Lylith álma (2)

24 1 0
                                    

˙ Draco levele ˙

Azt fogod kívánni, bárcsak soha nem találkoztál volna velem. Azt fogod kívánni, bárcsak mindig is ellenségek maradtunk volna. Azt, hogy bárcsak ne szeretnélek és te ne szeressél engem. Remélem, hogy a haragod nagyobb lesz, mint a fájdalom a mellkasodban, azt akarom, hogy inkább haragudj rám, mintsem szomorú légy miattam. Nincs elég bocsánat a földön ami elég lenne ahhoz, hogy ezt jóvá tegyem. Mégis minden erőmből, egész lényemmel könyörgök a megbocsájtásodért. Jobb búcsút érdemelsz, tudom. Nem találom a jó szavakat, kezemben szüntelenül remeg a toll, miközben ezt a levelet írom. Az utóbbi időben messze eltávolodtunk egymástól. Külön-külön vagyunk egy ég alatt, olyan közel, de mégis oly távol. Távol vagyunk, és tovább sodródunk egymástól ellenkező irányba. Most a sodrás, a hullám megállíthatatlanul, s oly kegyetlenül taszít szét két lelket, és én pont oly megállíthatatlanul haldoklom legbelül. Két lélek vagyunk, akik nemrég találtak egymásra ismét, és egymásnak születtünk, hogy egymáshoz tartozzunk, amíg a föld fel nem hasad és az élet meg nem szűnik. Amikor a szíved az enyém lett, és az enyém valóban a tiéd, megesküdtem minden Szentnek, hogy nem engedlek el többé. Ez egy ígéret, amit már nem tudok betartani. Minden éjszaka nélküled végtelennek tűnik. Tudnod kell, hogy én mindig veled leszek. Egymáshoz tartozunk, a szívembe költöztél, soha senki nem tudott igazán elszakítani minket. Oldaladon már kihűlt az ágy, csak most utoljára érzem az édes illatod. Könnyekkel áztattam a párnámat, amelyen a közös jövőnket tervezgettük, olyan békésen aludtunk egymás karjában, beszélgettünk a fájdalmunkról és veszteségünkről, olvastam kedvenc szerelmes regényeinket, nevetve azon, hogy az ő szerelmük nem lehet olyan, mint a miénk, és olyan szenvedélyesen szeretkeztünk, minden cselekedetünkben megmutatva, hogy semmi másra nem vágyunk, csak egymásra. Hideg kezem még mindig melegedre vágyik. Kiszáradt ajkaim éhesek édes csókodra. Fáradt szemeim csak melletted pihenhettek. Dühöngő, fájó szívem csak jelenlétedre gyógyulna meg. te vagy az, aki miatt tudom, mi az igaz szerelem. Akkor is vágytam rád, amikor nem az enyém voltál hanem az övé. Átkozom azt az időt, amikor rosszul bántam veled, nem is tudtam, hogy a veled való együttlét az egyetlen dolog, ami igazán boldoggá tesz. Te vagy a legszebb dolog, ami valaha történt velem. Megkaptam a lehetőséget, hogy bebizonyítsam neked, hogy történetünk legvégén méltó lehetek hozzád, ha nem ebben az életben, de a következőben.Próbálok nem gyávaként viselkedni. Ha nem bánod, a síromra fehér, lila és sárga virágokat szeretnék. Tőled életem, a szerelmedtől, a mosolyodtól, a könnyeidtől, a haragodtól, a suttogásodtól, az ölelésedtől. Érted életem. Várom ítéletemet, remélve, hogy távolléted fájdalma a túlvilágon enyhül. Egy napon csatlakozol hozzám, és tárt karokkal várlak. Kész vagyok meghalni érted, hogy élj. Remélem meg tudsz bocsátani, mert én nem tudok megbocsátani magamnak. Sajnálom.

Örökkön-örökké is a tiéd, Draco.
~

~~~~~~~~~~~
És itt síkítva ébredtem fel


Szenvedélyes Szerelem (draco malfoy ff. )[18+]Where stories live. Discover now