Csak egy szám /Carlos Sainz ff./ ✓

tizenharmadik

Lydia

A vasárnapi futam végeztével apával mentem vissza a hotelbe. A két pilótánk jól teljesítettek, azonban Carlos csalódott lehetett, mivel kiesett futam közben Piastrival együtt. És sajnos mind tudtuk, hogy Carlos volt az erőszakosabb, mikor Oscart szinte a falhoz préselte. Elhatároztam, hogy megpróbálok vele beszélni, hátha jól esik neki.

Vacsora közben őt lestem, de nem jelent meg.

Vacsora után a szobámban megfürödtem meg elvégeztem az esti rutinomat és már mentem is Carlos szobájába, ahol illedelmesen kopogtam és vártam a választ, ami nem jött egyhamar. Sőt, nem is kaptam választ, így bátorkodtam benyitni, és meglepetésemre az ajtó nyitva volt.

-Carlos?- szólítottam meg a fiút, akit nem láttam sehol sem a helyiségben.

-Lydia?- hallottam meg hangját a fürdőből. Majd nem sokkal később egy törülközővel a derekán jelent meg előttem. Direkt csinálja ezt velem? Meglepetten mértem végig kidolgozott felsőtestét, melyen tökéletesen rajzolódtak ki a halvány kockák.- Szia!- mosolygott rám, utána pedig a szekrényéből rángatott ki néhány ruhadarabot.

-Öhm szia!- mosolyogtam vörös arccal. A színem szerintem simán megszégyeníthette volna Sainz kocsiját.- Hogy vagy?- kérdeztem, miközben ő visszament a fürdőszobába, hogy fel tudjon öltözködni.

-Tudom, hogy elrontottam.- jelentette ki.- Azóta beszéltem Oscarral, nem esett senkinek sem baja és ezt most fontosabbnak tartom.- csukta be maga mögött az ajtót.- Szóval inkább nem emésztem miatta magam, mivel már oly mindegy. Legközelebb sokkal okosabb leszek, de köszi, hogy kérdezed!- fejezte be egy mosollyal, közben pedig magával húzott a kanapéra.

-Megígérted, hogy vigyázni fogsz!- emeltem rá tekintetemet.

-Épségben visszajöttem, nem?- mosolyodott el.- Ne aggódj, nem fogsz tudni egykönnyen lekaparni magadról.- erre csak mosolyogva megingattam a fejemet, majd a tv távirányítójáért nyúltam, majd a készüléket bekapcsolva megjelent egy éppen akkor kezdetét vevő futball meccs.- Várj!- kapta el a csuklómat, mikor tovább akartam kapcsolni.- Ne kapcsold el! Real Madrid- Barcelona meccs van, ezt muszáj látnom.- pedig ez csak egy barátságos edzőmeccs.

-Tényleg, hát el is felejtettem, hogy ez ma van!- csaptam homlokon magam. 

Amit Carlos még nem tud rólam, hogy nagyon nagy FC Barcelona rajongó vagyok, de úgy Istenesen. És én tudom róla, hogy ő Real párti...

-Követed az ilyeneket?

-De még mennyire. Megnézzük, ugye?- biccentettem a képernyő felé.

-Persze. Kinek is szurkolsz?- nézett rám összehúzott szemekkel.

-Barca.- húztam ki magam önelégülten.

-Teee!- húzta el az e betűt felháborodást színlelve.- Úgy látom nagy harcok lesznek itt.- nevette el magát.

-Köztünk biztos, de a pályán nem.- vontam vállat.- A Barcelona simán leveri őket.

-Álmaidban Princesa.- csúszott közelebb hozzám, míg a törökülésben lévő lábam hozzá nem ért a combjához.

-Fogadunk?- vontam fel szemöldökömet.

-Fogadjunk!- határozta el magát, miközben időközönként a képernyő irányába fordult.

-Ha a Barca nyer, akkor a meccs után rendelsz nekem enni.- igaza már vacsoráztam, de én mindig is képes vagyok éhes lenni.

-Rendben, ha pedig a Real nyer, akkor... Hmm, nem tudom, majd még kitalálom.- nyújtotta a kezét, melybe belecsúsztattam az övéhez képet apró tenyeremet.

-Legyen.

Az első félidő végeztével nem lőttek gólt egyik oldalon sem, így még köztünk is nyugodtak voltak a kedélyek, viszont, mikor a hatvanharmadik percben a Barca kapott egy szabadrúgást, azonnal feltérdeltem a kanapéra. Mikor pedig a labda a hálóba ért, mindkét kezemet a magasba lendítettem örömömben, míg Carlos morovga fonta össze karjait, mint egy duzzogó kisgyerek, ha nem kap még valamit, amit szeretne.

-Még ne bízd el magad!- húzta le a hozzá közelebb eső kezemet, és milyen igaza is volt, mivelhogy alig öt perc elteltével már jött is az egyenlítés.

-Ne már!

-Én mondtam!- húzta ki magát, mire én gondoltam egyet és konkrétan rávetettem magam a férfira, aki a nagy lendület miatt eldőlt a kanapén, én pedig felette voltam.

-Még nincs vége!- beszéltem arcába.

Carlos azonban nem válaszolt, csak nézte az arcomat, mire nekem az kipirult lett, aznap már nem is tudom hányadszorra. Könyökeimen támaszkodtam a feje mellett, míg neki kezei a derekamra vándoroltak. Hirtelen viszont nagy hangzavart hallottunk a tv irányából, így azonnal mindketten arra néztünk.

-Ezt most nem mondod komolyan.- csattantam fel, miközben lemásztam Carlosról.- Nem hiszem el.- méltatlankodtam, mivel  Vinicius labdája is a hálóban kötött ki, ezzel a Realnak megszerezve a vezetést, ami ki is tartott a mérkőzés végéig.- Szóval mit szeretnél?- sóhajtottam nagyot.

Carlos szemei egy pillanatra megvillantak, viszont azt csak bevettem a fénynek, így nem is foglalkoztam vele.

-Még nem tudom.- vonogatta vállait.

-Hát oké. De én nem foglak emlékeztetni.

-Nem is kell, hisz nem fogom elfelejteni.- mosolygott rám, majd az ágy felé intett, miszerint ideje lenne aludni.

-Visszamegyek inkább a szobámba.

-Miért?- nézett rám összezavarodottan.

-Holnap korán indulunk és apa reggel át fog jönni.- vallottam be.

-Rendben van! Akkor majd Olaszországban látjuk egymást, ugye?- állt fel, így én is utánoztam cselekvését.

-Igen! Jó éjszakát Carlos!- nyomtam egy csókot arcára.

-Vigyázz magadra Princesa!

Instagram: dina_writer
Tiktok: dina__writer