Reggelem kurva jól indult. Ha vissza gondolok a tegnapra azonnal kiráz a hideg.
Viszont cikáznak bennem a gondolatok.
Mivan ha lebukunk?
Vagy mégrosszabb mivan ha rajta kap minket anya miközben szexelünk?
-Kislányom gyere le a konyhába.
Mi a fasz jaajjj remélem hogy nem tudnak semmit, igazából ha újra megtörténne nem bannám.
De mégis csak a mostohatestvérem..
-Persze anya, pillanat!
Remélem nem olyan köcsög, hogy elmondja mi történt.
Gyorsan felöltöztem és remegő léptekkel mentem le a lépcsőn.
Anyáék az asztalnál ülnek velük együtt Conrad is ott van.
-Gyere kicsim ülj le. Szólal meg anya.
A szívem majd ki ugrik a helyeről.
Le ülök a székre és megszólal apa.
-Kislányom annyira sajnálom.
-Mivan már mondjátok.
A sírás kerülget. Conrad persze egyből észre vette, egyszercsak érzem hogy megfogja a combom.
Valahogy minden problémám megszűnik. Csak arra tudok gondolni hogy most megcsokolnám utanna le vetkőztetném és neki adnám magam.
-Apádat kiengedték a börtönből..
Amikor anyám kiejti ezt a mondatot a szívem darabokra esik.
Hogy a faszomba engedhették ki?
Már megszólalni sem tudok gyorsan felpattanok a székről és futok a szobám ajtajáig.
Magam után csapom.
Egyszerűen nem tudom elhinni.
Hogy engedhették ki? Az életemet tönkre tette. Nem tudtam vissza tartani a sírást.
Ekkor hallottam hogy valaki kopog.
-Kicsilány jól vagy?
Nem tudok megszólalni. Inkább megfogok az éjjeli asztalon lévő kis dobozt.
Be rohanok vele a fürdőszobába.
A sírástól már nem kapok levegőt.
A dobozból elő veszem a borotva pengém.
Amikor ezt teszem az agyam kikapcsol olyan mint egy stressz levezetés. Ilyenkor nem tudom hol a határ. Sokszor be kötött kézzel kell mennem ide, oda.
Anyuék soha nem kérdezték mi történt.
Hallom ahogy kinyitódik a szóban ajtaja.
A faszomba!
Gyorsan be zárom a fürdőszoba ajtaját.
-Hé..kicsilány
Megszólalni még mindig nem tudok.. Már annyira fáj a karom mint még soha.
-Nyizsd ki az ajtót. Kérlek..
Hallom a hangján hogy fáj neki, tudja mit csinálok.
-Anyáék elmentek..
Milyen szülő az amikor egyedül hagyja a gyerekét főleg ilyen helyzetbe?
-Bisztos? Megszólaltam fájdalmas és szipogó hangal.
Tudom hogy Conradban megbízhatok.
-Az életemre eszküszöm kicsi...
Öszintén félek kinyitni az ajtót..
Félek mit fog szólni.
-Nyizsd ki az ajtót látni akarom mit csinálsz ott bent ahelyett hogy belém karolnál és ki sírnád magad.
Ez a mondata nagyon üt.
-Nem akarod látni hidd el.
-Hidd el szeretném, szeretném, hogy a penge helyett én legyek ott.
Lassan kinyitom az ajtót.
Amikor megpillant látom rajta, hogy ez nagyon fáj neki amit lát.
-Úristen...Kicsilány...
Nem csodálom, hogy így megvan lepve nincs hozzá szokva.
Vérző kézzel és combal állok elötte. Ahogyan fel keltem egy hatalmas vértócsa áll.
-Gyere ide.
Meglepődök, magához húzott és olyan szorosan őlelt mint még senki más.
Aztán megfogta óvatosan a kezem és egy vizes zsepkendővel le törölte a vért. Annyira kibaszott sexy és aranyos.
Be kötötte a kezem. Egy szót sem tudtam hozzászólni de ő sem hozzám. Amikor megszólal.
-kicsilány gyere búj be az ágyba.
Nem látja de belűről ragyogok.
-Tanárúr magának nincs órája?
-De van pici. De te sokkal fontosabb vagy.
Amikor ezt a szót kiejti a szaján bár mennyire is fáj a karom megcsókolom.
