Sorok mögött

Tintaárny

1. A legelső gondolatom, hogy iszonyatosan büszke vagyok magamra, azért, mert a Tintaárny volt egész eddigi életemben a második olyan fejezetekből álló, hosszabb mű, amit befejeztem. (Az elsőre annyira nem is emlékszem vissza szívesen mai fejjel, rendkívül bájosan gyermeki alkotásomnak tartom. Esetleg majd egyszer, jóóó alaposan átdolgozva bemutatom Alex – aki már nem Alex, de még nem találtam neki új nevet – és Dóri történetét nektek...)

2. Ezelőtt még sosem fordult elő velem olyan, hogy bőgjek azon, amit éppen írok, de a 10. fejezet írása közben majdnem végig potyogtak a könnyeim.

3. Nagyjából azután olvastam róla, hogy minden romantikus jelenetet kidolgoztam Yone és Kaisa között, hogy a víz milyen szimbolikus megjelenítéssel rendelkezik a haladás kapcsán. Ha megfigyelitek, amíg van lehetőség a kapcsolatukban, mindig a folyóparton találkoznak, viszont miután Yone megkötötte az alkut a tinta hatalmáért, a találkozók helyszíne átkerült egy tó partjára/pocsolya mellé. A 21. fejezet játszódik még egyedül folyóparton, de én erre inkább úgy gondolok, hogy itt is megvolt a lehetőségük továbblépni, csak Kaisa végül nem úgy döntött... Izgalmas dolog ez a szimbolika, hogy mennyire képes használni az ember tudat alatt is.

4. Az a helyzet, hogy a Tintaárnyat lerövidítettem az eredeti tervezethez képest. Az alábbi jelenetek nem kerültek be végül a történetbe (habár bevallom, ezt végül nem bántam meg):

- Yasuo és Kaisa közti beszélgetés, ami afféle békülés lett volna Yasuo bunkósága miatt, és ide becsempésztem volna egy kis romantikus szálat, ami Yasuo oldaláról abszolút egyirányú lett volna.
- Yi és Yasuo közti beszélgetés arról, hogy Kaisa alkalmas-e tintaharcosnak vagy sem. Itt Yasuo már féltésből nem állt volna ki Kaisa mellett.
- Yone és Kaisa közt egy kicsit feszültebb beszélgetés, ahol Yone még nem akarta bevallani, hogy valójában milyen kapcsolatuk volt a múltban. Itt Kaisa jól leteremtette volna Yonet, és megkérte volna, hogy legközelebb akkor keresse fel, ha kész tököket növeszteni, és beszélni a múltjukról.
- Yasuo beszéde, amivel támogatná Kaisat, mert megmentette az életét.
- Egy komolyabb hangvételű beszélgetés Aurelion Sol és Yi között.
- Yone és Kaisa - hát sosem döntöttem el, hogy esküvőt gondoltam vagy légyottot, de azt hiszem ez már nem is számít - egyesülése.

5. Aurelion Solnak egyetlenegy sora van az egész történetben. Ezt eredetileg nem így terveztem, csupán így alakult.

6. A romantikus szálat a Tintaárny skinekhez kiadott digitális miniképregény ihlette. (Ezt megtaláljátok belinkelve az utolsó rész felett videóként.) Ebben látható egy képkocka, amikor Kai'sa Yone arca felé nyúl. Számomra olyan volt ez a kép, mintha Kai'sa elvesztette volna a fiút, innen jött az egész történetszál.

7. A Tintaárny 38.690 szóból áll és 263.260 legépelt karakterből. Nagyjából augusztus 20.-án kezdtem el írni, így három és fél hónap alatt készült el a teljes történet. A megfelelő beállításokkal, 11-es betűméretben egy, alig 150 oldalas könyvet tesz ki a történet.

8. Valójában ez az első olyan fanfictin-öm, amit tényleg be is fejeztem, és nem hagytam félbe.

9. A Tintaárny mellett a Lélekvirág, Párbajhős és Eclipse univerzumba tartozó skinek történetén gondolkodtam a legtöbbet. A Lélekvirág alapvetően Settre koncentrált volna (meg egy kicsit Apheliosra ;), ezt annak idején viszont azért vetettem el, mert a Lélekvirág értelmezhető canonként, és abba nem akartam belepiszkálni. A másik két kinézetcsaládról pedig azért mondtam le, mert elég szövevényesnek és végeláthatatlanul hosszúnak ítéltem meg ahhoz, hogy jól el tudjam mesélni.

Szereplők:

Akit a legjobban szerettem:
El kellett morfondíroznom a dolgon egy kicsit, de Kaisa édesapját kicsit jobban szerettem, mint Yonét. Ő egy nagyon jó szándékú, őszintén védelmező apafigura, talán az egyik legjobb, akit ilyen tekintetben alkottam. Hoz hibás döntéseket, nem is keveset, sőt, az egész történetet az ő legjobban félresikerült döntése mozgatja. Mindezek ellenére nincs benne rosszindulat. És a búcsú bennem nagyon mély nyomot hagyott.

Akit a legkevésbé kedveltem:
Yasuot emelném itt ki. Fent olvashattátok, hogy tőle vettem el végül is a legtöbb jelenetet, így a karakter kissé lezáratlan... Megvan a maga szerepe, de így nem több egy kis görcsnél, aki jól megmondja Kaisanak a tutit, még akkor is, ha többségében igazat lehet neki adni.

Akivel valami mást kezdenék:
Egyértelműen Udyrt választanám. Egyszerűen úgy érzem, hogy nagyon periférián maradt, mellékszereplők közt is elég gyérül muzsikált. Későn találtam rá a hangjára és szerepére. Azt hiszem, ezt egészen máshogyan csinálnám...

Cselekmény:

A szerintem legjobban sikerült fejezet:
10! Ahogy azt feljebb is említettem, először bőgtem valamin, amit éppen írok. Nem tudom, milyen gombot nyomott meg bennem ez a fejezet, de számomra nagyon erőteljes élmény volt. Azt hiszem, erre még egy jó pár évig emlékezni fogok.

A szerintem legrosszabbul sikerült fejezet:
Hatalmas bánatomra a 2. fejezetet tartom a legkevésbé jól sikerültnek. Számomra olyan semmilyen. :/ Még egy rosszul sikerült fejezetet is többre értékelnék, mint a kis nudli 2. fejezetet - az legalább kiváltana belőlem érzelmet. (De kárpótlásul ebben olvasható az egyik legszebb naplemente leírás a történetben.)

Kedvenc jelenetem:
Nehéz félretenni az írói élményt ezen a ponton. Számomra egyértelműen a 14. fejezet vízpartos jelenetét volt a legnagyobb flow-élmény írni. Szinte láttam magam előtt, ahogy Yone és Kaisa heverésznek a tóparton a fűben... számomra van benne egyfajta békesség.

Legkevésbé kedvelt jelenetem:
A 20. fejezetben Udyr és Kaisa beszélgetése... nem is merném megszámolni, hányszor írtam és gondoltam át... és igazándiból most sem vagyok vele a legelégedettebb.

Min változtatnék?
Annak ellenére, hogy alapvetően azt mondhatom, elégedett vagyok, természetesen rengeteg mindenen változtatnék. Főleg most, hogy ülepedett bennem egy kicsit a dolog. Mivel az elégedettségem főleg abból fakad, hogy egyáltalán elmondhatom, hogy kész, ez nem azt jelenti, hogy jó is... Csak azzal, hogy elölről kezdem, az első bekezdést legalább négy-öt helyen tudnám módosítani. De hát azt hiszem, ilyen ez... Egy művet sosem lehet befejezni, csak abbahagyni. És ezt a művet - egyelőre - abbahagytam.

Világfelépítés/helyszínek:

Amivel elégedett vagyok:
Hát... ez fanfictionnél egy elég nehéz kérdés, mivel a világ maga adott... de azért elégedett vagyok azzal a pár gondolattal, amivel kiegészítettem a lore-t. A Szekta keletkezése, az ottani szabályok és Rabadon város háttértörténete. Ezekkel is inkább azért, mert merem remélni, hogy belesimultak az eredeti lore-ba, és nem érződik annyira, hogy ez már saját gondolat.

Amivel nem vagyok elégedett:
Leginkább a technikai szint bemutatásával. Próbáltam kicsit steampunkosra venni a figurát, valljuk be, nem nagy sikerrel.

Legviccesebb elgépelésem: "Azzal a felhatározással keltem el... "csak egy kis igekötő csere! Tök normális... ugye?

Ha felkeltette az érdeklődésedet a történet, a Külső hivatkozás gombra kattintva már el is kezdheted az olvasást! :D