Maffia szíve

23.rész.

- Jázmin mi történt? - jött oda Hanna és megölelt,de nem tudtam válaszolni annyira síram. Hanna be kisért a nappaliba és leüteltett az egyik fotelba,majd hozott egy pohár vízet amit lerakott az asztalra. Leült mellém és megölelt.
- Nyugodj meg! - mondja.
- Szeretem,de nem megy nem tudok megbocsátani neki.-mondtam sírva.
- Igen tudom.- mondja és a hátamat simogatja.
- Nagyon fáj.
- Sh..minden rendbe jönn, majd megláttod.- mondja biztatóan.

Miután összeszedtem magam valamennyire megkértem Hannát hogy maradjon itt velem. Amire persze elenkezés nélkül igent mondott.

Chris szemszögéből.

1 héttel később

Azt se tudom mit kezdjek most magammal, undorodom magamtól. El vakitott a féltékenység és a düh,de ez nem kifogás arra, amit Jázal tettem. A szemében egy utolsó féreg vagyok, amit teljes mértékben megértek, mert én is úgy érzem magam mit egy féreg. Akár milyen féltékeny vagy dühös voltam nem volt semmi jogom Jázt így tönkre tenni. Tönkre tettem minden azzal hogy el hittem azt amit Zen mondott. A francba az egészel, a rohadt életbe már ezzel a kibaszott élettel. Jázmin nékül senki vagyok, nem teljes az életem,a minden napok magányosak és szürkék lettek nélküle. A mosolya, ami be ragyokta az egész házat, a nevetése, amitől mindenki másnak jó kedve lett, az illata ami az egész házat be járta, hiányzik. Nélküle üres minden ,nélküle nem kapok még levegőt sem, úgy érzem hogy a szívem egyik felét magával vitte. Mintha ki fogyott volna belőlem az élet,nem láttom értelmét az életemnek. Teljes szívemből szeretem minden porcikámmal. Ilyent soha senki iránt nem értettem. Ő olyan érzéseket váltott ki belőlem, amiket ezelőtt soha senki. Ő mutatta meg milyen szeretve lenni és szeretni, ő volt aki fényt hozott az életembe, ami nélküle sötétség, ő megfogta a kezem és az összes hibammbal együtt elfogadott. De én hülye nem értékeltem semmit. Mért nem gondoltam arra hogy Zen csak csapdába akart csalni? Mért nem kérdeztem előre Jázmint? Nem, én ezt nem bírom olyan büntudatom van.

- Fiam be jöhetek? - kédezi apám.
- Gyere? - mondtam.
- Rosz így látni fiam.- mondja és közben leült mellém az ágyra.
- Apa én ezt nem bírom megfogok örülni, én nem tudok nélküle élni.
- Fiam adj neki időt, első sorban muszálj fel dolgoznia a vele történteket, majd az érzéseit és gondolatait kell rendbe szedje. De fiam ezt magadnak köszönheted.
- Igen apa tudom,és meg is kaptam tőled a pofont.
- Meg is mérdemelted  lehet hogy még egy nem ártana.- mondja, majd fel állt és ki ment.

Igen miután apám megtudta hogy mit tettem Jázal kétszer is fel pofozott és meg is érdelmeltem.