First Love

1. : Előzmények

Az életem gyökeresen megváltozott. Elköltöztünk egy számomra teljesen idegen helyre,annyira idegen volt , hogy még csak nem is hallottam róla sohasem. Pedig állítólag ez egy híres város. Kicsi , de híres.
...
Körbe néztem , és nem tudtam elképzelni,hogy miről lehet annyira híres ez a városnak nevezett valami. De annyira nem érdekelt. Csak be akartam vonulni a szobámba és egyedül akartam lenni. Anyámat megtudtam volna ölni. Elszakított a legjobb barátaimtól, a családom nagy részétől, a helytől ahova a gyönyörű emlékek fűznek. És megfosztott az életem legfontosabb részétől, a tánctól is ... Mindezt egy férfi miatt, akit sosem kedveltem.

Bementem a szobámba. Nem volt ott semmi, csak egy matrac. 'Hát ez fantasztikus'- gondoltam magamba , majd inkább elmentem fürdeni.
....

Másnap beiratkoztam az iskolába. Abba az iskolába,ahonnan egyetlen embert ismertem, ő is 3 évvel alattam járt. Választási lehetőségem nem is volt,anyám eldöntötte nekem melyik suli lesz jó.
Hát mit ne mondjak , életem legrosszabb 2 éve volt.
Nem vagyok és nem is voltam soha szép ,így nehezen fogadtak el a lányok, a fiúk pedig szinte szóba se álltak velem.
Lassan ,de szereztem magamnak barátokat. Késöbb kiderült sokkal inkább csak annak tűntek. .. Minden annyira másvolt, még a csengő is.

Tesiórán a lányok elkezdtek faggatni.Minden kérdésükre válaszoltam. Mikor a táncra került a sor,elmeséltem meddig és miket táncoltam.
- És szeretnél még táncolni? - kérdezte az egyik lány . Miféle hülye kérdés,hát persze ,hogyne szeretnék.
- Persze. - válaszoltam
Mondták az ölteteket hol tudnék szendvedélyemnek élni, de valahogy tudtam úgyse lesz belőle semmi.
A lehetőségek között volt egy olyan,ahova nem akarták hogy menjek. Nem azért,mert rossz lenne, pusztán csak jót akartak.
- Az összes lány aki oda jár megvolt már neki.
- Én nem lennék.

Hát persze. Nem lennék... Álltam a szavam ...