Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
➷ A terem hangulata az eddiginél is fagyosabb lett, szinte tapintható volt a feszültség a levegőben, aminek az érzésétől kirázott a hideg. El akartam tűnni innen. Most rögtön.
Az ajtóban álló két fiú nagyjából fél fejjel lehetett magasabb nálam. Mind a ketten az iskoli egyenruhát viselték, bár korántsem szabályosan. Rettenetes hasonlítottak egymásra, de mégsem lehetett volna összetéveszteni őket. Mind a kettőjük haja rövidre volt nyírva az egyik oldalon, de ellentétesen. Ezen kívül amíg az egyik fiú haja kék volt a tekintete pedig mérges, addig a másiknak narancssárga haja volt és széles mosoly terült el az arcán. Viszont ez a mosoly nem éppen tűnt boldognak, ráadásul a szemei is csukva voltak közben...
Kido Kyokou a lélegzetét is visszafolytva hátrébb lépett a padomtól, míg az osztály többi tagja elfordította róluk a tekintetét. Éreztem, hogy nekem is ezt kéne tennem, de valamiért még is tovább követtem őket a tekintetemmel. Igyekeztem nem túl feltűnő lenni, de minden lépésüket végigkövettem amíg el nem haladtak mellettem és le nem ültek a két mögöttem lévő üresen álló székre.
Amint ez megtörtént a padom előtt álló szőke egy pillanatot sem habozva kirohant a teremből, anélkül, hogy még egyszer felém nézett volna. Nem ismertem őt, de ha így reagállt az imént érkező ikerpárra, azt semmiképpen sem tudtam pozitív dolognak venni. Nem mertem megfordulni, de éreztem magamon a tekintetüket. Szinte lyukat égettek a tarkómba.
Már nem lett volna időm elhagyni a termet úgy hogy visszaérjek a csenetésig, így csak gyorsan megtöröltem magamat néhany nálam lévő kéztörlővel, majd magamra vettem az iskolai egyenruha blézerét, hogy ne látszódjon a folt amit az iménti epres tej okozott. Gyakori volt, hogy hasonló történt velem így annyira nem hatott már meg, hogy leöntöttek, de ez persze nem azt jelentette, hogy nem esett rosszul ez a fajta bánásmód.
Nem sokkal a csengő megszólalta után Anzuék és visszajöttek a terembe. Az ajtón belépve mind a hárman elhallgattak, a tekintetük egy pillanat töredéke alatt vált rémülté. Teljesen eltűnt a gondtalan tekintet az arcukról. A fejüket lesütve sétáltak a helyekre majd foglaltak gyorsan helyet a székeiken. Egy pillantást sem vetettek erre. Anzu szinte remegve foglalt helyet az előttem lévő széken.
Pár másodperccel később a tanár is bejött a terembe és nekilátott felírni a táblára az óra anyagát. Mindenki csendben másolt és csak akkor szólalt meg amikor a tanár kérdésére válaszolt, nyoma sem volt sugdolózásnak. A mögöttem ülők nem igazán törődtek azzal, hogy óra van. Nem is jegyzeteltek, helyette inkább beszélgettek. Igyekeztem nem hallgatózni, a többiekhez hasonlóan én sem akartam belekeveredni két feltehetően bandatag dolgába.
━ A következő órára alakítsatok ki három fős csoportokat. A csoportfeladatokról a következő órán részletesebben beszélünk majd. ━ kezdett bele a tánár az óra vége előtt néhány perccel ━ Viszont ne feledjétek, hogy ezek a csapatok egész évre szólnak és az így szerzett jegyeitek nagyban beleszámítanak majd a félévi és az évvégi jegyeitekbe is az órákon.
