Virágok, Mack And Cheese És... dolgok.

1.FEJEZET

Dömötör szemszöge

Hát ő mi a faszomat keres itt? Hogy és miért? És mik azok a szőke tincsek a hajában? Jaj, ne, itt van az anyja is... Jaj, ne, felénk tartanak, oh nee...
- Anya, mi a francot keresnek ezek itt?
- Dömötör, fiam, először ne beszélj így! Mi az, hogy francot? És az "ők" nem ezek! - szid és szid össze ráncolt szemöldökkel... Isten óvjon mindenkit ettől a tekintettől - elfelejtettem mondani, hogy Liliom is Her(z)eviczy Feribe fog járni. Nem vették fel oda, ahova szerette volna... - remek, tehát vele kell végighúzak 6 évet. Még valami, esetleg?
- Mostanában sok mindent elfelejtesz mondani - vágok szavába dühösen - például azt, hogy apa...
- Anita! - oh, igen, nekik is most kellett ide érniük!
- Jutkám! - nevet fel anyám és átöleli Jutka vállát - hogy vagytok? Liliom izgatott vagy a golyatábor miatt? - kérdezi Lilit felé fordulva nagy mosollyal az arcán - oh, és mi történt a hajaddal? Ezek a szőke részek! És mi lett a szemüveggedel? Egyszerűen csak úgy ragyogsz!! - Ragyog? Ugyan már, kérlek, már nem áll neki rosszul ez a szőke és nem hordja már a szemüvegét! Wow, ez aztán nagy dolog! El ne ájuljunk...
- Oh, köszönöm, Anita néni, ohm... - kezdi kicsit zavartan. BlahBlahbAlllhhh.. Kit érdekel? Milyen nagy sztori lehet a mögött, hogy bekattant és kiszőkítette hajának egy részét? Egyébként is...

- És Dömötör, te hogy vagy? - kérdezi Lilit anyja, gondolatomba vágva. Hogy én hogy vagyok? Mit kéne erre mondanom? A szüleim egész nap veszekednek azért, mert apám félrelép. Anyám azt hiszi, nem tudom, szerinte hülye vagy süket vagyok? Nem tudok apám szemébe nézni, undorodom tőle. Anyám pedig megszállott lett velem, a takarítással, a munkájával, és előttem úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Hogy is kéne lennem?
- Jól vagyok, köszönöm asszonyom - nagy nehezen sikerül kinyögni, mellé pedig kedvesen mosolygok. Jutka pedig visszamosolyog.
Pár másodperc néma, kínos csend után anyám megszólal.

- Jutka, szerintem magunkra hagyhatnánk őket. Beszélgessenek csak a többiekkel, hamarosan indul a busz is!" - fordul Jutka néni felé.
- Rendben, menjünk" - bólint egyet. - Liliom, vigyázz magadra, barátkozz! Anita, elmehetnénk ebédelni együtt, mit szólsz? - néz anyámra.
- Persze, persze, Dömötör fiam, légy mindenkivel rendes! Viselkedj jól!" - mosolyog rám, majd megfordul és elsétál Lili anyjával. "Szóval, van egy nagyon jó hely a közelben..." - Remek. Itt hagytak vele. Most beszélgetnünk kéne? Hogy kéne megszólítanom? "Szia Lili, hogy telt a nyarad?" Kit érdekel, hogy telt a nyara? Vagy az, hogy "Na hát egy suliba fogunk járni! De jó!" Dehogy jó, pont úgy utálja ezt a helyzetet, ahogy én...

Liliom szemszöge

Hogy felejtettem, hogy ő is ide fog járni? Anyám miért nem emlékeztetett? És a legfontosabb, hogy miért kell itt hagyni? Maradhatott volna velem, még nem indul a busz, tudja mennyire nem vagyunk jóban Dömötörrel! És most bámulhatjuk itt egymást, mint két bolond. Mondanom kéne valamit? Ha mondanék, mit mondanék? "Hát szia, milyen volt a nyár?" Mégis milyen lett volna neki? Pontosan tudom, hogy a szülei válni fognak, anyámnak nem kéne hangosan telefonálnia. És amúgy is, kit érdekel? Miért nekem kéne kezdeményeznem? El kéne húznom innen, ugye? Vagy elővenni a telefonom és írkálni a jegyzet alkalmazásba, mint egy hülye. Ez nem is olyan rossz ötlet...
Mi? Most komolyan csak úgy elsétál? Semmi szia vagy bármi? Mire észbe kapok, csak úgy elsétál. Oké legyen. Nem állhatok itt örökre, barátkoznom kell nekem is. Az a lány zöld blúzban egész kedvesnek néz ki...
- Gyerekek! - kiabál egy 30 év körüli nő, lófarokba kötött hajjal, sportos ruházatban. Ő lenne az osztályfőnök. - Sziasztok! - mosolyog - Hideg Lóra tanárnő vagyok, én leszek az osztályfőnökötök! Mindenki be fog mutatkozni, de most mindenki szálljon fel erre a buszra, mivel vár ránk a Velencei-tó! - pont most, amikor oda akarok menni valakihez, remek.

Ez egy hosszú út lesz...