Pillantás

3. fejezet

Lucas

Soha nem hittem az olyan dolgokban, mint az első látásra szerelem, és társai. Azonban az élet fanyar humorát tökéletesen mutatja, hogy pont én estem bele Bellába első pillantásra.

Matteoval és Oliverrel épp az apám által birtokolt egyik pláza könyvesboltjában voltunk, hogy vegyünk anyámnak valami könyvet, hogy az elterelje egy kicsit a gondolatait a gyászról, amikor Ő egy hatalmas mosollyal az arcán belépett a könyvesboltba, és az eladóhoz fordult.

-Na mi van, nagymenő, nem tán megláttad álmaid nőjét - kérdezte Matteo.

Matteoval már egészen kiskorunk óta ismerjük egymást, és hát látszik, milyen jól ismer. Eddig akárhányszor próbáltam meg komolyabb kapcsolatot kialakítani, nem sikerült, és nem az én hibámból.

-Elég legyen, nem látod, hogy gyűrű van az ujján? Foglalt nőkre hajtani a leggusztustalanabb dolgok egyike - vágtam neki vissza.

-És ha csak valami szimpla gyűrű az? - kontrázott rögtön.

-Hű az igen, milyen formás kis csajszi nézelődik itt - szólt Oliver a kelleténél talán kicsit hangosabban. Hát igen, nem ő a legélesebb kés a fiókban, de hatalmas szíve van, és bármikor kész kiállni a barátaiért.

-Ja, nem semmi, Luc jó lenne összeszedi neked egy ilyen csajt, nem? - szállt be a szivatásomba Matteo is

-Kicsit több komolyságot, ha kérhetek - mondtam nekik unottan, és ezzel le is zártam a témát.

Sajnos könyvet nem találtam, de úgy voltam vele, még egy kávé belefér az időnkbe, mielőtt elindulnánk hazafelé. 

Mind a könyvesbolti eladó, mind a kávézóban a pincér mélyet bólintott, mivel tudták ki vagyok, és azt is nagyon jól tudták, hogy nem éri meg velem packázni. Nem sokkal később megkaptuk a kávénkat és mellé még egy meglepetést is.

-Nézd, pont olyan dühösen néz mint te - bökött oldalba Matteo, miközben a könyvesboltan látott lány elhaladt a kávézó előtt.

Matteot abban a pillanatban legszívesebben belefojtottam volna a kávéjába, mert ez alkalommal ő nem tudta eltalálni a megfelelő hangerőt, és sikerült magunkra vonni a figyelmet, azonban úgy látszott, hogy őt ez egyáltalán nem érdekli. Azonban el kellett, hogy ismerjem, hogy ahogy végigmérte Matteot és Olivert, felért egy felnyársalással, és nem szívesen kerültem volna szembe hasonlóan kék szemekkel.

Matteo beszólását egy szemforgatással díjaztam, majd megittam a kávém maradékát, és elindultunk hazafele, mert rengeteg dolgom volt még az apám által rámhagyományozott vállalatok átvételével valamint igazgatásával.

Elhatároztam, hogy elmegyek a Vixonba, az egyik legdrágább klubunkba a hétvégén, mert úgyis odaszerveztek egy születésnapi bulit, aminek a szervezője az egyik üzlettársunk lánya.