Az örökkévalóság angyala

3. Bonyodalmak és érzelmek

Felriadtam, és hirtelen nem tudtam hol vagyok, izzadtam és reszkettem is egyszerre, hevesen vert a szívem. Rémálom volt, nem a valóság. Próbáltam magam megnyugtatni, több kevesebb sikerrel. Ránéztem az órámra, ami fél hatot mutatott, jól elaludtam. Kicsit összeszedtem magam, megnyugodtam és úgy döntöttem lemegyek enni. A fejem már nem fájt és nem is szédültem, de az álmom, egyszerûen nem bírom elfelejteni. Vámpírok, micsoda badarság, nem léteznek. Lementem a lépcsõn, Andrew ott ült az asztalnál.

-Szia! - köszöntem neki, éppen valamit írt. - Anya hol van?

-Szia álomszuszék! A szobában van összepakol.

-Mi? Hova megy?

-Tõle kérdezd! - Meg is fogom. Azonnal mentem anya szobájába. Láttam ahogy pakolt be a bõröndbe.

-Anya mit csinálsz? - kérdeztem.

-Jaj, kicsim ne haragudj te még nem tudod, de el kell mennem egy vagy két hétre, Clearwaterbe munkaügyben, egy órája hívtak, csak nem akartalak felébreszteni. Jobban vagy?

-Igen, csak éhes vagyok. Mikor indulsz?

-Holnap korán reggel. Arra szeretnélek kérni, hogy figyelj az öcsédre, ne csináljon hülyeséget, na és persze te is vigyázz magadra. Jó? Megígéred?

-Igen, persze. Már lassan tizennyolc vagyok nem kell félteni!

-Tudom, kincsem.

-Azt tudod meddig maradsz?

-Nem, szívem sajnos nem, megpróbálok mielõbb hazajönni. Majd hívlak titeket. Ne aggódj! Bízom benne, hogy jól meglesztek és nem fogtok veszekedni.

-Jó, rendben.

-Megyünk enni, talán még meleg a spagetti? - kérdezte, a szám pedig mosolyra húzódott.

-Igen, erre vártam egész nap. - mondtam majd mindketten felnevettünk.

Lementünk enni, még meleg volt a spagetti, és valami isteni volt. Hiányozni fog anya fõztje, még akkor is, ha csak két hétre megy. Andrew nem tud fõzni, én meg nem olyan jól, mint anya. Este lefekvés elõtt, még elbúcsúztunk anyától, megöleltük, és lefeküdtünk. Andy egybõl bezárkózott a szobájába és reggelig színét sem láttam. Amikor felkeltem anya már nem volt otthon, olyan csendes volt a ház. Felmentem az öcsém szobájába, hogy felkeltsem, meglepve tapasztaltam, hogy már felkelt, és el is ment. De, minek megy el ilyen korán? Bolond. Összekészültem, és elindultam a suliba. Amikor beléptem az iskola kapuján, megláttam a három gráciát a falnál épp cigiztek. Megpróbáltam elmenni mellettük észrevétlenül, de nem jött össze.

-Hé, te liba, gyere csak ide egy kicsit! - kiabált nekem Johanna. Oda kellett mennem, nem akartam tudni mi lenne, ha ellenszegülök neki.

-Mit akartok? - kérdeztem és megpróbáltam nem kimutatni, hogy félek.

-Jaaj, csak nem berezeltél? Félõs kis nyuszi. Na ide figyelj, kopj le Casrõl, mert, ha nem nagyon megbánod! - hirtelen elkapta a galléromat. És magához rántott- Megértetted?

-Igen, de csak beszéltem vele, meg az ofõ mondta vezessem körbe, nem csináltam vele semmit! - mondtam neki szinte kiabálva.

-Hogy mersz így beszélni velem, te kis szuka? Ha meglátom, hogy vele beszélsz, megismerkedhetsz Jacksonnal! Most meg tûnj el, nem bírom a képed!

Elhúztam onnan a csíkot, kicsit megijedtem, mert õ betartja a fenyegetéseit, és nem akarok összefutni a palijával. A teremben Steph már ült a helyünkön.

-Szia, nem hiszed el mi történt! - huppantam le mellé.

-Szió na mi?

-Megfenyegetett a ribi, hogy szálljak le az új fiúról! Különben Jacksont rám állítja. - mondtam hitetlenkedve.