1944
-Steve én nem biztos, hogy el akarok menni..
-Mostmár pedig nincs visszaút, mindjárt ott vagyunk-mondta legjobb barátjának, Bucky-nak Steve Rogers. Igen AZ a Steve Rogers. A híres Amerika Kapitány.
-De nem érzem jól magam. Szeintem beteg vagyok. Márpedig úgy nem mehetek..-kereste a jó kifogást James
-Jajj Buck. Ne legyél már ilyen.. látom rajtad, hogy teljesen odavagy érte!
-De ő biztos, hogy nem kedvel.. látszik rajta. Téged jobban bír-mondta szomorúan Barnes
-Ne hülyéskedj! Ha megjelensz szikrázik köztetek a levegő! És mesélte Peggy, hogy fogyton rólad áradozik!!
-Tényleg??-kérdezte csillogó szemmekkel Amerika hősétől
-Szoktam én hazudni?
-Nem azért kérdeztem. Hanem csak hihetetlen..
-Mi? Hogy tetezel egy lánynak?
Na, ha ezt akarod mondani akkor inkámm ne is mond.. mielőtt megkaptam volna a szérumot minden lány a kegyeidért esedezett.-mondta magabiztosan Rogers-Mostmeg a tiedért. Biztos neki is Amerika csillagos hőse tetszik, nem én. Miért is kedvelne olyas valakit, mint én?
-Mert teljesen az a tipikus "nők esetének születtem" típus vagy!!
-Ja, és azt te honnan tudod, hogy mi a nők esete?!!?
-Mondtam. Peggy sokat mesél..
-Nagyon jól kijöttök? Mi van veletek?-kérdezte James érdeklődve, bár csak a témát próbálta terelni
-Nagyon jól megvagyunk. Ő kedves, megértő, türelmes és nem olyan mint a többi. Sokkal értelmesebb és érettebb meg....-mesélte nagy beleéléssel és csillogó szemmekkel Steve
-Meg?
-Te csak próbáltad terelni a témát, nemde?-kérdezte immár fapofával
-Én? Soha! Miért tennék ilyet?-nézett Bucky és próbált meglepődött és sértődött fejet vágni
-Igen te! De nem sokáig, mert meg is érkeztünk.-mondta megabiztosan Steve
És, hogy hova érkeztek meg? Hát egy kocsmaszerű helységbe ahol a pultnál ott állt Peggy. És a színpadon egy gyönyörű 20-as éveiben járó nő. Csípőig érő, fejete, szögenyenes haja volt és meseszép arca amin egy kis lájtos smink pihent és az alkata olyan volt mint egy homokóra.. Ámulatba ejtő szépsége volt. Ő Peggy Carter huga. Helena Carter.
-Sziasztok!-üdvözölte a két férfit a nemrég említett pult mögött várakozó nő, Peggy.
-Szia!-mondta Steve majd kezetcsókolt
-Hello..-köszönt James, kicsit sem érdekelve, hogy ezek ketten mit beszélnek
-Gyönyörű hangja van.-mondta Buck csillogó szemmekkel figyelve kiszemeltjét
-Az ám! Anyánktól örökölte.. szinte mindent.. csak a szeme színe más. Különleges..-mondta elösször magabiztosan, majd a végét megszeppenve mondta
Miért? Mert Helena szeme témyleg más volt. Tényleg különleges..
A pulillájától kifeje nézve kék, szürkés, zöld majd barna. Nem megszokott az ilyen a 40-es években.-Hát nem szokványos az biztos!
De meseszép!-mondta ámulattal teli hangon James-Tényleg oda meg vissza van a hogomért..
-Én megmondtam!-mondta büszkén és magabiztosan Steve
-Neeeeeee!! Ennyire későn jöttünk? Vége is???-kérdezte kétségbeesetten Bucky
-Dehogy is! Csak szünetet tart. Mert megkértem, hogy jöjjön ide köszönni is!-mondta lágy ám mégis bátorító hangon Peggy
-Áh Mr. Rosers és Mr. Barnes-hez van szerencsém, ha jól tévedek!
-Igen! A nevem James Buchanan Barnes. De kérem csak Bucky.. És kegyedet, hogy hívják?
-Oh, milyen modortalan vagyok..
Helena Bella Carter. De csak Helena..-Gyönyörű neve van a kisasszonnynak!-bókolt tapintatosan Buck
-Szia Steve! Nem is láttalak!!-mondta a lány és megölelte Steve-t
-Szia Helena! Hogy vagy?
-Megvagyok köszönöm. És ti?
-Mi is megvagyunk. Ez egy búcsúzós party, de szerintem ezzel tisztában vagy miért..
-Miért lenne vele tisztába?!?!-kérdezte James és Peggy egyszerre
-Nem mondtad el nekik?!?!?-akadt ki Steve is
-Hát nem.. de.. ömm.. meglepetés?
-Hát ez nem valami jó meglepetés!
Mikor terveszted azt elmondani az egyetlen egy nővérednek, hogy elmész a háborúba ahova még őt sem engedik el!!!-Hát nem én terveztem elmondani, hanem majd a tábornok, mikor már keresel..
-Te meg vagy veszve? Ne haragudj normális vagy? Vagy már részeg vagy?
-Nem, nem vagyok részeg! És teljesen eszemnél vagyok.
-Hát nem úgy tűnik...
-Helena. Nem ezt beszéltük meg.-mondta szigorú hangon Rogers
-Tudom, de úgy sokkal egyszerűbb lett volna!!
-Várjunk egy percent..-mondta szédülve és dölöngélve Barnes
-Jól vagy James?-kérdezte aggódó hangon Helena
-Persze-persze, csak.. nem tudtam, hogy te is mész a háborúba..
-Eddig nem is tudta sok mindenki, csak a felettesek meg Steve.-nézett a lány szúrós szemekkel az említett férfira
-Jólvan na! Te nekem azt mondtad ne aggódjak elmondod Peggy-nek és megbeszéled vele.
-Úgy volt, de változott a tervem..
-Ja, azt látom..-mondta szemforgatva Peggy
-Úgyse tehetnél semmit-mondta magabiztosan Helena
-Oh témyleg? Akkora patáliát ki tudok csapni az örsön, hogy lesz ott ne mulass..
-Már nemérne sokmindent..
-Ezt meg jogy érted?
-Lepapíroztam mindent. Ezt még Steve se tudta..
-Hogy mit csináltál!?!?!?!
-Lepapíroztam mindent ami szükséges!-mondta még mindig határozottan
-Ez nekem magas..-mondta James és leület a pulthoz és elkezdett inni..
YOU ARE READING
"Till the end of the line.."
FanfictionA könyv elején még az 1940-es években járunk. És történetesen Peggy Carter, Steve Rogers nagy szerelmének a hugáról Helena Carter-ről és szíve választotjáról James Buchanan Barnes-ről fog szólni a könyv. Ahogy össze se jönnek, de már a sors elválasz...