Moments..

Part 1

Borús napra ébredtem.Pont olyan sötét felhők sorakoztak az égen,mint amilyen hangulatom volt.Legszívesebben egész nap ágyban maradtam volna,de természetesen ezt nem tehettem meg...túl sok volt a zavaró tényező azon az átkozott napon.Ennek köszönhetően,lusta mozdulatokkal másztam ki,az akkor védelmet nyújtó vastag takaró takarásából,aztán ugyan ilyen rusnya mozdulatokkal másztam el a szobámból nyíló fürdőszobáig,annak érdekében ,hogy ha nem is sokat,de legalább egy kis emberi ábrázatot varázsoljak magamnak.Fogat mostam,megfésülködtem,és ezzel le is tudtam a varázslást..aztán felhúztam egy farmer rövidnadrágot,és egy ujjatlan felsőt,aztán egy hatalmas levegő kíséretében habozás nélkül indultam meg kifelé,  az akkor nekem védelmet nyújtó szobám falai közül.Akkor még fogalmam sem volt róla,hogy többé semmi sem lesz ugyan az..hogy sosem leszek többé ugyan az a lány..hogy a szobám falai többé már nem fognak megvédeni semmitől...sem Tőle,sem pedig saját magamtól...

   Kedvtelenül rágcsáltam azt előttem lévő pirítóst,eközben az apám aggodalmas arcát figyeltem.Akkor már harmadjára ejtette ki kezéből telefonját,és burította ki a whiskeyt,amit oly gondosan iszogatott.Rosszul voltam az akkor tényként kezelt helyzettől,miszerint apám nője,akivel egyébként semmi problémám nem volt,hozzánk költözik...El sem tudtam képzelni az életem az adott helyzetben.Nem azért,mert önző voltam,hanem,mert képtelen voltam elfogadni,hogy anyánk után,még egy nő tönkre teheti apánkat.Akkor is így voltam ezzel,ha a Dinah nevezetű nő,akkor láthatóan boldoggá tette az akkor előttem ülő,és remegő kezekkel piáló férfit..

-Em,lehetnél egy kicsit lelkesebb?-szólalt meg hirtelen az apámnak nevezett alak,ezzel kirángatva engem,flusztráló gondolataim közül.Nem válaszoltam,csak egyre hevesebben tömtem magamba az előttem lévő ételt.

-Hol van az öcséd?Hol a fenében kószál,mikor....-egy mély sóhaj közepette mosolyogtam a gondterhelt alakra..

-Biztosan alszik.Szeretnéd,hogy felébresszem?-kérdeztem,aztán válaszra sem várva keltem fel helyemről,és iszkoltam ki,a fullasztó hangulatú konyhából.Igen,és persze tisztában voltam vele,hogy az öcsém,aki egyébként az ikertestvérem,valószínűleg nincs a szobájában,de ennek ellenére is,az említett helyiség felé vettem az irányt.Elérve azt,szinte beszakítottam az ajtót,és vettem tudomásul,hogy az említett alak,valóban nem volt a helyén.Sőt sejtéseim szerint az egész éjszakát távol töltötte...Egy vállrándítás közepette nyugtáztam a tényeket,és fordultam meg,annak érdekében,hogy valami hazugsággal kimentsem az öcsémet..ám ekkor egy ismerős hang csapta meg a fülemet,minek következtében borsózni kezdett a hátam..nem volt más választásom,mint elindulni a lépcsőn lefelé,a hangok irányába,és üdvözölni,az addig kedvesen viselkedő nőt...Habár,mikor már nem csak a hangot hallottam,hanem a szemem elé tárult  a kép is,ahogy az apám,és barátnője,éppen nyálcserét folytatnak,azt kívántam,bárcsak maradtam volna az emeleten,és zárkóztam volna be Nick szobájába.

-Ó,szerbusz Emily,örülök,hogy látlak.-ajkaim egy hamis mosolyra húzódtak,miközben igyekeztem valamit kinyögni,vagyis igyekeztem volna,ha le nem fagyok.Tátott szájjal figyeltem a Dinah mögött álló négy alakot...levegőm hirtelen szorult tüdőmbe,és ennek következtében szédülni kezdtem. Ahogy láttam az előttem álló alakok sem voltak ezzel másképp..főleg az egyik magas,zöldeskék szemű fiú,aki úgy bámult rám,mintha szellemet látott volna...bunkó,gondoltam magamban.

-Emily,Ők itt Dinah gyermekei.A legidősebb Peter,aztán July,és Adam.-nem tudtam szóhoz jutni..szó sem volt arról,hogy az apám nőjének vannak gyerekei.Senki sem említette egy szóval sem,azt pedig pláne nem,hogy ők is vele költöznek.Tényleg torkomon ragadt a szó,és legszívesebben ott helyben elsírtam volna magam.Hasonló arckifejezés ült ki,az előttem álló 3 alak képére is.Viszont a lány barátságosan mosolygott rám,az idősebb fiú,pedig utánozta húgát.Egyedül a kék szemű méregetett gorombán,összeszorított állkapoccsal.Legszívesebben képen vágtam volna,hiszen Ő jött az én otthonomba,nem pedig fordítva.Már akkor tudtam,hogy fel fogja forgatni a minden napjaimat,habár arról fogalmam nem volt,hogy milyen értelemben,ahogy arról sem,hogy leszek olyan ostoba,hogy közel engedjem magamhoz..túl közel ahhoz,hogy a függője legyek..