Sergi Roberto Carnicer
Az ébresztőm hangjára keltem a telefonomat megnézve hat óra volt. Kikeltem az ágyból, megreggeliztem, felöltöztem és elindultam, útközben a rádiót hallgattam. Amikor oda értem kiszálltam az autómból és besétáltam az épületbe.
-Jó napot. Delfina Feria-t keresem. - lépek oda a pulthoz, ahol egy vörös hajú nő ült.
-Jó napot. Egy pillanat és szólok neki. - majd elment, egy kis idő múlva visszajött az oldalán egy barna hajú nővel, gondolom ő Delfina.
-Jó napot. Delfina Feria vagyok. - nyújt kezet.
-Jó napot. Sergi Roberto. Alisia?
-Jöjjön. - majd elindult én pedig követtem. - Nehéz időszak neki.
-Nekem is. - oda értünk egy ajtóhoz ő pedig bekopogott, kinyitotta az ajtót és bement.
-Jött valaki hozzád.
-Nem akarok senkivel találkozni. - motyogja és halasztódik a hangján, hogy sir. Oda sétálok az ajtóba és ahogy meglátott felállt és oda jött hozzám majd a nyakamba ugrott. - Sergi. - leteszem és a szemébe nézek, ahol Karlat látom, Ali teljesen Karla.
-Úgy sajnálom. - motyogom sírva.
-Erről nem te tehetsz. - mondja, de látom rajta, hogy sírni fog, szóval magamhoz öleltem. - Annyira hiányoznak.
-Nekem is, nekem is. - ismétlem magam, de inkább magamnak biztatás képpen. Alá írtam a papírokat, mivel még nem pakolt ki így hamar indulhattunk. - Éhes vagy? - nézek rá, közben meg beszálltunk a kocsimba.
-Nem, mehetünk. - rá hallgatok és elindulok, félúton megálltunk enni. Ahogy megettük az ételeinket hazáig meg sem álltunk. Kiszálltunk a kocsiból, a cuccait is kivettem a csomagtartóból és bementünk a lakásba. Elindultam az emeletre, nyomomban Ali-val, az ágyra raktam a táskákat mikor bementem a szobába.
-Ali beszélhetünk? - kérdem mire némán bólintott és leültünk mind a ketten az ágyra. - Remélem tudod, hogy rám számíthatsz bármi van. Megértem, hogy most nagyon nincs kedved senkihez, mindenki meg érti és ez normális is. Beszéltem Xavi-val tudod ő az edzőm a Barca-ba, van egy veled egy korú lánya és megkértem, hogy beszéljen az igazgatóval, hátha van még hely és oda tudnál járni.
-És mikor kell menjek?
-Mivel őszi szünet van még így majd csak kb. pár nap múlva.
-Oké.
-Ha készen állsz szólj mivel szeretnélek bemutatni a csapatnak. - mondom és az ajtóhoz sétálok azzal a céllal, hogy megyek aludni de Ali nem hagyja hisz megszólal.
-Sergi. - megvárja míg rá nézek és utána folytatja. - Legközelebb veled megyek, kell valami, ami eltereli a figyelmem.
-Alisia, nem akarom erőltetni és örülök, hogy igy gondolod, de nem muszáj.
-Biztos vagyok a döntésemben. - biztos, de nem boldog. Ő nem az az Alisia, akit én ismerek, ő az összetört Alisia. Csak nem tudom, hogy segítsek rajta, de ha ő igy döntött akkor ráhagyom és ebben támogatom.
- Jó éjt Ali. - mondom, majd megvárom, hogy ő is mondja.
-Jó éjt. - motyogja én pedig magára hagyom, elmegyek fürdeni és befekszek Cora mellé, aki felkell tettemre.
-Minden rendben Sergi?
-Nem, még nem, de majd egyszer minden rendben lesz. - motyogom ő meg vissza alszik én pedig a plafont bámulva lassan elalszom.