Egy régi korban, hol béke és nyugalom honol, a legnagyobb királyság, Amangra a legszebb tájak és a legtehetségesebb kardforgatók országa. E vidék híres a királyi család helyes döntéseiről és a különleges, világtörténelemmé vált múltjáról. Mindenki i...
Lily lélegzet-visszafojtva nézte a hatalmas, pompázatosan mesterire sikeredett királyi palotát. De nem csak ő tett így: minden szempár arrafelé szegeződött. A fémszínű, egy-két helyen kékes-zöldes rózsaablakokkal ékesített emeletek sokasága valóban ámulatba ejtő volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szívesen ámuldoztak volna még az emberek a szemet gyönyörködtető építményen, de ekkor előlépett egy, a kitüntetéseit látva valószínűleg magasabb ranggal rendelkező férfi.
-Tisztelt Amangra népe, kedves egybegyűltek! – kezdte meg mondandóját jó hangosan az úr, mire mindenki rá fókuszált- A nevem Albert Forster, én felelek az újoncok kiképzéséért, valamint én vagyok 23. katonai osztag parancsnoka is. A kezdetektől fennálló hagyomány értelmében ma megrendezésre kerül a 113. Királyi Edzés, melynek ismét a Jessel-félszigeti királyi palota ad otthont. Örömmel látom, hogy idén is ilyen sokan gyűltünk össze. Kérem, hogy a testőrségi-és seregbeli munkára vágyók a bal oldalra álljanak, a cseléd-és inasmunkára jelentkezők pedig a jobb oldalon várják a részletesebb tájékoztatót! Mindenkinek sok szerencsét, és sikeres napot kívánok! A bal oldalon állók kövessenek! – intett – ezek szerint – Albert Forster, mire mindenki a maga irányába ment. A hölgyek mindegyike a jobb kéz irányába tipegett, csak egy valaki nem: a mi Lilynk először habozott, de mégis odalépett a férfitömeg mögé. Lesütött szemmel tűrte a furcsálló tekinteteket, miközben egy ismét nagy területű, néhol hiányos pázsittal rendelkező, eléggé rétre hasonlító helyre érkeztek. A nyomok alapján ez lehet az edzőhelyszín – állapította meg magában Lily.
De ismét nem sok ideje volt a frissen érkezetteknek bámészkodni, mert Albert úr megint felszólalt:
-Akkor most jöjjön a részletesebb tájékoztató! – emelte fel hangját – Mint már mindenki tudja, csak a karddal legalább kezdő szinten bánó embereket vesszük fel. Ez nem egy kiképzőtábor! Aki nem tud kardot forgatni, az vissza is fordulhat. Nálunk a kiképzés nem a nulláról indul!– mondta, mire két-három ember hátat is fordított a tömegnek, de ezzel mit sem törődve figyelt tovább mindenki –Csak azoknak áll nyitva ma ez a kapu, akik becsületesen és tisztelettudóan bánnak ellenfelükkel! Az erőszakot és önkontrollt nem mutató magatartás ide nem megfelelő! Emellett az elsősegélynyújtás is része a mai vizsgának! Aki ehhez sem ért, az is nyugodtan hazamehet! – ekkor viszont nem lépett hátra senki. Minden legény – és Lily – magabiztosan, kihúzott háttal nézték Albert urat. – Rendben. Majd úgy is minden kiderül a tesztek közben. Ezennel át is adom a szót egyik segítő társamnak, a 21. katonai osztag parancsnokának, Joseph Starmannek. – fejezte be mondandóját Albert úr, majd helyet cserélt az imént említett férfival.
-Jól van. Mint ahogy azt már gondolom hallották, a legelső fordulóban erőnléti felmérést tartunk. Ez futásból, kötélmászásból, és úszásból áll. A második fordulóban, a kardvívásnál párokban fogják összemérni tudásukat. Minden párból a győztes jut tovább, egyenesen a harmadik és egyben utolsó fordulóba, az elsősegélynyújtás-teszt helyszínére, azaz más néven az ápolói sarok felé. Ott az ápolóink fogják önöket megmérettetni. Nos, ennyiből állna a mi felvételi vizsgánk. Van kérdés? – kérdezte Joseph, aki sokkal fiatalabb volt, mint Albert úr. Nem lehetett idősebb Lilynél, maximum két-három évvel, és már osztagparancsnok. Biztosan nagyon tehetséges – gondolta magában Lily. Önmagában a tesztelemek nem sokkolták vagy ilyesmi, de azért mégiscsak félt, hogy lányként mi lesz itt vele. A felhívásban nem volt kiemelve, hogy nők nem vehetnek részt. Szóval csak nem dobják őt ki, amint észreveszik a kilétét.
