül dörzsölte a bőrét. A fegyveresek nem említettek semmit azzal kapcsolatban, hogy mit tesznek Sherlockkal, ha velük megy, de John biztos volt benne, hogy megölni nem fogják. És ki is mondta.
-Nem fognak megölni. Szükségük van rád, kellessz nekik.
– Akkor szerintem nem kérdés mit fogok tenni – nézett komoran a társa szemébe Sherlock. Ha a tét John élete, nem kérdés.
– Rendben, elmegyek veletek – fordult az egyik, pisztolyt tartó férfihoz energikusan– de akkor kérek... – feltűnően ránézett a karórájára – 5 percet, hogy elbúcsúzhassak a legjobb barátomtól.
– Rendben – morogta az illető, akinek a szavait címezte a detektív. A környező fák felé indult a csapat.
   A csapat, amelyet Ő küldött, a csapat, amely az Ő kérésére most nehéz választás elé állította a híres Sherlock Holmest.