Ahogy Putyin beront a kózházba, majdnem üvölt a recepcióssal:
- Hol van Orbán Viktor?!
A recepciós félve mutat a 208-as szobához, amiben Orbán fekszik. Putyin sétál (rohan mint a veszett kutya a megrohadt fasírt után) a szobához. Orbán alszik, mint a medve télen, de ne is érdekeljen, ugyanis Putyin féltve, aggódva kelti fel.
- Pst... Orbán! Hiányzol! - nem kel fel - Édesem... Kincsem... Baba... Szerelmem - kinyitja a szemét. Orbán csodálkozva néz rá, ahogy az exe mellette, mosolyogva próbálja kifejezni kedves szavakkal azt, hogy most kurvára ki kéne kelni abból a kibebaszott ágyból, mert van esély arra, hogy visszaszerezze attól a 8keri cigánytól Putyint.
- O-Oppa? - Orbán stutters.
- Igen, baba, én vagyok az. - nevetve válaszol Puytin, amint Orbán átöleli. Az ölelést félbeszakítja egy nővérkének a cselekedete: megnyomta a vészjelző gombot.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - sikít a nővér. - BETÖRŐ A 208-AS SZOBÁBAN ORBÁNNÁL!!
- Nem vagyok betörő, látogató vagyok... - fogja vissza nevetését Puytin.
- Igen, ő a... - Orbán megáll, ránéz Puytinra, aki sóhajt.
- Az egyik barátja. - mondja Putyin...
Ahogy a fiatal orvosnő kisétál, Orbánon látszódott, hogy szomorú, amiért Putyin csak a barátjaként kezeli őt és semmi másként. Tudta, hogy mostmár nem lehetnek együtt.
- Orbán... - szólal meg Putyin, mire Orbán felnéz. - Csak ezért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, amiért ott hagytalak. Találtam más valakit, ugyanis nem akartam egy várandós emberrel lenni együtt, ráadásul at iskolában. Nem mondtam el senkinek, hogy babát vársz, nem fognak érte cikizni amíg ki nem derül. De... kérlek, ne öld meg őt. - jelenti ki Putyin. Hát tesó, te úgy elkéstél mint én az iskolából.
- P-Putyin... én sajnálom, de... már nincs a pocakomban... - néz el Orbán.
- M-Mi? - most Putyin dadog.
- Bocsánat... - kér megint bocsánatot Orbán, szipogva.
- Nem, nem baj... nekem nem baj, te döntésed volt, nem az enyém. Semelyikünk sem állt készen erre a gyerekre, nem azt mondom hogy helyesen döntöttél, de számunkra mindenképpen jó, rendben? - nyugtatja Putyin Orbánt. Hirtelen Putyin telefonja csörög, a mostani szerelme, Karácsony hívja, Orbán ősi ellensége.
- Heló, bébi. Mizu? - változik hirtelen menővé, keménnyé és szexivé Putyin. - Jó, rendben. Várj... mi? - lepődik meg. - Nem is vagyok kórházban. - hazudik. - A snapchat...? A büdös kurva anyját... - suttogja magában. - Tudod, feldagadt a... faszom, igen! Feldagadt a faszom, ezért... bejöttem! - magyaráz és hazudik, még mindig a telefonba. - NE! SZÍVEM NE GYERE IDE! - mondja ijedten, viszont a telefon másik végén Karácsony lerakta, és elindult a kórházhoz.
- Fel van dagadva a hímnemiszerved...? - Orbán kicsit... öhm, megvan lepődve (pénisz).
- Nem, dehogy, ki kellett magyarázzam magamat valahogy, mert a kurva Snapchat kijelezte, hogy hol vagyok. Geci törlöm az appot az már biztos. Viszont most ha meglát minket együtt, akkor nekem végem... Karácsony tudod nagyon féltékeny tud len- - szakítja félbe Orbán.
- KARÁCSONY?! MÁRMINT A GERI? - üvölt rá Orbán.
- Igen? - Putyin mondja meglepődve és összezavarodva, majd rájön. - Jajj!! Bocsánat nem tudtam!! Tényleg, nem azért jöttem össze vele hogy még jobban bánjad, szó sincs erről!! - védekezik Putyin.
- Akkor miért?!?! - kérdezi Orbán.
- Mert szerintem nagyon kedves és... jól is néz ki, de csak ennyi... - mondja Putyin, mire berontanak aggódva az ajtón. Karácsony tényleg bevette, hogy Putyin azért van kórházba, mert feldagadta a pénisze... (pénisz UwU)
