Várjuk együtt a karácsonyt!

86.

Sziasztok! Ma egy kedves kis történetet hoztam nektek, amit valamiért nagyon szeretek. Fogadjátok sok szeretettel! 😊🥰
Móra Ferenc -
A kíváncsi hópelyhek

A nap éppen lement, mikor az erdő felett elkezdett esni a hó.
No, anyó - mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyen -, azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét.
  Nemsokára a búzamezők fölött kezdtek táncolni a hópihék.
- Gyertek, gyertek - csalogatták őket a szántófölfek -, jó ám a vetésnek a jó puha hó. Az tart meleget s búzaszemnek, hogy még ne fagyjon a földben.
  A falu már rég elcsendesedett, mire a hófelhők odaértek föléje.
- No, ezt a falut megtréfáljuk - mondták a hópelyhek. - Reggel maga se ismer magára, olyan fehérre meszeljük még a háztetőket is.
   Voltak kíváncsi hópelyhek is. Messze az ég alján nagy világosság látszott. Ott a város lámpái világítottak, s ezek a kíváncsi hópelyhek a várost akarták látni.
- Majd meglátjátok, ott megbecsülnek minket - mondták a falura, mezőre hulló testvéreiknek. - Még székkel is megkínálnak, talán hintóba is ültetnek.
   Azzal a kíváncsi hópelyhek elszálltak a város fölé, s ott lehullottak a háztetőkre, az utcákra, a terekre. Alig várták a reggelt, hogy szétnézzenek a városban.
   De mire kireggeledett, akkorra a hópelyheknek beesteledett. Jöttek a hóhányó munkások, megkínálták a havat seprűvel és lapáttal. Aztán rakásra rakták, úgy hordták ki a városból.
  Lekotorták a havat a tetőkről is, és elsárosodva vitték a többi után. Mire delet harangoztak, locspocs lett a városi hóból. Így járták meg a kíváncsi hópelyhek. Az erdők, mezők hava pedig tavaszig megmaradt ragyogó fehéren.

Ennyi is lettem volna mára. Amúgy, olyan kérdésem lenne témától függetlenül, hogy Ti telefonon vagy gépen írtok?
Mert én eddig telefonon írtam, de rájöttem , hogy gépen sokkal kényelmesebb nekem, így telón csak kijavítom azt, amit gépen nem tudok úgy megcsinálni.
Szép napot mindenkinek! 💖