𝐀 𝐊𝐚𝐫𝐚́𝐜𝐬𝐨𝐧𝐲 𝐑𝐞𝐣𝐭𝐞́𝐥𝐲𝐞 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Mr. Csontigheteró

-Mit szeretnél enni vacsorára? -kérdeztem Jungkooktól, miközben almás fahéjas teát ittunk este a bejárati ajtó előtti lépcsőn.

-Nem tudom. Valami tésztát. -vont vállat.

-Megcsináljam, vagy segítesz elkészíteni?

-Egyértelműen segítek. -jelentette ki.

-Szóval ez ilyen egyértelmű? -vontam fel a szemöldökömet.

-Hát persze.

-Oké. Kook... -sóhajtottam fel.

-Hm?

-Miért viselkedsz velem így? -kérdeztem halkan.

-Hát... mert. Nem tudom, szerintem nincs ebben semmi furcsa. -vont vállat.

-Egész nap rajtam lógtál, de konkrétan. Nincs vele semmi bajom, de sokszor loptál ám tőlem csókot is a mai nap. Ilyet csak azok csinálnak, akik éreznek egymás iránt valamit. -világosítottam fel.

-Vonzó férfi vagy, Jimin. Erről nincs több mondanivalóm.

-Kedvelsz?

-Még nem tudom. Nem igazán érzek testi vonzalmon kívül mást irántad, de ez még nem jelenti azt, hogy ez nem fog változni. Mellesleg csak 1 napja történt ez az áttörést köztünk. Még nagyon friss számomra ez az egész. Viszont egy biztos, én sosem szeretnélek kihasználni téged. Én nem vagyok ilyen. -simított a hátamra.

-Oké, rendben. De... nem is furcsa, hogy egy veled azonos neművel kell ilyeneket tenned?

-Igazából... nem. Már bocsánat, hogy ezt mondom, de te inkább nőies vagy, mint férfias emiatt pedig nem érzem úgy, mintha egy full férfias férfival lennék együtt. Így sokkal jobb és könnyebb minden. -magyarázta.

-Végülis, igazad van. Tényleg nem vagyok egy izmos és férfias ember. De ez ellen nem tudok és nem is akarok mit tenni. -vontam vállat.

-Ne is akarj tenni ez ellen semmit. Te így vagy jó. Így pont jó vagy. -méregetett engem.

-Ha te is így látod... -mosolyodtam el. -Megittad már a teádat?

-Igen. És te?

-Én is. Lassan készíteni kéne már a vacsorát is. -keltem fel a lépcsőről.

-Jó, de még egy kicsit maradjunk itt. Olyan idilli ez az este. -húzott vissza maga mellé, majd a bögréinket lerakta a másik felére.

-Én már nem is annyira látom ennek a helynek a varázsát... -sóhajtottam egy nagyot.

-Mi? Miért?

-Amióta Juno meghalt és amióta rájöttünk, hogy miről szól a könyv... valahogy elment ettől a helytől a kedvem egy kicsit. Pedig itt minden tökéletes. -húztam el a számat.

-Megértem. Én is megijedtem először, de aztán úgy gondoltam, hogy történjen, aminek történnie kell, én már nem fogok meglepődni semmin. -bólogatott magabiztosan.

-Semmin? -vigyorodtam el sunyin.

-Hát, igen. -pillantott rám a fekete hajú, mire én a semmiből áthuppantam az ölébe és mohón megcsókoltam őt.

-Még ez sem lepett meg? -kérdeztem kacéran.

-Rácáfoltál. Ezen most mégis meglepődtem, de jó értelemben. -csókolt vissza, ami miatt egy heves csókcsatába kezdtünk, miközben közelebb csúsztunk egymáshoz amennyire még lehetett.

Hiába lopott ma már tőlem több csókot is Jungkook, én egyszerűen nem tudok betelni vele és szerintem ő sem.

Valami olyasmit fedeztünk fel, aminek mind a ketten a függői lettünk. Felfedeztük, hogy egymást csókolni maga az eufória.
Olyankor mindig 4. vagy az 5. dimenzióban érzem magamat, egy földön túli világban, ahol nincs olyan, hogy rossz. Ott csak a töménytelen élvezet és a pozitív érzések uralkodnak.

Jungkook csókja mindig elfeledteti velem minden búmat és egyszerűen annyira leköt, és leláncol, hogy már szinte fizikailag érzem azt.

Most is éppen egy ilyen pillanatot élünk meg és szerintem ennek nem fog egy hamar vége lenni.

Mintha újra visszacsöppentünk volna a szemtelen tinédzserek világába, ahol még csak most fedezzük fel, hogy milyen az intim örömszerzés. Esküszöm mi is úgy viselkedünk egymással.

Tegnap kipróbáltuk a csókot, most meg már folyton egymáson lógunk.

Engem ez egyáltalán nem zavar, sőt inkább örülök is neki, hiszen én azt hiszem, hogy kezdek Kook iránt egyre többet érezni.

Lehet, hogy ezt nem kéne, de az érzéseimnek és a szívemnek nem tudok megálljt parancsolni, hiába akarnék.

-J..Jungkook... álj! -váltam el tőle nagy nehezen.

-Valami baj van?

-Csak... kaját kéne már csinálni. -szálltam ki az öléből.

-Most lekoptatsz engem? -háborodott fel.

-Dehogyis. Éhes vagyok. Enni szeretnék. -húztam fel őt a földről, majd beterelgettem a konyhába, miközben hoztam magammal az üres bögréinket, amit a mosogatóba raktam.

-Ah, Jimin... Majd főzünk később. -fogott a csuklómra és maga felé fordított.

-Jungkook, most vagyok éhes, nem később. Este azt csinálhatsz, amit akarsz, de most főzni fogunk. -szögeztem le.

-Azt csinálhatok, amit akarok? -vonta fel az egyik szemöldökét egy kicsit perverzen.

-Mióta lettél te ilyen? Ez még túl szokatlan tőled te Mr. Csontigheteró. -kuncogtam.

-Még nem vagyok azért annyira öreg új dolgok kipróbálásához. Ez csak egy kis változatosság a szexuális életemben.

-Csak az?

-Hát... Majd meglátjuk. -vont egy szoros ölelésbe.

-Megbolondítasz engem, komolyan mondom. -motyogtam a mellkasába.

-Most miért?

-Nem tudom. Túl vonzó vagy...