"Till the end of the line.."

Part 1

1944

-Steve én nem biztos, hogy el akarok menni..

-Mostmár pedig nincs visszaút, mindjárt ott vagyunk-mondta legjobb barátjának, Bucky-nak Steve Rogers. Igen AZ a Steve Rogers. A híres Amerika Kapitány.

-De nem érzem jól magam. Szeintem beteg vagyok. Márpedig úgy nem mehetek..-kereste a jó kifogást James

-Jajj Buck. Ne legyél már ilyen.. látom rajtad, hogy teljesen odavagy érte!

-De ő biztos, hogy nem kedvel.. látszik rajta. Téged jobban bír-mondta szomorúan Barnes

-Ne hülyéskedj! Ha megjelensz szikrázik köztetek a levegő! És mesélte Peggy, hogy fogyton rólad áradozik!!

-Tényleg??-kérdezte csillogó szemmekkel Amerika hősétől

-Szoktam én hazudni?

-Nem azért kérdeztem. Hanem csak hihetetlen..

-Mi? Hogy tetezel egy lánynak?
Na, ha ezt akarod mondani akkor inkámm ne is mond.. mielőtt megkaptam volna a szérumot minden lány a kegyeidért esedezett.-mondta magabiztosan Rogers

-Mostmeg a tiedért. Biztos neki is Amerika csillagos hőse tetszik, nem én. Miért is kedvelne olyas valakit, mint én?

-Mert teljesen az a tipikus "nők esetének születtem" típus vagy!!

-Ja, és azt te honnan tudod, hogy mi a nők esete?!!?

-Mondtam. Peggy sokat mesél..

-Nagyon jól kijöttök? Mi van veletek?-kérdezte James érdeklődve, bár csak a témát próbálta terelni

-Nagyon jól megvagyunk. Ő kedves, megértő, türelmes és nem olyan mint a többi. Sokkal értelmesebb és érettebb meg....-mesélte nagy beleéléssel és csillogó szemmekkel Steve

-Meg?

-Te csak próbáltad terelni a témát, nemde?-kérdezte immár fapofával

-Én? Soha! Miért tennék ilyet?-nézett Bucky és próbált meglepődött és sértődött fejet vágni

-Igen te! De nem sokáig, mert meg is érkeztünk.-mondta megabiztosan Steve

És, hogy hova érkeztek meg? Hát egy kocsmaszerű helységbe ahol a pultnál ott állt Peggy. És a színpadon egy gyönyörű 20-as éveiben járó nő. Csípőig érő, fejete, szögenyenes haja volt és meseszép arca amin egy kis lájtos smink pihent és az alkata olyan volt mint egy homokóra.. Ámulatba ejtő szépsége volt. Ő Peggy Carter huga. Helena Carter.

-Sziasztok!-üdvözölte a két férfit a nemrég említett pult mögött várakozó nő, Peggy.

-Szia!-mondta Steve majd kezetcsókolt

-Hello..-köszönt James, kicsit sem érdekelve, hogy ezek ketten mit beszélnek

-Gyönyörű hangja van.-mondta Buck csillogó szemmekkel figyelve kiszemeltjét

-Az ám! Anyánktól örökölte.. szinte mindent.. csak a szeme színe más. Különleges..-mondta elösször magabiztosan, majd a végét megszeppenve mondta

Miért? Mert Helena szeme témyleg más volt. Tényleg különleges..
A pulillájától kifeje nézve kék, szürkés, zöld majd barna. Nem megszokott az ilyen a 40-es években.

-Hát nem szokványos az biztos!
De meseszép!-mondta ámulattal teli hangon James

-Tényleg oda meg vissza van a hogomért..

-Én megmondtam!-mondta büszkén és magabiztosan Steve

-Neeeeeee!! Ennyire későn jöttünk? Vége is???-kérdezte kétségbeesetten Bucky

-Dehogy is! Csak szünetet tart. Mert megkértem, hogy jöjjön ide köszönni is!-mondta lágy ám mégis bátorító hangon Peggy

-Áh Mr. Rosers és Mr. Barnes-hez van szerencsém, ha jól tévedek!

-Igen! A nevem James Buchanan Barnes. De kérem csak Bucky.. És kegyedet, hogy hívják?

-Oh, milyen modortalan vagyok..
Helena Bella Carter. De csak Helena..

-Gyönyörű neve van a kisasszonnynak!-bókolt tapintatosan Buck

-Szia Steve! Nem is láttalak!!-mondta a lány és megölelte Steve-t

-Szia Helena! Hogy vagy?

-Megvagyok köszönöm. És ti?

-Mi is megvagyunk. Ez egy búcsúzós party, de szerintem ezzel tisztában vagy miért..

-Miért lenne vele tisztába?!?!-kérdezte James és Peggy egyszerre

-Nem mondtad el nekik?!?!?-akadt ki Steve is

-Hát nem.. de.. ömm.. meglepetés?

-Hát ez nem valami jó meglepetés!
Mikor terveszted azt elmondani az egyetlen egy nővérednek, hogy elmész a háborúba ahova még őt sem engedik el!!!

-Hát nem én terveztem elmondani, hanem majd a tábornok, mikor már keresel..

-Te meg vagy veszve? Ne haragudj normális vagy? Vagy már részeg vagy?

-Nem, nem vagyok részeg! És teljesen eszemnél vagyok.

-Hát nem úgy tűnik...

-Helena. Nem ezt beszéltük meg.-mondta szigorú hangon Rogers

-Tudom, de úgy sokkal egyszerűbb lett volna!!

-Várjunk egy percent..-mondta szédülve és dölöngélve Barnes

-Jól vagy James?-kérdezte aggódó hangon Helena

-Persze-persze, csak.. nem tudtam, hogy te is mész a háborúba..

-Eddig nem is tudta sok mindenki, csak a felettesek meg Steve.-nézett a lány szúrós szemekkel az említett férfira

-Jólvan na! Te nekem azt mondtad ne aggódjak elmondod Peggy-nek és megbeszéled vele.

-Úgy volt, de változott a tervem..

-Ja, azt látom..-mondta szemforgatva Peggy

-Úgyse tehetnél semmit-mondta magabiztosan Helena

-Oh témyleg? Akkora patáliát ki tudok csapni az örsön, hogy lesz ott ne mulass..

-Már nemérne sokmindent..

-Ezt meg jogy érted?

-Lepapíroztam mindent. Ezt még Steve se tudta..

-Hogy mit csináltál!?!?!?!

-Lepapíroztam mindent ami szükséges!-mondta még mindig határozottan

-Ez nekem magas..-mondta James és leület a pulthoz és elkezdett inni..