Pillantás

1. fejezet

Bella

-Akkor elmentem Szívem, nemsokára jövök! - köszöntem el a vőlegényemtől, mielőtt kiléptem volna a lakásunk ajtaján. 

A legjobb barátnőmnek indultam ajándékot keresni, mivel hivatalos vagyok a hétvégén tartott bulijába. Évek óta ismerjük egymást, azonban idén nem tudtam mit adhatnék neki. Az egyik legnagyobb helyi érdekeltségű vállalkozás várományosa volt, úgyhogy minden, amit pénzért meg lehet venni, meg volt neki.

Míg ilyen gondolatok száguldoztak a fejemben, elértem a helyi plázához, és beléptem a fotocellás ajtaján. Úgy döntöttem, egy könyvválogatással és csokival lepem meg, mert tudtam, hogy ezek a kedvenc dolgai közé tartoznak. Először megvettem neki a kedvenc csokiját, mert úgy voltam vele ez lesz az egyszerűbbik része a délutánomnak, és magamat is megleptem egy kis finomsággal, hogy maradjon erőm végignyálazni a könyvesbolt nagy részét. 

A könyvesbolti eladókkal már nagyon jóba vagyok gyakori látogatásaimnak hála, így mosolyogva mentem oda hozzájuk.

-Sziasztok, van valami újdonság a polcokon? - kérdeztem

-Igen, épp a héten jött meg egy hatalmas adag új könyv, jöttek például gyönyörű kötésű klasszikusok is, épp most pakoltuk ki a polcokra - mondta szintén mosolyogva Anna. 

-Hú az fantasztikus, akkor mindjárt megyek és választok belőlük, köszi az ötletet.

-Igazán nincs mit, csak aztán csődbe ne menj - kiáltotta utánam Anna.

Hiába, már túlságosan is jól ismer. Meglepetésemre nem csak én érdeklődtem azon a délutánon az egyedi kiadású klasszikusok iránt, hanem három, velem kábé egykorú srác is, ami azért meglepő, mert én is csak 22 voltam. És hát valljuk be, a mai világban a fiatalok nem kifejezetten rajonganak se a sima, se a különleges kinézetű klasszikusokért. 

Miközben a polcokat nézegettem, nem tudtam nem meghallani a srácok suttogását. 

-Hű az igen, milyen formás kis csajszi nézelődik itt - mondta az egyikük

-Ja, nem semmi, Luc jó lenne összeszedi neked egy ilyen csajt, nem? - szólalt meg egy másik hang.

-Kicsit több komolyságot, ha kérhetek - mondta hűvös hangon Lucas.

Míg ezt a beszélgetést hallgattam akaratomon kívül, megakadt a szemem Jane Austin Büszkeség és Balítéletén, így levettem a polcról. Tudtam, hogy Janet nem nagyon olvas romantikus regényeket, de tudtam, hogy legbelül oda meg vissza van értük. Hogy ne csak romantikussal állítsak be hozzá, a szemközt levő polchoz fordultam, ahonnan már szerencsémre elment Lucas és két kísérője.  A polcról még levettem a Frankeinsteint valamint a Rejtélyes szigetet, és elindultam vele a kasszához, ahol Annát kislányos zavarban találtam.

-Mi lelt téged? 

-Nem láttad ki volt itt? - kérdezett vissza, mintha valami világsztárt nem ismertem volna fel.

-A három srácon kívül? - értetlenkedtem.

-Nem basszus, a három srác! - borzasztóan élveztem mikor izgatott vagy ideges volt, mert akkor a kézmozdulatai is hevessé és viccessé váltak.

-Miért, kik ők?

-A középső Lucas, az egyik legnagyobb bróker fia, meg gondolom két haverja jött még el. Lucas családjáé például ez az egész hely.

-A könyvesbolt? - kérdeztem vissza döbbentem.

-Nem, te idióta, hanem a bevásárlóközpont - okított Anna miközben visszafordult. 

-Ó, hát az még mindig mindegy nekem, mert nézd mim van - mutattam oda neki a gyűrűsujjamon csillogó jegygyűrűt.

-Jól van na, nem mindenki lehet olyan szerencsés mint te - mondta, majd kifizettem a megvásárolt könyveket.

Kifele haladva megint láttam Lucasékat, akik a kávézóban voltak, és akik a jelek szerint ismét megtaláltak maguknak. 

-Nézd, pont olyan dühösen néz mint te - bökte oldalba a szőkeség Lucast.

Ennél a mondatnál már nem tudtam megállni, hogy végig ne mérjem őket, el nem tudtam képzelni, hogy valaki hogy lehet ennyire pofátlan.

A srácnak, aki Lucas jobbján ült, piszkosszőke haja és mogyoróbarna szeme volt, és látszott, hogy gyakori vendége az edzőteremnek. Lucasra csak gyorsan odapillantottam, nem akartam feltűnő lenni. Neki fekete haja és zöld szeme volt, ami szinte világított az enyhén lebarnult arcából. Végül pedig a harmadik tagja a triónak következett, aki szintén zöld szemekkel rendelkezett, azonban neki világos bőre volt és sima barna haja. Most kifejezetten örültem, hogy amolyan resting bitch face-em van szinte állandóan, mivel annak ellenére, hogy nem sokszor kapok ilyen megjegyzést, baromira idegesít minden egyes alkalommal.

Végül elhessegettem ennek az irritáló triónak a gondolatát a fejemből, és hazafelé vettem az irányt, hogy kezdhessek készülődni a hétvégére.

Sziasztok!!!

El sem hiszem, de ma végre neki tudtam fogni az írásnak, megszállt az ihlet, úgyhogy a közeljövőben majd Bella és Lucas történetét fogjátok tudni olvasni!!!

Addig is jók legyetek, én pedig írom a fejezeteket olyan gyorsan és minőségien, ahogy csak tudom!