Egy új élet kezdete

Első rész

Reggel mikor felkeltem elvégeztem a reggeli rutinom. Az egyedüli életnek is megvannak a maga előnyei és hátrányai a mindennapjaimban, de ezt már megszoktam. Természetesen nem is probléma a dolog.

A szüleim halála már gyermek koromban bekövetkezett, így ennek okán is tudok mindent magam elvégezni, amire szükségem van. Jelenleg 24 éves vagyok és Japánban élek, Konohában.

Az eredeti nevem Senju Inory, ám a Hokage megváltoztatta, így jelenleg mindenki Inory Moon-ként ismer. Vagyis a régi emberek nem, ám az újak már igen, bár náluk is már a mostanit alkalmazzuk direkt.

Eredetileg az utazásom már 4 évvel ezelőtt be kellett volna következnie, ám információim tudatában ráértem elmenni. Szerencsére tegyem hozzá. Örülök, hogy nem kellett elsietnem a költözést. Koreába költözöm. Az oka pedig, hogy egy híres bűnöző banda, az Akatsuki akar elkapni és megölni. Kedvesek nem igaz?

Koreában, Seoul-ban találtam meg magamnak a megfelelő hivatást és lakhatási lehetőséget. Egyszer már sikeresen kerültem oda, így ennek emlékére oda tudok menni. Viszont mivel nagyvárosról van szó és nem pedig ninja faluról, így valamiből ott is meg kell élni, szóval dolgozni fogok. A munkám egy nagy ügynökségnél lesz.

Az elmenetelt most már meg kell ejteni, így összeszedtem néhány cuccot, amit igazán fontosnak tartottam és elpakoltam. Hihetetlen sok mindent nem akarok magammal vinni, mert ha sikeresen eltűnik az Akatsuki egyszer úgyis visszatérek még ide.

A faluban egyedül Tsunade, az unokatestvérem tudja, hogy elköltözöm. Se Naruto, se a többieknek nem lett szólva erről és nem véletlenül. Mivel ismerem már őket annyira, hogy leakarnának beszélni a dologról, ám én ezt már eldöntöttem és ez úgyis be fog következni.

A faluba mentem sétálni egy kicsit és végig merengtem az eddigi eseményeken, amiken részt vettem itt. Hiányozni fog a hely, de tudom, hogy jól cselekszem ezzel a tettel.

Séta közben megláttam a Hokage asszonyt, vagyis Tsunade-t. A régebbi emberek tudják a kettőnk közötti kapcsolatot, de más nem. Igazából nem nagyon híreszteljük a dolgot, így titokban is tartjuk. 

- Szia. – köszönt.
- Szia. Mi járatban Hokage-sama? – tudakoltam.
- Küldetésre szerettelek volna küldeni, ám annyira feledékeny vagyok mostanában, hogy csak most jutott eszembe az. – mondta a költözésre utalva.
- Semmi gond sincs. Mi lenne egyáltalán a feladat? – tudakoltam.
- A chuninokkal kellett volna foglalkozni a mai nap. – felelt.
- Értem. Ez kikre vonatkozik? – kérdeztem. 
- Haruno Sakura, Uchiha Sasuke és Uzumaki Naruto. – mondta.
- Elvállalom. Nem vesztek időt vele. – feleltem.
- Szuper. Köszönöm. – ment is tovább.

Tudni kell róluk, hogy mindhárman maguknak valóak. A maguk módján.

Annyira emlékeznek csak velem kapcsolatban, hogy a tanáruk vagyok, plusz Sasuke-nek kicsivel több emléke van rólam, ám azok is gyerekkoriak.

A megfelelő helyre mentem, ahová kérte az unokatestvérem. Mindannyian ott voltak szerencsére. Így nem kellett várni senkire sem.

- Sziasztok. – köszöntem.
- Inory! – örült Naruto. – Te fogsz ma velünk foglalkozni? – kérdezte.
- Igen, de csak a mai nap. Holnap már a vezető jonninotokkal mentek küldetésre. – válaszoltam.
- Akkor majd Kakashival. – mondták egyszerre.
- Pontosan. Ma nem ér rá, így én vagyok most itt. – mosolyogtam. – De akkor kezdjük is. – mondtam.
- Rendben. – feleltek.
- Engem kell megtámadnotok. Vegyetek elő egy-egy kunai-t és támadjatok meg. – mondtam.

Bólintottak és megtámadtak. Egész ügyesek viszont tényleg nincs meg acsapatmunkájuk. Naruto egyedül támadt meg. Sakura Sasuke-t figyelte. Sasukepedig a tervén gondolkozott. Legalább egy ember, akinek van esze is. Ellenem nem lehet terv nélkül támadni, mert az veszélyes számukra. Ezért is vagyok én a második legveszélyesebb a faluban. Az első Hatake Kakashi. A másoló ninja. Erről többet nem tudok mondani, csak annyit, hogy Sharinganja van, mint az Uchiha klánnak. Ő legjobb barátjától kapta, hogy megvédhesse a barátait az ellenség feltűnésekor.

Sasuke kinyitotta a szemét. Kész volt a terve. Meg is indult felém. Persze kunait dobott felém, hogy azzal elterelje a figyelmem, viszont ezzel nem ment semmire. Simán kikerültem. A szemem az Uchiha-n maradt. Meglepődött. Arra számított, hogy elfordulok. Én egy mosolyt engedtem el.

Már nagyon elfáradtak. Én még semmit sem csináltam. Meg sem sikerült ütniük sem. Ez gond.

- Na srácok. Vége a mai napnak. A harc stílusotok jó, sőt tökéletes, de ne repessetek az örömtől. Nagyon sokat kell még tanulnotok. Először is a csapatmunkátokat kell fejlesztenetek. Ismeritek már annyira Kakashit. Neki a csapatmunka a legfontosabb, ami csak rajtatok áll, hogy sikeres, avagy sem. – magyaráztam.
- Értjük Inory. Csak egy gond van ezzel. Nem tudok csapatmunkát végezni Sasuke-vel, mert nem is figyel rám. – válaszolt Naruto.
- Most az egyszer igaza van Naruto-nak. Én sem tudok egy csapatban dolgozni vele. – közölte Sasuke.

Megráztam a fejem. Ez így nem lesz jó. Ha nem tudnak együtt működni, akkor a csapatnak annyi. Ennek tudtán tudom, hogy amit töröltünk az emlékeik közül ez is benne volt. Addig simán tudtak együtt dolgozni, de mivel mindent, ami velem kapcsolatos volt törlődött, így ez is. Kakashinak lesz egy kevés munkája. Bocsi sensei, ez az én hibám. Már akkoriban is az ellentétek miatti problémák is felmerültek. Lehet most is ez a gond?

- Fiúk. Az ellentét miatt nem tudtok együtt működni? – kérdeztem.
- Hogy érted ezt? – kérdezte Sakura.
- Úgy, hogy Naruto buta és nem tud sokat, viszont Sasuke egy kitűnő tanuló, és ügyesebb. – mondtam.
- Na! – mondta Naruto.
- Nem fejeztem be. – akadtam ki. – Naruto buta ez igaz, viszont nagyon ügyes a ninjutsu-k terén. Egy nagyon nehéz ninjutsu-t is megtanult és ehhez tehetség kell. Az elszántsága a legjobb tulajdonsága. Nem ragad le a múlt sötétebb zugaiban, hanem tovább megy és előre néz a jövője felé. Az álma a Hokage-ség és ez is fő. Sasuke pedig okos, ügyes, de ez viszont nem jelent semmit. Ő le ragadt a múlt sötétebb zugaiban és nem hagyja, hogy kihúzzák onnan. A bosszú élteti ezért akar erősebb lenni. A jövője nem érdekli. Csak az, hogy megölhesse a bátyját. – feleltem.
- Mit tudsz te Itachi-ról? – kérdezte Sasuke mérgesen. – Ha tudnád, amit én, te is meg akarnád ölni.
- Elég sok mindent, ha már megkérdezted. – gondolkodtam el. – De erről ennyit. Mindennek meg van a maga ideje és helye. – fejeztem be. – Na ennyi volt mára. Sok sikert a továbbiakban. Szükségetek lesz rá. – szóltam és eljöttem.

Hazamentem. Ellenőriztem, hogy mindenem megvan-e és sikeresen lezártam a pakolásra tekinthető teendőimet.

Nagyon morfondíroztam, hogy beszéljek-e a Harmadikkal Itachi és Sasuke kapcsolatát illetően, hiszen lassan meg kell tudnia mi is történt pontosan a klánját tekintve. Bár nekem ebbe igaz semmi beleszólásom nem lehetne, de annyira jól ismerem minkét fiút, hogy abba már bele lehetne betegedni.

Végül úgy döntöttem nem fogok beleszólni, így hagytam is az egészet. Ám azért mégis elmentem hozzá, hogy tudjon róla, én elmegyek.

- Jó estét Harmadik. – hajoltam meg.
- Inory. Mi szél hozott? – tudakolta.
- Beszélni szeretnék Önnel. – mondtam.
- Kérlek fáradj beljebb. – állt arrébb az ajtóból.

Megköszöntem és beléptem. A cipőmet levettem és leültem a kanapéra.

- Minden rendben? – tudakolta.
- Igen, csak szólni szerettem volna, hogy egyelőre nem fogok tudni egyik tanítványával sem foglalkozni. – mondtam.
- Na, hogy hogy? – lepődött meg.
- Tudja, az Akatsuki érkezése miatt úgy döntöttem, hogy itt hagyom a falut, hogy ne tegyenek nagy kárt. Minél messzebb megyek, annál jobb. – válaszoltam.
- Értem, kérlek vigyázz majd magadra, rendben. – mondta.
- Rendben, mindenképpen. Ha itt esetleg bármi baj ütne fel, kérem lépjenek velem kapcsolatba.
- Mindenképp. – bólintott.

Elindultam hazafelé. Elkészültem a lefekvéshez és még gyorsan megnéztem, hogy mindent elraktam-e. Miután megbizonyosodtam róla, hogy megvan minden lefeküdtem.

Sziasztok! Köszöntelek benneteket Inory újtának folytatásában. Akik olvasták Az élet egy másik faluban című kötetet tudhatják, hogy készültem második kötettel. Sajnos eddig nem volt lehetőségem publikálni. Jó olvasást kívánok mindenkinek!