Újra veled... ( Gojo x reader)

1. Rész

Kedd van. A lányomat, Ayane -t le adtam iskolába. Utána pedig a boltba mentem. Ayane kedvencét, moshit is csinálok, így be vásároltam hozzá. Az ebéd spagetti lesz. Az pedig az én kedvencem, Ayane is nagyon imádja.

Ayanet születése óta egyedül nevelem. Sőt, az apja el költözött Londonba, munka lehetőség miatt. Tudni illik van köztünk 4 év. A bő ruhák miatt amit 18 éves koromba hordtam, nem is derült ki hogy 3 hónapos terhes vagyok. Majd csak 6-7 hónaposan látszott meg rajtam, hogy várandós vagyok, a lányom nagyon hasonlít az apjára. A bátyám, Geto, és akkor barátnője, akivel 3 éve házasok, Shoko, sokat segítenek, és segítettek nekünk mostanába.

Amint kész lettem a reggelimmel, semmi extra, csak 2 szendvics volt. Neki alltam takarítani, a nappalit, a konyhát, a fürdő szobát, a szobámat és lányom szobáját is ki takarítottam. Mire végeztem délután 1 óra volt, 3kor sötétedik, viszont, Ayane az iskolával körbe néznek a kidíszített városban, pár szülővel, így hagytam hogy Ayane velük menjen. Így fél 5-kor kell érte mennem. Így volt elég időm, az ebédet is meg csináltam. Majd ott hagytam a tűzhelyen, persze, a főző lapot ki kapcsoltam, hülye én se vagyok. Mire be fejeztem az ebédet, össze pakoltam magam után, el mosogattam, élő szedtem a tányérokat, és főztem magamnak egy kávét. Majd indultam Ayane iskolája felé. Az utat a fejhallgatóm társaságában töltöttem. Hisz nincs itt most a lányom akire figyelhetek, imádom ahogy beszél, mesél mi történt az iskolába, milyen jót szórakozott barátnőivel. Imádom hallgatni. Egy fél óra séta után, meg is érkeztem, be léptem a kapun és a lányom terme felé vettem az irányt. Össze volt már pakolva, kék téli kabátja is rajta volt lila sáljával együtt. A kék kis bojtos sapkája is a fején díszelgett, majd ahogy meg látott engem, hatalmas mosollyal dobott el mindent ami a kezébe van, es futott felém. Le gugoltam, és szét tartam karjaim, hogy ölelésbe vonjam a lányom. Adtam egy puszit homlokára, majd össze szedtük a cuccát, el köszöntünk az emberektől, majd kézen fogva el indultunk.

Az utcántól, kb 1-2 utcányira fura érzésem támadt, minrha figyelnének. Hátra fordultam. Egy magas férfi sétált arra amerre mi. Nen törődtem vele egyenlőre. Hisz úgysincs hozzánk köze. Mikor be fordultunk az utcánkba, újra hátra néztem, ott volt még mindig mögöttem a férfi. Hirtelen fel ismertem, és teljesen le fagytam, Ayane pedig meg állt mellettem. Kezemhez bújt. És figyelt engem. Szemeim le se tudtam venni a közeledő férfi alakjárol. Nem láttam arcát. Nem világította meg semmi. Mégis éreztem, hogy kék szemei épp az enyimbe furodnak. Majd közelebb sétált, egy méterre állt meg tölünk. Csak néztem a férfit. Könnyek kezdtek a szemembe gyűlni. Majd a férfi meg látta az iskola táskát a vállamon, majd körül nézett, és meg látta el bújt lányom, barátságosan rá mosolygott, aki elő bújt mellőlem, és viszonozta a mosolyt. Ahogy a férfi meg látta a lányt, arca le dermedt, és ezután fel nézett rám. A lányom csak állt. És nézett, nem értette mi történik. Míg álltunk ott, kissé hidegebb lett a levegő.

- Ayane, nem fázol? Siessünk haza, csináltam neked mochi. - mosolyogtam rá lányomra, akinek hatalmas mosoly kerekedett az arcán az étel hallatán. Fel néztem a férfira. - Gyere velünk ha van időd, látom sok kérdésed van. - tettem hozzá. Aki csak bólintott, majd velünk töltötte azt az 50 métert amit neg tettünk, a lányommal beszéltem útközben. Mikor a házunkhoz értünk, ki nyitottam a kaput, majd a bejárati ajtót. Majd be mentünk a meleg lakásba. A lányom a konyhába szaladt mochi ért kutakodva. A kék szemű férfi pedig csak engem nézett. - kérdezz amiről tudni akarsz. - mosolyogtam rá halványan miközben a lányom dolgait pakolgattam.

- Hanae. Ő... Ő az én lányom...?- hangja remegett.

- Igen Gojo. Ő a te lányod. Mikor el mentel Londonba, akkor voltam 3 hónapos terhes. - néztem rá. Gojo le sokkolt. Majd könnybe lábadtak a szemei. Majd közelebb lépett és át ölelt.

- Sajnálom Hanae. Én, én nem tudtam hogy terhes vagy. Sajnálom hogy ott hagytalak. Meg bántam a választásom. 5 kurva éve téged kereslek. Hogy tehetném jóvá a dolgokat? - a könnyek lassan végig csúsztak az arcán. Mire el mosolyogtam, meg fogtam az arcát majd hüvelyiujjammal le töröltem a könnyeit.

- Amivel szeretnéd Gojo. Legyél itt. A lányom kíváncsi, 5 éves kora óta ki az apja. Nem sokára 7 éves lesz, december 25-én, be tölti a hetet a csöppség. - mosolyogtam. - Szeretnél velünk lenni? - néztem a szemébe.

- Nem zavarnék?

- Hálás lennék érte ha itt lennél. Szeretném hogy tudja hogy te vagy az édesapja.

- Biztos?

- Biztos.

- Hanae... Mivan akkor... Ha én még mindig szeretlek..?

- Akkor. El kell hogy mondjam. Hogy én is viszont szeretlek. De nekem egyenlőre nem megy a kapcsolat, figyelnem kell Ayane-re. Délelőtt pedig az esetek 80%-ában dolgozok, így nem lenne időm erre. De ha szeretnéd, itt lehetsz velünk amíg készen nem állok egy kapcsolatra.

- Várok rád. - mosolyodott el, majd homlokon csókolt, és át ölelt.

- Gyere egyél. - mosolyogtam rá, majd a konyha felé vezettem miután távolabb lépett. Ahogy a konyhába értünk a lányom ott várt minket, szedett elő 3 tányért, villát, kanalat, és kést hozzá, mindenkinek tett egy pohár vizet. Hatalmas mosollyal az arcán ült ott. - De ügyes vagy kicsim. - mosolyogtam a lányra, majd adtam egy puszit arcára, majd szedtem neki. Szedtem én is, ezután pedig Gojo is.