Prológus

16 0 0
                                    

Idegesen járkáltam a szobámban fel-alá, azon töprengve, hogy mit vegyek fel az első napra. Apu munkája miatt sokat kényszerülünk utazni, így a szokásos négy éves gimnázium nekem eddig 3 különböző suliból állt. Ez lesz a negyedik, és remélem, hogy az utolsó is. Sajnos félévkor kellett váltanom, így még plusz hátrányt is élvezhetek a többiekkel szemben. Bármennyire is utálom a zöldfülű szerepet játszani, sajnos hozzá kellett szoknom az évek során. Már nem hat meg az sem, hogy szenzációként terjed a hírem az első héten, és mindenki a csodájára jár az új lánynak, azaz nekem. Az első váltásnál megtanultam, hogy igenis fontos a legelső benyomás, amit keltek. Éppen ezért nem mehetek régi, bolyhos göncökben, mert akkor elkönyvelnek a csóró csajnak. Viseltem ezt a szerepet, köszönöm elég volt belőle.

Bár nem tartozok azok közé, akik a kinézet alapján ítélnek meg másokat, mégis, szerettem volna, ha valamennyi alap "tiszteletet" szerzek már az első napon. Úgy gondoltam, hogy egy viszonylag klasszikus szettel ezt elérhetem, ezért magamra kaptam egy fehér garbós pulcsit - ugyebár tél van - és egy fekete egyenes szárú, lenge nadrágot. Egy fehér tornacipő, néhány ékszer, hogy stílust is vigyek a dologba, meg persze egy másik, egy szürke pulcsi a nyakamnál összekötve. Old money stílus, megteszi. Mivel autóval megyek, nem éreztem szükségét, hogy kabátot is vigyek magammal.

Az első órám 8-kor kezdődött, most volt 7 óra 13 perc. A suli durván negyed órányira van tőlünk kocsival, így még leültem meginni a kávémat. A forró lötty érzékien melegítette fel minden apró porcikámat. Nem öntöttem magamra, pusztán jól esett. Ilyenkor már általában egyedül vagyok itthon. Ha lehet ezt a helyet az otthonomnak nevezni egyáltalán. Mivel pár hete költöztünk New Yorkba, a ház még félig megrakott dobozokkal volt díszítve. Rendszert még nem lehetett felfedezni a lakásban.

Anyuval, apuval és a két bátyámmal élek. Egyikőjük most próbál összeköltözni a menyasszonyával, a másik pedig egyetemre jár. Apukám George, filmrendezőként dolgozik. Igaz ugyan, hogy nem tartozik még a legnagyobbak közé, viszont az egyik filmét jelölték Oscarra már. Az indok, hogy miért kell a munkája miatt elköltöznünk minden hosszabb projektjéhez egyszerű; anyu, Veronica, egyik alapszabálya a családban, hogy nem élünk külön. Legalábbis, apuval ők, hisz' mi úgyis kirepülünk egyszer a családi fészekből.

Beültem akkor még hideg Nissan Micra kocsikámba, és elindultam a suliba. Párszor már megtettem ezt az utat, hogy tudjam, merre is kell mennem majd.

A nevem Rosalie, de szinte mindenki csak 'Rose'-nak szólít. Viszonylag alacsony vagyok, a magam 163 centijével. 18 éves lettem novemberben. Igen, skorpiónak születtem, reszkessen mindenki, ki átver, tudom. A hajam a melltartó vonaláig ér, gesztenye barna árnyalatú. A szemem világos zöld, különböző foltokkal tarkítva. Rengeteg hobbim van, többek között, zenélek, énekelek és fényképezek is. Természetesen enyhe apai ráhatás is van a dologban. Voltak komolyabb kapcsolataim az évek során, de az utolsó eléggé megviselt. Apu munkája miatt sokan próbálkoznak velem jóban lenni, csakhogy lévén skorpió mivoltomnak, átlátok az embereken, és sokan nem szeretik ezt. Ebből kifolyólag sokszor voltam utálat tárgya is. Csak ilyen basic tinédzser dolgok.

Amint az iskolához értem, a gyomrom görcsbe rándult. Azt gondolná az ember, hogy abszolút hozzászoktam, majd rájön, hogy elképzelte a kisasszony. Vettem pár mély levegőt, majd a táskámat a hátamra kaptam, bezártam az autót, és elindultam az épületbe. Gyerünk Rosie, megbirkózol ezzel is. - biztattam magam.

Odabent káosz uralkodott. Rengeteg külön csoportra oszlott a társaság, és nem tudtam mindet beazonosítani sem. Voltak rockerek, hippie-k, magukat más nemhez sorolók, az izomagy sportolók, na meg persze a suli úrnői. Annyira tipikus. Viszonylag magabiztosan lépkedtem a csúfolt folyosó közepén - ugyanis máshol nem volt hely. A szekrényemhez igyekeztem, csakhogy nem tudtam kiigazodni a számozáson. A 342. volt nekem ítélve, de sehol sem találtam. Hirtelen a semmiből elém lépett egy nagyon csinos és magas, természetes szőke hajú lány.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Oct 17, 2023 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

LúzióWhere stories live. Discover now