Az elmém fogsága

múlt - jelen - jövő

Egy barátom azt kérdezte tőlem hogy ha vissza mehetnék a jövőbe mit változtattnék meg.
Ti vissza mennétek, hogy valamit másképp csináljatok? vagy valamit meg állítanátok? találkoznátok a gyerekkori énetekel? Ha igen bocsánatot kérnétek tőle? Vagy tanácsot adnátok? Meg mondanátok mit ne csináljon?

Egyátalán mi értelme ezeknek a kérdéseknek? Nem úgy tanul az ember ha hibázik? Nem az a szép ha fáj? Hisz fájdalom élőt boldogság volt. Nem az a jó ha tapasztalatot szerzünk? Ha tudjuk mi a szeretet, a gyűlölet, a félelem, a barátság. Miért kéne meg változtatni a múltat? Az olyan mintha a múltban élnénk. Minden múltbéli fájdalmat arra kell használni hogy szebb jövőnk legyen. Vagy csak én gondolom így?

Úgy érzem kicsit mintha jó dolog lenne a múlt, a tapasztalat amit ott szereztem. Olyan mintha a jövőm kicsit könnyebb lenne.

De miért is rágodunk a jövőn?
Mi lenne ha, figyelnénk a jelenre. Nem a múltbeli érzelmek és barátok a fontosak, nem is a képzelet hogy a jövőben mi lesz. Arra kell figyelni hogy MOST milyen tapasztalatot szerzünk, kik vannak körülöttünk, hogyan érezzük magunkat. A jelenre koncentrálás közelebb visz minket a számunkra megalkotót élet értelméhez is.

Ha figyelünk a jelenre akkor tudjuk azt is kontrollálni hogy ne kövessünk el még egy ugyan olyan hibát amit a múltba.
A múltbeli tapasztalat jól jön a jelenhez és ez közelebb visz minket a jövőhöz.

Valaki meg mondaná nekem miért lehetetlen a jelenre koncentrálni?
Mert mindig feljön a múlt? Mert mindig szóba jön hogy mit akarsz majd csinálni a jövőben? Miért kérdezi mindenki azt hogy mit akarsz kezdeni az életed el? Miért kell most meg kérdezni hogy 20 év múlva hol látjuk magunkat?

Kérdezd inkább azt hogy holnap hol látom magam, az még egyszerűbb is. Vagy hogy 2 óra múlva mit akarok csinálni. Kérdezd meg hogy a következő héten rá érek-e. Ne azt hogy 5 év múlva itt meg itt kéne találkozni. Az még messze van. Kérdezd meg akkor amikor oda értünk.

Lehet meg kérdezd hogy egy hónap múlva mit csinálok, de nem fogok válaszolni. Lehet holnap elüt egy busz. Akkor miért kéne ma meg magyaráznom hogy mit csinálok egy hónap múlva.

Ne foglalkozunk olyan kérdésekkel amik túlságosan előre vannak. Foglalkozunk azzal a hétel amiben épp vagyunk. Kérdezek meg hogy 2 óra múlva mit csinálok. Hogy azt válaszolhassam.
"Aludni fogok, vagy enni, vagy lehet találkozók a barátaimmal, még nem tudom."
Értitek még azt se lehet tudni mit csinálunk pár óra múlva. Akkor miért kéne tudnunk a következő 10 évünket fejből?

A jelen szebb, mint a jövő vagy a múlt.
Éljünk a mának a jövővel foglalkozunk hogyha az a nap eljön. Majd foglalkozunk a házasságal ha épp ott vagyunk, vagy a gyerekel. Majd ha meg van az egyetem vagy az érettségi akkor majd elmondom hova megyek dolgozni. Majd el mondom mit dolgozok diáként ha már meg kapom a munkát. Majd kitalálom a gyerek nevét ha oda kerül a sor hogy a szülő szóban vagyok. Ne most kérdezd meg tőlem.
"Szia bocsi, de te akarsz majd gyereket?"

Nem hagy békén, majd el döntőm amikor már saját hazám van. Hogy mikor lesz saját házam? Ha megveszem.

Ne kérdez a jövőről kérdez inkább a kedvenc színemről. Vagy hogy mit akarok enni a mekibe miközben ott állunk a pultnál.

Figyeljetek fontos a jövő ez tény, de nem annyira hogy a jelenre nem figyeljünk. Meg fogjuk báni.

A múlt a tapasztalat, a jelen az élet és a jövő a kérdés. Egyszere kell mindegyikre figyelni. De inkább a jelenre kéne koncentrálni.