Vitézsas és Gerle legendája ✔

Kalap Ács

Épp sütögettem mikor megcsörrent a telefonom.

Haló?-szóltam bele.

Szia! Délibáb vagyok!

Hát te?-kérdeztem.

Csak tudni akartam hogy hogy vagy.

Miért?

Jaj, nemár.-nyafogott.

Jó, oké. Amúgy jól vagyok. Te?

Én is. És hogy megy az élet magyar földön?-nevetett.

Egész jól. Képzeld, megismertem Gerlét.-meséltem.

Azta,ilyen hamar?

Ig...-zavarta meg egy nagy robbanás a beszélgetést.

Figyelj! Most le kell tennem mert valami történt odakint. Majd visszahívlak.-ezzel leraktam a telefont.

Én gonosz szagot érzek.-mondta viccesen lila madárkám.

Egyetértek. Annga:Vitézsas módra!

Hamar meg is találtam az elátkozott személyt. Nagyon fura volt. A szürke árnyalataiban "pompázott". És egy csomó kézi szerszám volt nála. Mindenféle fúró, faragó dolog. Sőt, még egy hatalmas kalapács is.

Héj! Ne rombolj te szürkeség.-kiáltottam rá.

A nevem Kalap Ács! És mindent lerombolok.

Gerle olyan hirtelen huppant le mellém hogy majdnem infarktust kaptam.

Gina:Hékás! A frászt hozod rám.-szóltam rá.

Bocsi. Szoknom kell hogy nem vagyok egyedül. Amúgy megtudtál már róla valamit?

Hát...a neve nem szürkeség hanem Kalap Ács.

Ha ha. Nagyon vicces.

Ugye?

Inkább menjünk.

Ezzel elindultunk kedves Ácsunk után.

Mindent szétrombolok.-kiabálta.

Viszont nem volt olyan ügyes mint gondolta. Az egyik pillanatban, mikor hevesen szétütött egy házat, kiesett a zsebéből a nagy kalapács kicsinyített változata. Gerle valami vas darabbal, amit nem tudom hogy hol talált, két darabra törte. És már ki is szállt belőle a tollpihe.

Szép volt!-öklöztünk össze.

Mi történt?-kérdezte a megrémült fiú.

Nyugodj meg! Semmi baj! Hazaviszlek.-nyugtatta Gerle.

Én is elindultam haza.

Ez szupi volt!-kiáltott fel Annga.

Ühüm.-olyan fáradtnak éreztem magam, hogy majdnem elájultam.

Végül bekuckóztam magam a laptopom elé és elkezdtem sorozatot nézni.