Közel a cél

157 13 1
                                    

-Hé, Jimin, te csaltál! -kiáltott fel másnap délelőtt Kook, miközben valami kártyajátékot játszottunk.

-Nem is. -füllentettem neki.

-Dehogynem, láttam a saját szemeimmel! -háborodott fel.

-Akkor valami baj van azzal a két szép szemeddel. -válaszoltam szemtelenül.

-Nekem aztán semmi baj sincs a látásommal. Na add csak ide a kártyáidat! -mászott közel hozzám, majd megpróbálta elvenni tőlem a kártyákat, de én nem adtam ám olyan könnyen oda őket.

-Jó, de ez így nem igazságos! -vágtam hozzá egy idő után a kartyapaklit. -Én hülye vagyok az ilyenekhez, és folyton te nyersz. -másztam az ölébe.

-Mit tegyek, ha egyszer mindenhez értek? -vont vállat kuncogva.

-Mindenhez értesz csak hozzám nem. -fújtam fel az arcomat durcásan.

-Azt csak hiszed. Hozzád is értek. Például most ebben a helyzetben ki tudlak engesztelni egy... csókkal. Jól tudom? -puszilt az ajkaimra.

-Hülye... Nem vagyok ám ilyen könnyen kapható. -motyogtam.

-Mhm, hát persze... -hajolt az ajkaimra, amit szenvedélyesen kezdett csókolni.

-Ne hidd, hogy ezzel mindent megoldasz te izomagy. -figyelmeztettem őt két csók közt.

-Szeretnél valami mást is? -kérdezte kacéran, majd újra birtokba vette szájamat.

-Talán...

-Talán? -vált el tőlem.

-Talán este. -suttogtam füle mellett.

-Vagy inkább most? -kuncogott.

-Nem, inkább este. -keltem ki az öléből, ám ő hamar visszahúzott magához.

-Nem mehetsz el innen. Ideláncoltalak, mostmár az enyém vagy. -ölelt meg engem szorosan.

-Ne légy már ilyen gyerekes, Kookie. Szomjas vagyok. -mocorogtam Kook ölében.

-Oh, megint csinálsz valami jó kis kávét vágyfokozóval ízesítve? -nevetett fel.

-Hülye... nem. Soha többet nem. Ezentúl mindig meg fogom nézni, hogy mit rakok az italokba.

-Miért..? Talán nem tetszett a múltkori? -lepődött meg a fekete hajú.

-De, nagyon tetszett, csak... úgy jobb lett volna, hogy nem egy ilyen szer hatására történt volna meg az első alkalmunk.

-Igazad van. Na de a lényeg az, hogy megtörtént és mind a ketten élveztük, nem igaz?

-De, végülis igaz.

-Szóval? Mit szólsz hozzá? Megismételjük este? -komolyodott el.

-Uhm... hát, ha te is szeretnéd... -vörösödtem el.

-Én szeretném. -motyogta.

-Én is. -suttogtam, majd egy szoros ölelésbe olvadtunk össze. -Kérdezhetek valami hülyeséget?

-Persze.

-Te... Te biztosan heteró voltál eddig?

-Miből gondolod, hogy nem voltam az? -kuncogott.

-Csak mert túl könnyen kezeled a mi helyzetünket.

-Nem minden ember megy el a sarokba rinyálni, mert rájött, hogy a másik nemhez is vonzódik.

-Pedig én ezt tettem anno. -húztam el a számat.

-Ezt most nem azért mondtam, Jimin. Nehogy félre értsd, én nem... -kezdett el magyarázkodni.

-Jól van, tudom. Csak mondtam. Viszont örülök, hogy te ilyen könnyen tudod kezelni ezt.

-Végülis mi értelme lenne annak, ha ezt a dolgot felfújnám? Ha egy fiú tetszett meg nekem, akkor egy fiú tetszett meg.... ez van. Nem fogom megtagadni magamtól ezt a fajta boldogságot egy buta erkölcsi cucc miatt. -magyarázta.

-Hogy lehetsz ennyire cuki és intelligens? -puszilgattam meg az arcát.

-Ezt én is kérdezhetném tőled. -simított az arcomra.

Jó pár pillanatig gyönyörködtünk egymásban, majd Kookie kitalálta, hogy csináljunk valami sütit.

─── ・ 。゚☆: *.☽ .* :☆゚. ───

-Egy kicsit több lisztet rakjál bele, úgy nem lesz annyira ragadós. -javasolta a nyuszi fiú.

-Igenis, uram. -hülyéskedtem.

Miután szépen összekevertem és gyúrtam a tésztát, Jungkookkal kinyújtottuk a tésztát az asztalon és aranyos mintákkal kiszaggattuk azt, amit egy tepsire raktunk és bevágtuk a sütőbe sülni.

-Addig mit csináljunk? Mindjárt lemegy a nap. -szólaltam meg.

-Nem tudom. Valami ötlet? -ölelt át engem.

Miután ezt megkérdezte tőlem, elindult a lemezjátszó és valami szenvedélyes keringős zenét kezdett el lejátszani.

-Valami nagyon azt akarja, hogy mi most táncoljunk. -nevettem fel.

-Akkor... irány a táncparkett. Kedves uram, felkérhetem önt egy táncra? -térdelt le elém.

-Örömmel elmegyek önnel táncolni, kedves uram. -fogtam meg a kezét, majd a nappaliba vonultunk, ahol úgy, ahogyan múltkor is tettük, beálltunk a kezdő pozícióba, majd keringőzni kezdtünk.

Nem is kellene mondanom, hogy ismét egy különleges légkör alakult ki körülöttünk és már megint úgy éreztem magamat, mintha egy romantikus filmben lettünk volna.

Végig egymás szemébe néztünk, úgy lépkedtünk az ütemekre.
Kook néha megsimogatta a derekamat, mire én is a nyakát.

Szerettem volna hozzá érni. Szerettem volna végig csókolni az egész felső testét, szerettem volna örömet okozni neki. Nagyon közel akartam hozzá lenni.

Ahogy láttam, ő sem bírja már sokáig türtőztetni magát. Ugyanazt érzi, mint amit én.

Egy jó 10 perces táncolás után végül abba maradt a zene és egy sokkal erotikusabb hatású indult el, ami rögtön megtette nálunk a hatását, így egymásnak estünk, majd Kook ledobott engem a kanapéra és fölém tornyosulva csókolt meg engem durván, de mégis szenvedélyesen.

Éreztem, hogy ő nem fogja kivárni az estét, de ennek valahol örültem is.

Már majdnem letéptem róla a pólóját is. Esküszöm úgy éreztem magamat, mintha én is vágyfokozót ettem volna, pedig most tudom, hogy ilyen nem történhetett meg.

Jungkook is eléggé heves volt és az épphogy eltűnt szívás nyomaimat újra felelevenítette.

Nem érdekelt, hogy süti konkrétan megsült a sütőbe.
Ebben a pillanatban most csak ő létezett számomra, ezen az édes estén, ahol lelkünk és testünk újra egyesülni fog.

𝐀 𝐊𝐚𝐫𝐚́𝐜𝐬𝐨𝐧𝐲 𝐑𝐞𝐣𝐭𝐞́𝐥𝐲𝐞 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔Where stories live. Discover now