Fél év

26.

Már este felé járt az idő mikor a férfiak visszaértek.
Brin kopogtatott az ajtómon-aki a kocka nő volt-és sajnálatos módon felkeltette a délutáni szundimból.
Sietetett, és eléggé ijedt volt az arca úgyhogy gyorsan leszaladtam a lenti bárba ami ismét megtelt élettel, de most nem foglalkoztam semmivel, csak a sarokban ülő, alkoholt kortyolgató csapattal.

- Mi történt?-Rángattam fel magamra a pulóveremet. Chris mellé ültem le aki a szokásosnál nyugodtabb volt a többiekkel ellentétben. Ez rossz hír volt, mivel ő egy idegbeteg állat.
Összevont szemöldökkel mértem végig a lehorzsolt öklét.

- David elmondja.-Válaszolta, mire David,-hát persze David!-megforgatta a szemét.

- Mire odaértünk az olasz már indulóban volt. Épphogy sikerült elkapnunk, de sikerült, és.. kiderült, hogy Morrison tényleg átkúrta őket.
Megszerezte tőlük a támogatást, de kizárta őket a bizniszből. Az olasz nem akart többet mondani úgyhogy..-Szétverték őt.-Kiderült, hogy az olaszok meg akarták bosszulni az apád, de ő gyorsabb volt és felszívódott. Valószínűleg már a támadást szervezi, vagy mit tudom én. Az olasz szerint nagy csata lesz.-Sóhajtotta fáradtan. Remek. Ez egyre jobb.

- És most mi lesz?-Néztem körbe.
Ha jól értem apám mindent le akar igázni. És mi erre mit cselekszünk? Beszélnem kéne Logenékkel, bár az ikrek már fixen megtették. Kellek én még ide egyáltalán? Ez sokkal veszélyesebb mint hittem.

- Még nincs vége.-Rázta a fejét Brin. Felvontam a  szemödököm.
Az egyik iker megszólalt.

- A tanács bele fog folyni, és az apád után küldenek egy csapatot. Az egyik tag vezeti őket ami nem jelent jót. Viszont még nem tudni hol van.

- Ja, és az olaszok pikkelnek ránk mivel összevertük az egyiküket.-Tette hozzá David, mire kikerekedtek a szemeim.

- És mi még itt ücsörgünk?-Kiáltottam fel. Bármikor megtalálhatnak minket a bosszújukkal!

- Indulunk is.-Köszörülte meg a torkát Chris.-Mindenki összeszedi a cuccát, és öt perc múlva lent találkozunk.

- És mégis hova megyünk?-Fordultam hozzá.

- A lakásomba.-Ó! Bocs. Nyilván itt is van egy luxusvillája...

****

Chris apartmanja New York szélén volt, és hatalmas volt. Egy három szintes lakás rohadt sok szobával. És kérdem én, minek neki ennyi szaros szoba?

Csak forgattam a szemem a drága dolgok láttán, de azért a kilátás egész szép volt.
Bevezetett minket egy tárgyaló terembe, és körbe vettük a középen kévő hosszúkás asztalt.

- Mondom mi lesz.-Dörmögte. A vicces az volt, hogy mindenki hallgatott rá.-Ti elmentek a fegyverekért amit beszéltünk, ti pedig találkoztok az összekötő emberrel.-Az előbbit az ikernek mondta, az utóbbit pedig nekem és Davidnek. Elvileg van valami ember aki megmondja mikor vagyunk biztonságban annyira, hogy elmehessünk a reptérre.-Te pedig csináld amit csinálnod kell.-Mondta Brinnek.-Én elintézek pár dolgot.

Bólintottunk.
New York hatalmas volt és veszélyes, főleg éjjel, és most még az olasz maffia is vadászott ránk. Az anyag amit elloptak apámtól, tele volt a pénzügyi dolgaival, meg a terveiről, de a fájlokat sajnos törölték mielőtt még Biran rá tudott volna nézni. Az biztos, hogy apámnak profi csapata van. Ez azért kicsit ijesztő.

David megállt mellettem, és lenézett rám.
Indulnunk kellett. Sóhajottam, majd egy, utolsó pillantást vetettem Chrisre aki már amúgyis engem nézett, majd a többieket követve kisétáltam a biztonságos lakásból.
A pisztolyom még mindig a kabátom alatt volt, és semmi pénzért nem adtam volna oda senkinek. Megnyugtatott a tudat, hogy nem vagyok védtelen.

Daviddel kocsiba szálltunk, és elindultunk a belvárosba. Valami sikátortba találkoztunk. Szupi!

- Csendes vagy.-Állapította meg David.

- Csak megtanultam viselkedni.-Gúnyolódtam. Nagyon fura volt ez a szitu, és nem tudtam, hogyan kezeljem.

- Tudod nem sokat hallottunk rólad azóta.-Nem néztem rá, szigorúan az utat figyeltem. Nem volt kedvem ehez. Rég volt már.-Alyssa jobban van már.-A szívem hevesen kezdett dobogni, és olyan érzésem volt mintha egy rohadt nagy teher gördült volna le rólam.

- Igen?-Kérdeztem tetetett érdektelenséggel.

- Igen. Teljesen fel fog épülni, csak egy kis idő kell.-Magamban mélyet sóhajtottam.-Tudod Chris elviselhetetlen volt.

- Mikor nem az.-Forgattam a szemem.

- Most más volt. Azután kezdődött, hogy elmentél.-Inkább nem reagáltam erre. Chrissel bonyolult volt a kapcsolatunk, és nem akartam ezzel az emberrel feszegetni.

- Kivel találkozunk?-Tereltem a témát.

- A főnök egyik emberével. Ő olyan háttérben meghúzódó megfigyelő. Tudja mikor mi a helyzet.

- És azután?

- Vissza megyünk.

- Hova?-Tudta miért kérdezem. Én északról jöttem, ők pedig délről. Újra ketté kell válnunk.

- Azt majd Chris kitalálja.

Innentől nem folytatódott a beszélgetés, csak feszült csendben haladtunk a belváros tömött utcáin.
Úgy húsz perccel később David lehúzódott egy üresebb utca elején, és leállította az autót. Sötét volt és hideg, én pedig őszintén nem éreztem magam valami biztonságban. Legszívesebben az autóban maradtam volna remegve, de ez nem igen illett volna az új imidzsemhez.

- Itt balra.-Fordult le David egy rövidebb séta után egy sikátorba. A sikátor hosszú volt, és sötét, a tetején pedig a fényben valami köd gomolygott. Pont mint egy horrorfilmben.
Szupi.

- És..-Forgolódtam idegesen.-Ugye nem baj, ha feláldozlak téged ha valami ellenséget látok.-David csak nevetett rajtam, én viszont teljesen komolyan gondoltam.
Aztán megláttam egy alakot aki kilépett a sötétből.

- Fox.-Bólintott David. Én valami hellót motyogtam.-Na mid van?-És akkor valami olyan kódnyelvvel átitatott beszéddel kezdtek kommunikálni, hogy inkább nem is próbáltam megfejteni.
Ha jól értettem az olaszok felszívódtak, ami annyit tesz nem kergetnek minket aminek amúgy örülünk, szóval húzhatunk haza.
Aztán volt egy kis bla bla bla meg minden, én pedig mire végeztek már hat szellemet is felfedeztem.(az egyik az árnyékom volt)

- Vigyázz magadra.-Vette búcsúzóra a figurát David.

- Ti is.-Bólintott Fox, majd el is tűnt a sikátorban.

- Na ezzel meg is volnánk!-Mondta vidáman Dav.

- Mond csak, én ehez minek kellettem pontosan?-Húztam fel a szemöldöm érdeklődve.

- Hogy ne legyél láb alatt.-Felhorkantam.
Hogy én? Soha! Ch.

- Mielőtt még kötöszködni kezdenél sietnünk kell! Nem tudni mennyi időnk van amíg nyomtalanul eltűnhetünk. Sokaknak feltűnt, hogy itt vagyunk és kutakodni fognak.
Az lesz a legjobb ha elhúzunk innen.

Inkább befogtam a számat.

Háromnegyed óra múlva már a lakás előtt parkoltunk, és próbáltuk elérni Christ, de nem válaszolt semmire, ezért bementünk a lakásába.
Kezdtem kissé parázni, mivel senkinek nem mondta hova megy, és már jóval elmúlt hajnali három.
A lakásban már ott várt ránk az ikrek meg a kocka nő, de Chrisnek semmi nyoma nem volt.

Mi pedig eléggé aggódni kezdtünk.