Fájdalmas kötelék

1.

Ron rápillantott Harryre aggódó arckifejezéssel, ahogy a bejelentés áthallatszott a labirintusszerű tisztáson. Visszapattant a falakról, visszhangzott a fülében, amikor a legjobb barátja ugyanolyan ijedt pillantást vetett rá. Nem csak félelem volt azokban a szemekben, hanem tiszta, nyers bánat. Két játékos maradt végül, az utolsó játék címe pedig Kalmárfogó.
Bemondták a szabályokat.
A játék addig tart, míg valamelyik fél meg nem hal, hiszen most már bármi megengedett.
Ronnak egy kis időbe telt, mire rájött, mi fog történni, és ahogy felvillant, arca elsápadt, és csak egy szó jött ki száján.
-Nem.
Szinte suttogta Harrynek, aki enyhén remegni kezdett, csuklói elfehéredtek, ahogy a jobb kezében tartott golyószsák körül feszültek.
A negyedik játék óta tartogatta a zsebében.

Egy pillanatra felidézte, hogy az volt a feladat, hogy álljanak párba a játékosok.
Ronnal egyből egymásra pillantottak.

-Nem lehet. -mondta Harry. -Rossz előérzetem van.

Ron hitt barátja megérzésében, bár sejtelme sem volt, hogy miért nem egymásnak segítenek. Tudta, hogy nincs esélye megszökni vagy elbújni és még a pálcájuktól is megfosztották őket.
Felbátorodva Harmionet választotta párjának.
Mikor már mindenki kiválasztotta a játékostársát, Harry még mindig kérdően nézett körbe a terembe.
Draco a földön gubbasztott, kezeit arcába temette. Nem volt más választás.
Nem volt jobb opció.
A játék úgy hozta, hogy kénytelenek voltak egymás társaságát elviselni.
Miközben mindannyian arra számítottak, hogy együtt kell dolgozniuk, elszörnyednek, mikor megmondták nekik, hogy egymás ellen megy a játék.
Harry tudta, vagyis inkább csak sejtette, hogy valami ilyesmi lesz a csapda. Ezért se merte Ront választani, szívéhez legközelebb álló drága legjobb barátját.
Ron megmeredt. Megértette a játék lényegét.
Még belegondolni se szeretett volna abba a ténybe, hogy ártania kell Hermionenak.

"Valamennyi játékos kap 10 üveggolyót és 30 percet, és egy általuk szabadon választott játékban, erőszak nélkül, meg kell szerezniük a másiktól azokat." -hallatszott a feladat.

Szebjok és a 240-es játékos szinte végig az életükről beszélgettek; utóbbi szándékosan elveszítette a játékot, mert úgy vélte, Szebjoknak több célja van az életben.
Ron szeme könnybelábadt a lövést hallva.
Szangu átverte Alit és trükkösen megszerezte az üveggolyóit, kövekre cserélve azt, előidézve ezzel Ali halálát.

-Ezt nem hallgatom tovább! -ugrott fel Malfoy a földről a folyamatos lövések hallatán, mire az egyik piros ruhás maszkos fazon a földre kényszerítette fegyverét rászegezve.

-Nyugalom! -legyintett Hermione higgadt arckifejezést erőltetve magára. -Csak kövesd a szabályokat! -fogta meg Ron kezét és az üveggolyókra mutatott.

Harry úgy érzékelte, hogy az idő szinte repült.
Malfoy összekuporodva sírt a földön, nem volt hajlandó részt venni a játékban. Minden egyes lövésnél megrezzent és a fülét befogva hullatta könnyeit.
Hermione mindvégig a higgadt, magabiztos énjét mutatta, pedig vesztésre állt.
A végső pillanatban még maradt egy utolsó üveggolyó nála, és ekkor szóra nyitotta a száját.

-Csak szeretném, ha ti élnétek... -nyögte ki. Ekkor már nem tudta magába tartani a könnycseppeket.

-Légy szerencsés Ron, és te is Harry! -nyomta Ron kezébe az utolsó üveggolyót, majd megtörölte a szemeit pulcsija ujjába.
A piros ruhás alak közelebb lépett Hermionehoz üres tenyerei láttán és se szó se beszéd fejbe lőtte.
Ron erőteljesen remegni kezdett és a fejét fogta a látványtól, hogy szívének egyik kedves barátja feláldozta magát érte és most a földön fekszik mozdulatlan. A földön térdre rogyva zokogott, annyira, hogy az összes még életben lévő játékos felkapta a fejét a fájdalmas gyászra.
Harry és Malfoy egy szót sem szóltak egymáshoz. Csak vártak.

-001-es játékos! Ideje játszani! -bökte meg a földön törökülésben ülő Harryt a fegyverével az egyik eltorzított hangon beszélő piros ruhás alak.

-Malfoy! -csúszott közelebb hozzá Harry. -Ébresztő! -lökdöste meg a karját, amivel takarta az egész arcát.

-Nem játszok. -szólalt meg reszkető hangon, továbbra se pillantva maga köré.

A felettük álló fazon úgy vélte, hogy Malfoy nem hajlandó részt venni a játékban, hisz csak begubózva ücsörgött, fejét a térdére hajtva.
A szemét csukva tartotta, mintha nem akarta volna látni, ami körülötte történik és csak várt volna a végére.
Automatikusan kiesett.
Harry gyomra összeszorult a közvetlen előtte lezajló lövés hatására, de Malfoy halála kevésbé érintette meg, mint Hermione elveszítése.

•

-Harry, itt vagy? -rázta meg a vállánál fogva Ron az utolsó játék kellős közepén, hisz csak maga elé meredve állt.

-Igen. -felelte egy laza pillanatnyi mosolyt erőltetve magára és elterelte az előző játékok brutális történéseit. -Szembe kellett néznünk egymással. -komolyodott el és az idegességtől ráncolni kezdte a homlokát. -Csak egyikünk élheti túl.