𝐀 𝐊𝐚𝐫𝐚́𝐜𝐬𝐨𝐧𝐲 𝐑𝐞𝐣𝐭𝐞́𝐥𝐲𝐞 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Ráébredés

Reggel arra ébredtem, hogy Jungkook mocorogni kezdett közvetlen mellettem.

-Felébredtél? -kérdezte tőlem rekedtes hangon.

-Igen, de nem baj. Már úgyis épp ideje volt. -fordultam felé, így szembe kerültem tökéletes testével és aranyos arcával, amivel a szemem nem tudott betelni.

-Hogy aludtál? -karolt át egyik kezével, majd a hátamat kezdte simogatni.

-Nagyon jól. Egészen kipihent vagyok most. És te? -mosolyodtam el.

-Ugyanez. Nagyon nyugodtan érzem magamat, pedig általában mindig idegeskedek valamin. Egyébként... fáj... itt? -simított le hátsó felemre.

-Egy kicsit, de kibírható. -kuncogtam aranyosságán.

-Akkor jó. -sóhajtott egy hatalmasat.

-Bánt valami? -kérdeztem aggódva, mikor felpillantottam elgondolkozott arcára.

-Csak... Csak most nem tudom, hogy mit érzek. -nézett rám.

-Hogy érted ezt?

-Mármint... Tényleg heteró vagyok elvileg, de... veled minden olyan más. A feleségem volt kábé az egyetlen nő az életemben, de még vele sem éreztem azt, amit most veled. Már több hete vagyunk itt egymásra utalva és ez alatt az idő alatt rengeteg minden átfutott a gondolatain közt. Olyan gyönyörű vagy, bassza meg. Ez volt az első, ami megfogott. A kinézeted. És én nagyon megijedtem, mert még sosem gondoltam ilyet egy férfiról ezelőtt. Nem hinném, hogy létezik más velem azonos nemű ember, akiről ezt gondolnám. Szerintem csak te vagy az egyetlen, aki ilyen szinten el tudott varázsolni engem. A másik meg a veled való beszélgetések. Nagyon értelmes vagy és annyira jó, hogy szinte bármiről eltudtunk eddig beszélgetni. Számodra nincsenek tabu témák, mint Lorennél. Vele nagyjából semmiről nem lehetett beszélgetni, mert minden téma illetlen volt a számára. Így utólag belegondolva lehet, hogy akkor is beadtam volna a válási papírokat, ha nem csalt volna meg. Hiába szerettem őt és hiába volt szép és jó anyuka... veled ráébredtem arra, hogy ő tényleg nem hozzám való. Nekem nem ilyen ember kell. Nekem egy nyílt, őszinte, kedves és segítőkész ember kell, aki tele van ambíciókkal és benne van mindenféle kalandban. Én is ilyen vagyok, de Loren meg tökre be van zárkózva. -magyarázta hevesen.

-Én is ilyen vagyok. -bólogattam mosolyogva. -Én is ilyen vagyok és ilyen emberre várok már mióta, akivel színessé tehetem nem csak az én életemet, hanem az övét is. Csak sajnos nem hinném, hogy dobni fog a sors mellém ilyet. Rengeteg minden van még a bakancs listámon, viszont én azokat nem egyedül szeretném majd megvalósítani, hanem valaki olyannak, akivel kölcsönösen komolyan gondoljuk az életünket.

-Úgy látszik egy rugóra jár az agyunk, Jiminie. -nevetett fel a fekete hajú. -Tudod... Ha a sors úgy hozta volna, hogy az útjaink előbb keresztezték volna egymást. Én... szívesen lettem volna az a valaki, akivel majd leélheted az életed. -vallotta be.

-Tényleg? -lepődtem meg.

-Hát... igen. Igaz, hogy nem vagyok meleg, viszont... biszex még lehetek. -vont vállat.

-Az vagy?

-A tegnap este után már minden lehetséges. Gondolom ha élveztem veled a tegnapit az nem jelenthet mást.

-Végülis, igen... Na de azt mondtad, hogy más férfire nem tudnál így tekinteni.

-Ez igaz... Akkor nem tudom mi vagyok. Egy ember, aki heteró de igazából egy férfi érdekli őt. -nevetett fel.

-Ez a helyes definíció a nemi identitásodra. -kuncogtam. -Viszont a viccet félre téve, én most... tetszem neked? -váltottam át komolyra.

-Inkább fogalmazzunk úgy, hogy elég jól felkeltetted az érdeklődésemet. De ha így folytatod... -mosolyodott el sejtelmesen.

-Akkor mi lesz? -vigyorodtam el.

-Hát... -tornyosult fölém. -Nem is tudom... -harapta meg a nyakamat. -Talán ez... -csókolt meg engem szenvedélyesen, amit én egyből viszonoztam is, majd egy hosszú csókcsata után elváltunk egymástól -Hogyan lehetsz ennyire édes..? -ölelt magához, amit én csak egy hitetlen fejrázással díjaztam.

Mintha nem is az a Jungkook lenne itt velem, aki eddig volt.
Olyan most, mintha valami rózsaszínködben úszkálna.
Ennyire elvarázsoltam őt?

-Mi lenne, ha a mai nap csak itt fetrengenénk az ágyban és elveznénk egymás közelségét? -vetette fel az ötletet.

-Úgy viselkedsz most, mint egy szerelmes tinédzser. -simítottam az arcára.

-Mert az is vagyok. -puszilgatott engem össze vissza.

-Jungkook, ne. Mi bajod van? -próbáltam eltolni őt magamtól nevetve.

-Semmi. Csak túlságosan elveszed az eszemet.

-Aha, fogjad rám. -forgattam szemet.

-Pontosan ezt teszem. A te hibád. Te születtél ennyire tökéletesnek. -kulcsolta össze ujjainkat.

-Ne hozz zavarba. -pillantottam el róla.

-Pedig olyankor mégaranyosabb vagy. -csókolt meg engem újra, mire az ujjaimat kiszabadítottam Kook tenyeréből és a nyaka köré fontam a karjaimat.

Szenvedélyesen faltuk egymás ajkait, míg végül Kook elmélyítette a csókunkat újra és a felsőtestemet kezdte el simogatni.

-Még nem is mondtam, hogy milyen jól állnak rajtad a szívás nyomaim. -mért végig engem, miután eltávolodott egy kicsit tőlem.

-Oh, köszönöm. Ezek szerint már hozzád tartozom. -mosolyogtam rá.

-Hozzám tartozol? -vonta fel a szemöldökét.

-Az én szívemben én már a tiéd vagyok. -válaszoltam halkan.

-Jimin...

-Igen?

-Te hozzám tartozol mostantól. -hajolt az ajkaimra, mire nekem felfogni sem volt időm, hogy mit is mondott az előbb.