Tears of the Sea

EmSpen - Kicsit másképp

A legközelebbi viszontlátásra, Petty – mondta, majd megölelte a nőt és egy puszit adott neki.

- Várj! - Petúnia kitárta az ajtót szélesre, miután az becsukódott Emily mögött. A lány már az autójánál volt, könnyes szemmel nézett vissza rá. - Teázzunk egyet.

Emily furcsállta, de még volt hátra az indulásig egy teljes napja, így elfogadta a kérést.

- Szóval... Spanyolországba mentek. - Petúnia lassan beszélt, kedvességet próbált erőltetni magára, de közben azon járt az agya, hogy vajon mikor hozakodhat elő azzal, ami megfordult a fejében.

- Igen - bólintott lassan a másik nő. - A párom nem jelent már veszélyt ránk Dumbledore szerint, de egyelőre úgy érzem, nem tudom a lányokat ott felnevelni, ahol olyan nagy szeretetben éltünk. Ráadásul Dumbledore... - Emily megrázta a fejét. Nehéz volt neki Siriusról beszélnie. - Maradjunk annyiban, hogy még nem dolgoztam fel mi történt, és biztos vagyok benne, hogy áll valamilyen titok a háttérben, amit senki nem tud. Sirius nem lett volna képes...

- Elhiszem - mondta röviden Dursleyné, mert nem akarta sem azt, hogy jó érzés töltse el a testét, hogy a varázsvilágról beszélget. Már régen megfogadta, hogy elítéli azt a világot, és minden "bolond" varázstudót. Másrészt azt sem akarta, hogy a vele szemben ülő elsírja magát. - Biztonságos helyre mentek?

- Igen - biccentett Emily, szemében hálával. - A létező legbiztonságosabb helyre viszem a két lányt, amit csak tudok. A szüleim közelébe. Ha jól tudom, a házunkat már elő is készítették, és számos védelmi vonala van.

Petúnia biccentett, és elhallgatott mindkét asszony. Emily fejében millió kérdés fordult meg, miközben a teáját kortyolgatta.

- Petúnia... Ne sértődj meg, de megkérdezhetem miért tanúsítasz ennyi érdeklődést felém?

Az asszony sóhajtott egyet, majd szemében kétségbeesés villant.

- Álmomban nem gondoltam volna, hogy valaki megkeres minket, hogy a Fiú után érdeklődjön. Dumbledore levele egyértelmű, és tudtam valahol mélyen, hogy nem lehetsz rosszakarója, mert nem találtál volna ide. Máskülönben... Emily, vidd el magaddal Harryt. Vidd el. Én nem tudom megadni neki azt, amit az igazgató kér tőlem.
Itt sosem lesz olyan jó dolga, mert bár a nagynénje vagyok, de örökkön örökké emlékeztetni fog... Vidd el!

Emily aprót sikkantva a szája elé kapta a kezét.

- Az tilos - suttogta. - Harrynek itt kell felnevelkednie... És mondtam, mindent megadok neki, amit csak tudok... De ha...
- Jól tudod, hogy semmit nem kérnék tőled. Vernon is utálja, és nem is... Nem is fordítanánk semmit a fiúra. Már kitaláltunk mindent. Vidd el magaddal! Ha tényleg olyan biztonságos lesz ott a lányoknak, akkor neki is.

Emily elgondolkodott. A két lány és Harry olyan távolságban voltak, hogy rájuk láttak, Dudley - Petúnia fájdalmára el volt velük, s négyen gagyarásztak egymásnak. Velük tarthatna.

- Dumbledore-nak fel fog tűnni, és dühös lesz - vetett egy fél pillantást Emily a másik nőre.
- Hogy intézzük el? - Petúnia olyan elszánt volt, hogy ezen a ponton nem lehetett megállítani.
- Írjunk két levelet szerintem. Itt és most. Van nálad pergamen és penna?
- Hogy mi?
- A legnagyobb titokban tesszük ezt meg. Én nem használok mágiát amíg az országban vagyok, így talán észrevétlenül kijutunk. Ti úgy tesztek, mintha minden rendben lenne a világban. Arra figyelj oda, hogy a Harrynek szánt szobát tartsátok fenn, üresen...
- A gardróbszobában lakott volna - vallotta be nehézkesen.

Emily elfojtott magában egy ingerült felkiáltást, de egy morgás így is kitört belőle. Megjegyzést így sem tett.

- Akkor... Legalább arra figyelj oda, hogy amiből szükséges, mindig dupla adagot vegyél. Mintha veletek lenne, rendben? Nem tartom kizártnak, hogy figyelnek titeket.

- Micsoda? Mindegy. Folytasd.

- Szóval.... Úgy kell tenned kifelé, mintha veletek lenne. Amíg tudom és lehetséges, én megpróbálom elrejteni Harryt a varázslók elől... Spanyolországban nincs olyan nagy híre, hogy felismernék, de ha esetleg az igazgató úr meglátogatna minket...

- Akkor repülőre ülök, és meglátogatlak titeket. Csak szólj előre.

- Lehet, hogy az nem lesz elég gyors. Elmegyek érted, és eljössz velem - mondta. - Ez így jó?

- Mármint...
- Igen - bólintott a befejezetlen kérdésre. - Így azt mondhatjuk, hogy elhoztad a testvéréhez, hogy tartsanak fenn kapcsolatot.
- Rendben.

Petúnia mérlegelt, hogy melyik a jobb.

- Na most, ha lebukunk, akkor erre nyilván nem lesz szükség. Arra az esetre kell a levél. Leírjuk ugyanazt, és ha probléma lenne, postára adjuk. Rendben?

- Rendben - bólintott. - Hozok papírt és tollat.

Emily számára rendkívül furcsa volt tollat fogni, majd az ikrekkel és saját gyermekével remélhetőleg végső búcsút vettek a Privet Drive-tól.

* * *
9 évvel később

Harry James Potter álmosan szuszogott a szobájában. Ő és a húga, Sarah öt évig osztoztak közös szobán, de ő, Harry akkor már olyan nagy lett, hogy külön szobába költözött, amire rendkívül büszke volt. Azóta sajátjának tudhatta a Sarah melletti tágas szobát.
Hajnali hat körül járhatott az idő, de ő már ébren volt, mert megígérte Emilynek, hogy rendet fog rakni a szobájában. Aznap érkezik a keresztapjuk, és strandra mennek - de Emily kikötötte, hogy csak az mehet velük, akinek a reggeli vizitkor rend lesz a szobában.
Mivel a testvére és Charlie sem a rendrakásról volt híres, miután a saját játékait a helyére pakolta, átlopakodott a lányokhoz is.

Emily már lent készítette elő a szendvicseket, illetve palacsintát sütött reggelire - az volt a kedvencük, bár mindhárman máshogy szerették: Harry állandóan eláztatta juharsziruppal, míg Sarah vékonyan kente vajjal, és kakaót szórt a szirupos tésztára, addig Charlie mindig megtöltötte és feltekerte a szeleteket mindenféle jóval.

Az volt az utolsó hetük Spanyolországban. Tudták jól, hogy eljön az idő, amikor el kell hagyniuk ezt a kisvárosi életet, és elköltöznek, ennek ellenére mindhárman tiltakoztak. Nagyon szerettek ott élni, Emily szerint azonban az volt a gond, hogy nehéz lenne onnan eljutni a pályaudvarra. Tehát nem volt mese, menni kellett.
Harryt nyugtatta a tudat, hogy minden nyáron visszatérhetnek majd ide, míg a lányok... Nos, ők annyira nem voltak boldogok.
Viszont izgatottan várták azt a napot, amikor Emily végre elmeséli, hogy miért is költöztek az otthonukba, és hogyan veszítették el a szüleiket.
A fiúnak voltak álmai - ezekről szabadon beszélhetett, és ettől felszabadulttá vált. Zöld villanásokat látott álmában, és emlékszik egy repülő motorra - így sokáig meg volt győződve róla, hogy azzal érkeztek ebbe az országba.
Máskor mintha az anyja hangját hallotta volna, ahogy mondja neki, mennyire szeretik őket.
Régebben azt gondolta, hogy az ő hibája volt, hogy nem ismerheti a szüleiket, és sokszor gondolkodott azon, hogy milyen rossz csecsemőnek kellett lennie ahhoz, hogy a szülei őt elhagyják.
Amikor ezt megosztotta Emilyvel, megnyugtatta őt, hogy nem volt rossz baba, sőt az egyik legjobb volt, csak hát a szülei meghaltak, mert egy gonosz varázsló megölte őket. Azóta haragudott arra az emberre, hogy ezt megtudta. Álmaiban néha álmodott is vele - mindig egy sötét köpenyes alakként jelent meg az álmaiban, aki őt is meg szerette volna ölni, de Harry mindig legyőzte őt - azzal, hogy rámosolygott.
Erről csak a nagypapája tudott, senki más. A nagypapa elmondta, hogy jól tette, hogy elintézte azt a gazfickót, és olyankor mindig mesélt neki a szüleiről. Elmondta, hogy az apja milyen végtelenül nagy csibész volt, és Harry azóta rá szeretett volna hasonlítani.
Egyszer Emilyt is megkérte, hogy olyan frizurát vágjon neki, mint az apjáé volt - és csodák csodájára, azóta nem nőtt a haja egy centit sem.

Harrynek persze fogalma sem volt róla, hogy mi zajlott a háttérben.
Tudta, hogy van egy unokatestvére, és van nagynénje is, és várta, hogy találkozhasson velük végre, bár ő sem tudta megmondani, hogy miért. Ugyanis egyik rokona sem kereste őket a húgával.

Arról sem tudott, hogy Dumbledore professzor milyen irtózatosan mérges volt, amikor a tudomására jutott, hogy nem a nagynénjével él. Elég sokáig, hat éves koráig ugyanis az igazgatónak halvány sejtése sem volt, hogy nem a Dursley házban nevelkedik a Privet Drive-on.
De végül, látva, hogy milyen egészséges kisgyermek is ő, lelkileg és fizikailag is, rábólintott a terve felülírására. Rájött, hogy most már nem kényszerítheti Harryt a Privet Drive-ra, és legalább egy rendes családban nőhetett fel.