Szerepcsere

Kedves naplóm...

Kedves napló! 

 Sohasem gondoltam volna, hogy valaha is nekiállok naplót írni. De amióta megkaptam ezt a füzetet a nagymamámtól... Hát nem is tudom egyszerűen csak imádom és kész. 

 Reggel eléggé sietős volt minden, mert kissé elaludtam. Amúgy Sarah vagyok egy, már annyira átlagos Ausztrál 14 éves lány, hogy nálam jobban senki sem lehet az. Legalábbis ezt gondoltam.

 - A fenébe...- morgolódtam miközben a hajamat vizsgáltam tükörbe. - Már csak ez hiányzott, nem elég, hogy mindenki lenéz a rockerségem miatt, most még a hajam is szar. Arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag észre sem vesznek az osztálytársaim. Habár így jobban belegondolva nem fogják kiszúrni a borzadályt a fejemen. Csak hát a piszkálódásra mindig van idő, és figyelem. A közönségről nem is beszélve. - magyaráztam magamnak. Fura vagyok. Igen. Magamba beszélek sokszor. Ha az ember sokat van egyedül, mert egyetlen egy barátja van és az a barát is folyton elutazik mert a szülei hírességek akkor elég nehéz. Egy idő után a magány miatt elkezd magában beszélni az ember. 

- Olyan nagyon átlagos vagyok, semmi nem történik velem. - panaszoltam Grace-nek a legjobb barátnőmnek miközben a sulinkba igyekeztünk. Na igen. Grace, Grace, Grace... Ő pontosan a tökéletes ellentétem. Gyönyörű, hosszú szőke haja van, az összes fiú belé van zúgva, konkrét rajongói vannak. És a rajongóit nem csak a szüleinek köszönheti, ugyanis a szülei mindketten színészek. Borzalmasan sokat keresnek. Na, de tehát Grace-nek nem a szülei miatt van ennyi ,,rajongója" hanem.... Nem fogjátok kitalálni: Influenszer, több milliós követőtáborral. Ez itt 2023 már szinte minden második korombeli tininek több millió követője van. Manapság ez a normális, úgyhogy jobb lesz nagyik, ha felkötitek a nadrágotok. Csak viccelek, az elég ,,cringe" lenne, ha a nagymamák is zenére tátogós TikTok videókat csinálnának. 

 Szóval, Grace egy tökéletes, gyönyörű, gazdag, népszerű, híres, sportos, okos lány. Ő az az igazi ,, That girl" vagy mi. Elszoktam ezektől a mai szlengektől, de erről majd később szó lesz, hogy pontosan miért is.

- Nem is! Egyáltalán nem vagy átlagos! Nézz csak magadra, olyan szépek a szemeid! És egy pattanásod sincs! - próbált lelket önteni belém a barátnőm. - Nézd ide is értünk! 

Ahogy áthaladtunk a sulink bejáratán természetesen minden szem felénk fordult. Nyilván valóan nem miattam. Én tisztára eltörpülök Grace csodálatosan nagy ragyogása mellett. Van hogy rá sem merek nézni, mert félek, hogy megvakulok. Szóval szokás szerint minden tekintet ránk szegeződött. 

- Szia Grace! Helló! Mizus cica? Szevasz Garcey Macey! Hali Grace! Milyen volt Hawaiin? Láttam a liveod! - hallottam a különböző Gracehez intézett mondatokat repkedni körülöttem. Nekem senkinek esze ágában sem volt köszönni. Egyszer még azt is hallottam, hogy egy Gracehez hasonlóan népszerű lány rákérdezett, hogy miért lóg velem, hiszen ,,akkora nagy lúzer" vagyok. Szerencsémre a legjobb barátnőm karakán lány és szépen kiállt értem és felpofozta a csajt. Nyilván ezt is felvette valaki, amiből később meme lett és Gracenek meg csak gyarapodott a követő-tábora. Azóta a csajszi egy hozzám hasonló lúzer lett, azzal a kis különbséggel, hogy őt kiröhögik és észreveszik ha bármit is csinál csak, hogy nevetni lehessen rajta. 

 Mondtam már, hogy kedvenc bandám az AC/DC? Imádom őket egytől egyig. Ja és tudtátok, hogy egy napon születtem Bon Scottal? Július 9. Bizony. Talán ez az egyetlen egy nem átlagos dolog bennem. Habár biztosan rengetegen születtek július 9.-én. Meg hát Bon jó pár évvel előttem jött világra. Amikor éppen ezen elmélkedtem akkor kaptam csak észbe, hogy ez már a harmadik óránk lesz. Gyorsan előpakoltam törire. 

 A tanár éppen Hitlerről magyarázott amikor olyan szintű migrén tört rám, hogy nem kaptam levegőt. De talán ez már nem is migrén volt. Teljesen távolról hallottam mindent. Mintha egy buborékba zártak be volna. Hallottam, hogy a mellettem ülő Grace elkezd sipítozni, láttam még azt is ahogyan egy pár elmosódott alak felém fordul és ahogy a tanár telefonál a mentőkért. Még éreztem ahogyan lefordulok a székemről és fulladozva padlóra dőlök. Teljesen testen kívüli állapotba kerültem, nem éreztem a fájdalmat. Egy pillanatra elsötétült minden, aztán vibráló fényeket láttam, és olyan volt minthogyha egy csőben zuhantam volna. Legszívesebben sikítottam volna, de nem tudtam. Furcsa képek villantak be. Először a születési dátumom egy naptárban: 2009 Július 9. De az évszám hirtelen elmosódott és mintha mindig is az lett volna átváltott 1949-re. Aztán a kép elvibrált, egy motort vezettem, de nagy kezem volt, és felettébb férfias. Aztán újból vibrált a kép, egy próbateremben ülök két fura alakkal akiknek hosszú hajuk van, de srácok. És ezután minden végleg elsötétült. Utolsó gondolatom az volt, hogy valószínű meghaltam.

Bon szemszöge 1971

Nem vagyok valami bő szókincsű ember. Úgyhogy nem is tudom minek írok naplót (?). Hiszen nekem a dalszöveg írás az erősségem. Ja de megvan. Miután a barátnőm elküldött egy psziho lóhoz (érted mert pszihológus (megát pszihoLÓgus) az majdnem olyan, mint a pszihopata és akk. pata. Ja hehe)

Szóval ez a nőszemély azt ajánlotta nekem, hogy írjak naplót és igyak kevesebbet. Én azt mondtam neki, hogy a kettő közül csak egyet ígérek. Nem mondtam el neki melyiket. Mondjuk számomra ez egyértelmű volt. Nyilván nem fogok felhagyni az ivással. Bah ekkora marhát. Úgyhogy az ígéret szép szó, ha betartják úgy jő, nekiálltam naplót írni. Amúgy is visszatérve az ivásra, elég nehéz idők járnak. A Fraternity (a jelenlegi bandám) úgyérzem hamarosan feloszlik. Most, hogy megismerkedtem Irene-vel minden kissé más lett. Ebbe most inkább nem mennék bele. Szó sincs arról, hogy esetleg ne kedvelném vagy ilyesmi csak éppen...pont ez a baj. Túlságosan is kedvelem őt olyan kedves. Egy igazi angyal. És még mindig nem hagyott el, sőt. Ennyire azt hiszem még sosem voltam szerelmes. Próbálok nagyon a kedvébe járni talán ez itt a baj. Attól is félek, hogy mi lesz miután feloszlik a banda. 

 1972

Hát megint csak nem tartottam be az ígéretemet. Már majdnem, hogy egy éve nem írtam ebbe a rohadt füzetbe. Igaz nagyon nem is lett volna ötletem, hogy miről írjak. Viszont most megjött az ihlet! Hiszen annyi minden jó dolog történt! Hol is kezdjem... Ja igen. Megkértem Irene kezét, és egy hétre rá összeházasodtunk (jan. 24). Boldogok vagyunk, Szerintem remek párt alkotunk. Szeretem Irenet. Azonkívűl a Fraternity még mindig nem oszlott fel, szóval egyelőre nincs miért aggódni. Megyek, dalt kéne írnom. Nem ígérek semmit, lehet megint csak egy-két év múlva fogom elővenni ezt a fost. 

1974 

Na most mi vett rá, hogy írjak ide újból. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen megrázól élmények sorozata kell majd ahhoz, hogy újra írjam a naplóm (?). Amúgy teljesen meg is feledkezdtem erről a szarról. Ha Irene nincs akkor örökké ott punnyadt volna az egyik fiókom mélyén... Kezdjük a legelejéről, és hogy milyen soká tudtam meg, hogy elválok a feleségemtől. Meg, hogy hogyan is történt ez az egész szerepcsere. Kb 50 év telt el azóta.

Május 3.-a volt '74 csak hogy világos legyen. Olyan 11 óra körül lehetett. Egy próba közben, (a Mount Lofty Rangers-el)  az Old Lion Hotelben ( valahol észak Adelaide). Tisztára el voltam ázva. Annyira sokat ittam...hogy kibaszottul. Valami hirtelen felindulásból (már amennyire emlékszem) a földhöz vágtam a Jack Daniels-emet, majd elszáguldottam a motoromon. Mivel totál ittas voltam, nyilván motorbaleset lett a vége. Nagyon komoly motorbaleset. Az utólsó amire emlékszem, hogy minden forog körülöttem, próbálok kiálltani, de nem jön ki hang a torkomon, majd képek... Először egy gyönyörű szép szőkehajú lányt látok magam fölött, azt hittem eljött értem egy angyal mer' meghaltam. Aztán újból vibrálva egy másik kép ugrott be. Egy törikönyvet fogtam a kezemben. Egyre közelebb hajoltam hozzá és mint egy petárda felvillant a könyvben a születési dátumom, majd a számok átformálódtak 2009 júli. 9. Ekkor éles fájdalom hasított a fejembe és lekapcsolták a villanyt.