Pici Star

1

-Add már ide a szempillaspirálod légyszii, az enyém nem működik! - nyávogja Hanna.

-Mi? Miaz, hogy nem működik?? - csavarom rá kicsit a körömlakkomra a kupakot és oda lépek hozzá.

Óvatosan vigyázva tűzpiros körmeimre kiveszem a kezéből a spirált és a sörtével húzok egy csíkot a kézfejemre. Alig festi meg a bőröm, éppen hogy egy kis megszáradt termék ragadt a kezemre.

-Ez csutkára kiszáradt. - adom vissza neki mire szomorú boci szemekkel néz rám.

-Elkérhetem a tiéd? - rebegteti meg félig kisminkelt pilláit.

-Persze, vedd ki a neszeszeremből. - mutatok a baba kék táskámra.

Visszaülök a tükör elé és tovább pingálom a körmeim. Más körülmények között nem engedném hogy bárki csak úgy használja a sminkjeim de Hanna nem akárki, hanem már hosszú évek óta a legjobb barátnőm és lakótársam is.

Most éppen egy buliba készülünk vagyis az én bulimra. Jobban mondva én lépek fel de a házunk 3-dik lakójának a szülinapja alkalmából igyekszünk most ennyire. Meglepetés lesz, és csak annyit tud, hogy elkísérnek Hannával a fellépésre.

-Mikor is ér haza Linda? - kérdezi Hanna és egy pillanatra felnéz az asztalon lévő kis köralakú ledes tükörből.

Megkoppintom kétszer a telefonom képernyőjét.

-Még 20 perc kb. A koncertig 1 óra van úgyhogy szerintem simán odaérünk. Taxival megyünk amúgy? - kérdezem a tükrön keresztül barátnőmre nézve.

-Azzal kéne. Neked is piálnod kell majd ugye tudod? - mosolyog.

-Persze. Ha veled vagyok azt csak úgy lehet hosszútávon kibírni. - nevetek fel mire nekem dobja az első dolgot ami a kezébe akadt.

Az pedig nem volt más mint a neszeszerem amelyen a cipzár nem volt behúzva. A táska és a tartalma is a földön landolt. Hanna úgy megijedt hogy fel is kiáltott és a szájához kapta a kezét. Lassan egymásra néztünk. Az arca láttán elröhögtem magam és hamarosan ő is nevetésben tört ki.

A földre ültem még mindig kissé kacagva és elekzdtem összeszedni a cuccokat majd Hanna is besegített. Hamar visszaraktunk mindent és visszatértünk a sminkeléshez. Közben Hanna indított zenét és így hol ő, hol én, hol pedig együtt énekeltük az aktuális számokat.

Ez idő alatt én befejeztem a körmeim és a sminkem is lassan kész már csak a szemöldököm van hátra amit Belindának hagyok, és a szám. Hanna is megcsinálhatná de ő annyira nem ügyes benne. Nem szokta magának se szinte sose megcsinálni, mert neki laminálják így túl sok dolga nincs vele.

Én viszont azon kívül hogy kurva béna vagyok nem is tudom egyformára megcsinálni a szemöldökeim. Belinda pedig egyszerűen mindig tökéletesen kisminkeli őket.

-Megcsinálod a szám? - kérdezem és csücsörítve nézek a szőkére.

-Persze. Milyen színre szeretnéd? - kezd el kutatni a pink neszijében és előhúz vagy 100 féle szájceruzát.

A vöröstől a kéken át a feketéig minden szín és árnyalat itt hever előttem ami csak létezik. Mivel nem hangsújoztam ki túlságosan a szemeim így egy a körmeimhez is illő tűzpiros színt választok.

-Jó választás. - bólint mosolyogva Hanna.

Előveszi a hozzátartozó rúzst is és pár perc alatt tökéletes ajkakat varázsol nekem.

-Na, hogy tetszik? - néz rám kissé izgulva.

-Tökéletes mint mindig. - csodálom a tükörben ajkaim.