1 rész

890 26 7
                                    

Arabella Árisz szemszöge

21 evés vagyok spanyol származású modell. Kicsi koromtól fogva néztem a divatbemutatókat és arról álmodoztam hogy egyszer én is modell leszek.Sok idő után végre sikerült megvalósítanom. Hol sikeresen voltam hol nagyon ciki de úgy gondolom ez mindenkivel elő fordul de büszke vagyok arra amit elértem. A családom mindig is támogatott és segített bármi is történt. Sajnos 2 éve elhunytak egy csúnya autó balesetben, a haláluk rettenetesen megviselt. Sajnos ez rá ment a karrierem első felére így nehezen sikerült vissza kerülnöm ebbe a szakmába, de a régi főnököm teljesen jól kezelte a helyzetet így próbált segíteni az elejébe. 5 éve lassa alkotunk egy párt Charles Leclerc a monacói forma 1-es pilótával, és nagyjából 3 hónapja kérte meg a kezem Párizsba. Nem mondanám hogy a kapcsolatunk mindig is tökéletes volt, de 5 év után nem annyira csodálkozom hogy vannak komolyabb vitáink is. Leginkább azért haragszik mert sose vagyok a futamain hiába mondom neki hogy a munkám miatt nem tehetem, de sose érti meg. Anyukám imádta Charlest mindig azt mondta hogy egy jól nevelt fiú akiben nagyon sok lehetőség van, és hogy megtaláltam a főnyereményt de apa sose kedvelte. Charles minden alkalommal próbált a kedvére tenni sose kedvelte meg igazán,mindig mondta hogy gyanús neki és egyáltalán nem szimpatikus de egy idő után el kellett fogadnia de mindig kifejezte hogy nem kedveli. Én pedig úgy voltam vele hogy apa már csak öregszik és nem mindenkit fog ugyan úgy kedvelni és istenemre esküszöm hogy egyre mogorvább lett,de velem mindig ugyan úgy beszélt hisz én voltam az egyetlen lánya. Van egy bátyám de már 4 éve elvonon van hisz erősen drog függő volt , sokszor próbáltam neki segíteni de ő is pont ugyan olyan makacs mint én, semmilyen segítséget nem fogad el. Az elmúlt időszak nem fog számomra könnyű hisz teljesen fura volt új modellek közé bekerülni akik sokkal profibbak mint én, volt amelyik teljesen lenézett. Idén úgy gondoltam hogy a legfontosabb eseményeket vállalom el Charles miatt. Szóval megígértem Charlesnak hogy minden futamára elkisérem és ott leszek hogy támogassam,azt hittem örülni fog neki hogy ott tudok lenni de még csak egy csepp boldogságot nem láttam az arcán mikor elújságoltam neki. Kezdtem úgy érezni hogy ez a kapcsolat zátonyra futott. De reménykedem benne hogy megtudjuk oldani de most az a fontos hogy mindent össze pakoljak Bahreinibe mert úgy is tudom hogy valamit itthon hagyok
-Charles drágám te már össze is pakoltál?
-Igen képzeld én nem te vagyok
-Megint kezded?
-Mit megint? Megint nagy a szád
-Befejezted végre te féreg? 5 év alatt egyszer viselkedtél így ha már nem vagyok jó minek vagyunk még együtt?!-kértem számon de már húztam le a gyűrűmet
-Sajnálom de kérlek ne húzd le az ujjadról
-Mindig ugyan ezeket a köröket futjuk végig mindig sajnálom, ezzel már nem tudod megoldani
-Akkor hogyan?
-Úgy hogy békén hagysz
-De ne már Bella kérlek
-Ma külön alszom reggel pedig indulunk
-Ahj-hallottam ahogy sóhajtozik de különösebben nem foglalkoztam vele. Mindig ezt csinálja menjen másik csajhoz nem kötelező velem maradni. Szeretem de mostanában elviselhetetlen. Hamar ágyba kerültem, de nem tudtam aludni mert az ágy másik felén Charles egyfolytába forgolodik. Nagy nehezen sikerült abba hagynia én pedig nyugodtan tudtam aludni.

Úton vagyunk Bahreinibe Charles alszik én pedig figyelem őt. Reggel megint kedves volt és teljesen más volt mint tegnap lehet menstruál, bár a férfiak nem tudnak. Tudom hogy Charles idén is világbajnok akar lenni hisz tavaly megszerezte az első világbajonki címét talán akkor láttam igazán boldognak. Nagyon elgondolkodtam hisz csak azt vettem észre hogy Charles nekem integet
-Minden rendben?
-Persze minden oke csak agyalok
-Nyugi minden rendben van
-Izgulsz a futam miatt?
-Nagyon hisz jónak kell lennem
-Jó is leszel-majd előre hajóltam majd megszóritottam a kezét

4 óra repülő út múlva megérkeztünk majd már szálltunk is be a kocsiba. Az egész út csendben telt, Charles egyáltalán nem szolt hozzám. Megérkeztünk a gyönyörű hotelbe majd kiszálltunk és el is vették tőlünk a csomagokat. Mikor beléptunk egyszerűen tátva maradt a szám, sok szép hotelbe jártam de ez eddig a legszebb olyan gyönyörű és letisztult
-Mindjárt jövök-mondta Charles majd mire észbe kaptam el is tűnt. Elkezdtem megnézni jött e valami üzenetem majd hirtelen nekem jött valaki
-Elnézést neharagudj-hallottam meg a hátam mögött majd megfordultam
-Én bocsánat megálltam az út közepén-mondtam mosolyogva de fel kellett nagyon néznem hisz lehet hogy 175 cm vagyok de a szakmába is én vagyok a legalacsonyabb. De ez a srác volt 185 cm fölött volt
-Jajj neharagudj George Russell
-Arabella Árisz-ráztam vele kezet
-Gyönyörű neved van mint te
-Ohh köszönöm-mondtam elpirulva
-Itt meg mi folyik?- hallottam meg egy dühös hangot a háttérben...

És meg is hoztam az első részt. Nektek eddig hogy tetszik? Őszintén szólva rengetek ötletem van de érdekelni ti mit szóltok most az első részhez tudom még nem sokat írtam. Remélem mindenkinek jól telt a napja. Puszi❤️

My refuge(félbe Hagyva)Where stories live. Discover now