Nem gondoltam volna..

minden pont ma?...

~péntek~

Nagynehezen felkeltem bár alig aludtam többet 3 óránál mert az éjszaka közepén random felkeltem..🙁 rohadt fáradt vagyok és most be se mennék legszívesebben de végül elkészültem es elindultam a suliba.. amikor beértem láttam , hogy már Ati bent van de probáltam kizárni. Nem akarok vele foglalkozni...épp az órai munkát nézem át amikor mellém ül egy fiú.

- szia *köszönt oda kedves, de mégis olyan nyugodt hangon*

-szia *ránezek*

-hallottam a vitátokrol Atival, de hagyd rá. Majd rájön mit baszott el *probal nyugtatni ami jól esett de nem értettem nagyon..*

Most ez komoly? Az egész osztály tudja legalább? ... tuti az a köcsög Szofi volt! U-t-á-l-o-m

-hát ez van...*probalom azt mutatni hogy nem érdekel de belül nagyon bánt ez az egész* legalább mindenki tudja már? *mondtam kicsit flegmán*

-neem, nem mindenki. Csak akinek szofi elmondta *felelte*

- nagyon jó...*mondtam halkan*

- egyébként zsombor vagyok, de hívj csak Zsombinak *mosolyog a kedvesnek tűnő fiú*

- én liza vagyok *mosolygok majd ránezek*

ÉS ITT!  Pontosan itt kezdődött el egy  nagyon jó fiú lány barátság! Bár az elején nagyon féltem attól, hogy olyan lesz mint Ati volt, de nem! Nagyon megszerettük egymást.. mármint barátként. Minden tök jól ment hetekig amíg egyszer......

- szia Liza..*jön oda a göndörhajú fiú hozzám a folyosón*

-mit akarsz? *nezek rá majd bele azokba a gyönyörű barna szemeibe. Na ezt hiba volt! Annyira hianyzott a szemkontaktus már, hogy azt el sem tudjátok képzelni. De nem mutattam ki.legalábbis azt hiszem...*

-bocsánatot kérni.. én a- *szakítom félbe Atit*

-nem nem.. Ati ezt már megbeszéltük ott és kész. *mondtam mélyen a szemébe amire láttam hogy belerezzent és könnyes lett a szeme*

Ez volt az a pont amikor láttam hogy tényleg megbánta de ezt el sem akartam hinni valamiért így elindultam. A göndörhajú fiú csak állt és probálta feldolgozni a lefolytatott beszélgetést .

*be sietek a termebe majd leülök zsombi mellé*

*zsombi észreveszi, hogy van valami így megkérdezi*

-mi a baj? *néz rám és simogatja a hátam*

- ..... csak..c..csak ati... *mondom halkan és idegesen*

-mi történt? Bántott?

-nem bántott.. *vágtam rá azonnal*
Bocsánatot kért... és...

-te is emlékszel arra mit tett.. ugye? *néz rám*

-i..igen de.. *szakít félbe*

-akkor? Ne adj neki több esélyt. *mondta zsombi*

-Zsombi te jót akarsz nekem ugye?*ránezek*

-perszee *mosolyog kicsit*

-akkor most ebbe a döntésembe ne szólj bele..*simogatom a haját de eltolja a fejet*

- az egy buzi gyerek... vagy ő vagy én!

Amikor ez elhangozz a szájából megremegtem..hogy lehet ilyen? Hogy kérhet ilyet? ..miért lett ilyen? Ahjj ezernyi kérdés fogalmazodik meg most bennem..

-ezt te sem gondolhatod komolyan..*néztem rá és ő is rám. Láttam a tekintetében hogy komolyan gondolja* 

- döntened kell..*feláll és elül mellőlem*

Elteltek az órák, nem is nagyon figyeltem mert egész nap azon gondolkoztam , hogy Zsombi? Vagy Ati? Hisz oké.. ati hibázott.. de..de hibázni emberi dolog.. nem? Épp sétáltam ki a suliból amikor....-

- hé... hé liza..*fut oda a göndörhajú fiú és elkapja a karom*

*ránezek és találkozik a tekintetünk, annyira..szikrázott köztünk a levegő.. vagyis mi? Tehat... a mogyoróbarna szemei... szerintem nekem tetszik ati...*

-i..igen? *nézek a szemébe s ő az enyémbe*

-beszéljünk , kérlek.. *néz a boci szemeivel*

- <istenem ezeknek nem tudok ellenállni...a picsába..>  jó okés.. de..most? Rögtön?

- este? A jatszón? *kérdezi majd elnéz kicsit*

- jó... legyen.. *én is elnézek*

- akkor este...*mondja ati*

-akkor este.. *utánoztam*

Majd elindultam haza.. annyi érzés kavargott bennem.. nem tudtam mi lesz a jatszón.. vagy mit kéne majd mondanom.. izgultam.. nagyon is..