Principessa (ÁTÍRÁS ALATT)

25.

Stephanie

Miután kiengedtek a kórházból pár napot még a birtokon töltöttünk, majd visszatértünk a közös otthonunkba. Izzy még a nagyszülőknél maradt, hogy legyen egy kis időnk kettesben.
Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, ahogy beléptem a házba, ahol annyi boldog pillanatot megéltünk.
Mindkettőnkben rengeteg felgyülemlett sérelem van amiket az elmúlt pár hónapban okoztunk egymásnak, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy újra egy családként funkcionáljunk és begyógyuljanak a sebeink.
Sokat beszélgetünk, Kai nagyon igyekszik, szinte lesi minden rezdülésem.
Tegnap éjjel újra szeretkeztünk, ami minden várakozásomat felülmúlta. Nagyon gyengéd és óvatos volt, az én szívem pedig repesett. Tudom, hogy sok időbe fog telni amíg teljesen meg tudok neki bocsátani, de az ilyen pillanatok megerősítenek benne, hogy menni fog.
Ahogy körbejártam a házat, meglepve tapasztaltam, hogy szinte semmit sem változott amióta legutoljára itt jártam.
Szó szerint. Semmit.
Minden úgy van, ahogy én hagytam közel fél évvel ezelőtt.
- Gyere, engedtem vizet a kádba. - mondta Kai, miközben hátulról gyengéden átölelt.
Megvárta amíg beszállok, majd ő is elhelyezkedett mögöttem, és az ölébe húzott.
- Nem laktál itt, ugye? - kérdeztem.
- Az időm nagy részét a lakásban töltöttem, de azért voltam itt is, főleg amikor elhoztam Izzyt. Miért kérdezed?
- Nem szedted le a képeinket. Nem zavarta a barátnődet?
Nem tudtam magamban tartani tovább. Tudom, hogy nem voltunk együtt, de akkor is böki a csőröm rendesen, hogy vajon hány nőt hozott ide.
- Nem pakoltam el, vagy dobtam ki semmit. A közös otthonunk remény volt, hogy egyszer visszatérsz hozzám. A legsötétebb napjaimon pedig ide jöttem és az emlékeinkbe kapaszkodtam, hogy visszatérjek a valóságba. És a kérdésedre válaszolva, egy nőt sem hoztam ide, esküszöm.
Nem válaszoltam, ezért kis szünet után folytatta.
- Figyelj, Steph. Nem tehetem jóvá, vagy meg nem történté az elmúlt hónapok eseményeit, és tudom, hogy nincs rá mentségem se. De az elmúlt öt hónap minden kibaszott percében téged akartalak. Megdugtam nőket úgy, hogy egyikükre sem tudtam ránézni. Drogoztam, ittam, nagyon sokat. Muszáj volt tompítanom magam, mert ha nem teszem pár napon belül utánad megyek és addig könyörögök amíg vissza nem fogadsz. Szánalmas. - mondta.
Magam sem tudom miért, de elnevettem magam.
- Tudod, ezt nagyon elbasztuk. Mindketten.
Te nem bíztál magunkban eléggé ahhoz, hogy elmondd mire kért az apám. Én pedig nem bíztam magamban eléggé ahhoz, hogy rájöjjek, valami nem stimmel az egész sztorival. Te elhitted, hogy ha választanom kellene, akkor a családomat és a rangomat választanám, én pedig elhittem azt, amit el akartál hitetni velem. Megaláztál és összetörted a szívem, de hidd el, nem telt el úgy nap az elmúlt öt hónapban, hogy ne hiányoztál volna. Emi születésnapján ribancként viselkedtem, hogy legalább egy éjszakára újra az enyém legyél. Szánalmas. - mondtam, majd szembefordultam vele.
- Szeretlek Bébi, nagyon szeretlek. És tudom, hogy idő kell, amíg a dolgok helyreállnak, de tudnom kell, hogy megpróbálod. Muszáj esélyt adnod nekem, és esélyt a gyerekeinknek, hogy igazi családban nőjenek fel. Ígérem, hogy minden egyes nap küzdeni fogok értetek, és azért, hogy jóvátegyem ami történt.
Miközben ezt mondta, a kezei gyengéden simogatták a meztelen testem, én pedig válaszképpen már csak bólogatni tudtam, mielőtt mohón lecsapott a számra. Az ölébe húzott, majd kiszállt velem a kádból.
- Itt nem biztonságos. Vigyáznom kell a fiamra.
Pillanatokon belül már az ágyban voltunk, vizesen, habosan. Úgy csúszott belém, mintha mindig is ott lenne a helye, és maradt is, szinte egész éjjel.
Hajnalban, mikor elaludt, kiosontam a szobából. Nem voltam álmos, így csak bolyongtam a házban. Magamba szívtam minden szegletét, felidéztem az itt töltött boldog pillanatokat. Végre, sok idő után először nem aggodalommal és bizonytalansággal gondoltam a jövőre. Tudtam, hogy sikerül majd helyrehoznunk a dolgainkat.
Másnap hazahoztuk a lányunkat is. A napok teltek, és ennél szebb napokat kívánni sem tudtam volna. Nem történt semmi különleges, itthon voltunk, együtt voltunk, és nekem ez jelentette a mindenséget.
Kai elkísért a következő ultrahangra, és úgy viselkedett mint egy eszelős, vagy mintha haldokolnék. Mindent megkérdezett háromszor az orvostól, lassan többet tud a terhességről, mint én magam.
- Van egy meglepetésem. - mondta, miközben a vacsorához készülődtünk.
- Tényleg? Na és mi az?
- Szeretném ha holnap reggel összepakolnál pár napra, elutazunk. Csak ketten.
- Hova?
- Ha elmondanám, oda lenne a meglepetés, nem igaz? - cukkolt.
- Annyit segítek, hogy melegebb, kora tavaszi ruhákat pakolj.
Még a repülőn sem mondta el, hová megyünk, de közel nyolc óra repülés után landoltunk New Yorkban. Ahogy megláttam a várost, le sem lehetett törölni az arcomról a vigyort.
- Miért jöttünk ide? - kérdeztem izgatottan.
- Meglátod Bébi, türelem.
Az itteni lakásunkba érve egyből elfogott a nosztalgia. Imádtam az itt töltött időszakunkat, és a szingli csajos éveket Emivel.
A hosszú repülés kicsit megviselt, így lepihentem, és már majdnem vacsora idő volt, mire felébredtem.
- Hogy érzed magad Szerelmem? Tudtál pihenni?
- Minden oké, igen. - mondtam, miközben átöleltem.
Megvacsoráztunk, és megnéztünk egy filmet.
Kai a mellkasomon feküdt, miközben a hasamat simogatta, ami egyre látványosabban kerekedett.
- Mi legyen a neve? - kérdezte.
- Nico.
- Nico?
- Igen. Miért, neked nem tetszik?
- A Nico tökéletes. Csak nem gondoltam, hogy szicíliai nevet szeretnél adni a fiunknak.
- Elvégre az elsőszülött fiad. Amit egyenlőre még kimondani is félelmetes.
- Aha, akkor rossz embernek tartasz?
Nem válaszoltam, csak felhúzott szemöldökkel néztem rá, mire ledöntött az ágyon.
- Értem, szóval ez most rossz neked? - incselkedett, miközben lágyan csókolta a nyakam.
- És ez? - folytatta, és áttért az állam vonalán át az arcomra.
- Te vagy a legjobb ami történt velem, de azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy sok embernek a legrosszabb rémálma vagy.
- Melletted jó vagyok. És más nem számít.
Az éjjel megmutatta, mennyire jó tud lenni hozzám, többféle pózban is. Amióta terhes vagyok, az együttléteink megváltoztak, Kai nagyon odafigyel rám, és arra, hogy ne legyen durva. Ez egész más szintre emelte a kapcsolatunk szex terén.
Másnap bejártuk a várost, felelevenítettünk rengeteg itt szerzett emléket. De még mindig nem tudom, miért is jöttünk ide. Mikor visszaértünk ő sietősen készülődött, mintha idegességet láttam volna rajta. Kapkodott, és fura arcot vágott.
- El kell mennem egy megbeszélésre, de este hétre vissza jövök, és elviszlek valahova. -mondta, majd megcsókolt és elhagyta a lakást.
Én addig pihentem, vettem egy fürdőt, és készültem. Nehezen találok már olyan ruhát, ami eltakarja a pocakom, így úgy döntöttem, itt az ideje, hogy mindenki lássa.
Egy elegáns ezüst ruhát vettem fel, ami szabadon hagyta a hátam, és tökéletesen kihangsúlyozta a kerekedő hasam. Pont kész lettem, mire Kai megérkezett.
Csillogó szemekkel nézett végig rajtam.
- Azta, gyönyörű vagy Bébi.
- Köszönöm. Rég voltam már elegánsan öltözve, ekkora pocakkal már kicsit nehezebb.
- A pocakod a világ leggyönyörűbb dolga. - mondta, megcsókolta a kezem és elindultunk.
Nem sokkal később megérkeztünk arra a helyre, ahová először vitt akkor, amikor a megismerkedésünk napján kiszöktem vele.
Miután helyet foglaltunk és kihozták a rendelésünk, megfogta mindkét kezem.
- Tudod, hosszú hónapokig kerestem a megfelelő helyet erre az alkalomra. Aztán eszembe jutott, hogy melyik volt az a pillanat, amikor tudtam, hogy feleségül akarlak venni. Az a pillanat akkor volt, amikor először ide hoztalak. Tisztán emlékszem, csak néztelek, ahogy teljes beleéléssel nevetve meséltél valamit, és csak arra tudtam gondolni, basszus, nekem kell ez a lány. Ő lesz a feleségem. - mondta, majd a zsebébe nyúlt és letérdelt elém.
- És most hogy újra itt vagyunk, felteszem neked a kérdést. Stephanie Olivia Grimaldi, megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel?